Észak fehér, hideg leánya,
te gyenge, halvány hóvirág!
Nézlek soká, búsan csodálva
s kínzó mennyország nézni rád.
Pokol-szemed halálítélet,
holló hajad hulló korom,
gőgös fagyod perzselve éget,
s a porba nyomja homlokom.
Olyan fehér vagy, mint a hósík,
a végtelenbe elvesző…
Árnyas hajadba ringatózik
egy tünde liliom-mező…
Belátsz szorongatott szívembe,
kacagva nézed kínomat,
s azt hirdeted mosolyogva szerte,
nincsen tenálad boldogabb.
Nem bánt a könnyű és az emlék,
és nem sebez a fájdalom –
Mondd mégis, mégis, mért szeretnék
megfagyni hűs jégválladon?
Kosztolányi Dezső
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.