November 17,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Egy héttel a kiheverhetetlen fideszes győzelem után

Csudálatos, demokrácia illatú jó reggelt kívánok mindenkinek a centrifugális előtér romjain! Végre nem kell nekem sem visszafelé számolgatni, az újabb választásra szerencsére éveket kell várni, addig meg álljon féllábon, aki akar. Gondoltam, hogy valami magasztos gondolattal volna érdemes berúgni. Mármint a vadonatúj hét ajtaját. Milyen Hamvas Béla vagy Bibó István? Coelho még úgysem volt, úgyhogy ameddig a nagyon okosok eldöntik, hogy Wass Albert náci-e volt, ha tulajdonképpen nem is volt háborús bűnös, egy trollkodás erejéig álljon itt egy örökbecsű coelhoizmus. Egyáltalán semmivel nem függ össze, a Fidesz október 13-án behúzott, a mai napig minden oldalról, mindenféle magyarázatokkal megtámasztott, mégis eldőlni látszó unortodox győzelmével semmiképp.

A vereség a bátraké. Csak ők képesek méltósággal veszíteni és örömmel győzni.

Mondtam én, hogy semmi köze a Fideszhez? És sőt. Ha nem szólok, hogy ez Coelho kútfejét dicséri, akkor ősi dakota-mexikói-kipcsak közmondásnak is beillene. Szóvalhogy van abban valami egészen sajátos, ahogyan a Fidesz és az ő drága udvari médiája (kivéve a Bácskai Naplót, amely a szervilizmus egy teljesen más útját járja) egy hete szétmagyarázza és körbemagyarázza a győzelmet. Minden van, és mindennek az ellenkezője is. Borkai Zsolt mélykeresztény családapa és bulibáró biztosan tehet róla, az eredmények tekintében súlyosan mellétrafáló közvéleménykutatók tehetnek róla, az álcivil ellenzék tehet róla, az egymásra átszavazó szélsőballiberálisok és nyilasok (via Kósa Lajos kampányfőnök) tehetnek róla, a Budapesten élő külföldiek tehetnek róla. Egyvalaki biztosan nem tehet semmiről. A kipcsak-dakota fővezér. És pláne nem tehet a vereségről győzelemről az elmúlt tíz év rongyrázó, korrupt, arrogáns, uszító politikája, az ország arcába tolt fideszkeresztény luxus, és úgy általában az ellenfél lenézése. Na, az biztosan nem tehet róla.

Az alábbi tanulságos oktatóvideót azért teszem ide azoknak, akik esetleg még nem látták, mert bár a fideszes kutatóintézetekkel ellentétben nem állt módomban reprezentatív mintán megvizsgálni a fideszes győzelem lehetséges okait, abban teljesen biztos vagyok, hogy a parttalan alkalmatlanozásnál azért egy választási kampány komplexebb dolog. Lehet, hogy a kollektív önáltatás helyett érdemes lenne visszatekinteni a teljesen kontraproduktívnak bizonyult ellenfélgyalázásra épülő fekete kampányra. Így koncentráltan még jobban látszik, hogy a Fidesz NER-fiókjának nem éppen a legélesebb kései találták ki ennek a kampánynak az ívét. Jó, én már akkor is szóltam, amikor kiderült, hogy Kósa a kampányfőnök, de ők mindent is jobban tudtak, tehát.

Amúgy a kávézaccból világmagyarázást és a másokra mutogatást én elengedném a Fidesz helyében, mert az úgy egyszerre nem megy, hogy a Fidesz még növelni is tudta a támogatottságát az EP-választáshoz képest, de még a 2014-es önkormányzati választáshoz képest is, tehát győztünk, de sajnos Borkai gusztustalansága miatt a konzervatív-keresztény szavazók távolmaradtak a voksolástól, tehát azért veszítettünk. Ami különben nem igaz, mert a Fidesz amúgy megnyerte az önkormányzati választást, és ha egy országgyűlési választáson ennyi voksot kapnának a pártok, akkor a Fidesznek abszolút többsége lenne a parlamentben. Az az egy apró probléma van ezzel, hogy nem országgyűlési választás volt, és nem is lesz mostanában, tehát a mi lenne ha kezdetű lamentálások senkit nem érdekelnek.

Az sokkal több választót érdekelhet viszont így egy héttel a kiheverhetetlen fideszes győzelem után, hogy mit tanult, vagy mit nem tanult a saját megdönthetetlenségétől elszállt Orbán-rezsim a választás eredeményéből. Hogy minden marad a régiben, és tovább haladunk a hibridizálódás és az autokratikus elhülyülés útján, vagy van valamiféle esély a konszolidálódásra és a demokratizálódásra. Az elmúlt egy hét bennem nem sok kétséget hagyott afelől, hogy mi lesz az irány (beleértem ebbe Kövér újságírói munkavégzést ellehetetlenítő parlamenti intézkedéseit, vagy az éjszaka leple alatt megsétáltatott vagy éppen ledarálva, zsákokba rendezett önkormányzati iratokat, és úgy általában az egyébként kivéreztetett, kiskorúsított önkormányzatok ellenzéki átvételének megnehezítését), de a ma délben, Varju László mentelmi eljárásával kezdődő őszi parlamenti ülésszak alakulása is magyarázatot ad majd arra, hogy az új politikai helyzettel mit kezdenek a kormánypártok elsősorban. Hogy van-e egyálalán szándék a boldogkarácsonyozásokban kimerülő, flegma kocsmai politikai párbeszéd és a kétharmados erőfitogtatás meghaladására.

Itt egy gondolat erejéig vissza kell térnem erre a Wass Albert mizériára, ha már felvetettem. Karácsony Gergely főpolgármester az Indexnek adott interjújában (a 27. perc után) lenácizta, illetve náci kollaboránsnak nevezte a nemzeti lektűr rendszerváltás után felfedezett, igen kétes megítélés alá eső állócsillagát, amire a Fidesz-KDNP erdélyi szövetségese, az RMDSZ elnöke egyebek mellett azt mondta, hogy persze vannak olyan nézetei, amelyekkel nem ért egyet, meg hát zsidóellenes is volt, de miután Göncz Árpád 1993-ban kitüntette – és mint tudjuk Göncz Árpád nem szokott náciket kitüntetni -, Wass Albertet nem lehet egy csuklómozdulattal lenácizni.

Főleg olyan ember ne tegye, aki ma éppen a szélsőjobbal masírozik, hogy hatalmat szerezzen.

Azt hiszem, hogy nem én leszek az, aki vállalkozni akarna arra, hogy rendet tegyen Wass Albert náciságának vagy nem náciságának ügyében. Sem kard, sem kasza nem alkalmas erre a feladatra. Éppen ezért nem feltétlenül tartom szerencsésnek, hogy Karácsony egyik első főpolgármesteri minőségében adott interjújában ilyen kérdéseket feszeget, amelyekről tudható, hogy súlyos indulatokat szülnek. De. Az ilyen kijelentések, hogy azért mert én mondom, vagy ő mondja, Karácsony mondja vagy Orbán mondja vagy Gyurcsány mondja, sehonnan sehová nem vezetnek. Az viszont egyenesen döbbenetesnek találom, hogy valaki a szélsőjobbos Fidesz hóna alól szélsőjobbosozik. Ma Magyarországon a Fidesztől szélsőjobbabra legfeljebb a Mi Hazánk Mozgalom nevű fiókszervezet található. Lehet, hogy nem tűnt fel, de a 2015-ös migrációs hullám tetőfokára hágása óta tart ez az ideológiai elsivatagodási folyamat. Beleértve Orbán homogén nemzetállamozását is, ami – legnagyobb csodálkozásomra – teljesen visszhang és felháborodás nélkül maradt Erdélyben is. Szóval óvatosabban kellene szélsőjobbozni, és előtte önkritikát sem ártana gyakorolni.

És végül Gulyás Gergely kancelláriaminiszternek a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa – a reformáció hónapjával összefüggő rendezvénysorozatának – gálaestjén tett látogatásáról szeretnék megemlékezni. Ahova Gulyás szimbolikusan kénytelen volt magával cipelni Borkai Zsoltot is, és igen mulatságos dolgokat mondott:

– Azok, akik összhangban a magyar alaptörvény preambulumával a kereszténység nemzetmegtartó szerepét hirdetik és képviselik, jó úton járnak a közéletben, ez azonban önmagában nem garancia a személyes tisztességre, hitre, sőt, még a becsületre sem.

– A lécet levenni, illetve a lécet leverni nem ugyanaz, ahogyan a mércének nem megfelelni és a mércét felszámolni is alapjaiban különböző.

– A közéleti kereszténydemokrácia képviselőinek együtt kell élniük azzal, hogy rajtuk azok is számon kérik a mérce betartását, akik nem fogadják azt el létezőnek, helyesnek vagy követendőnek.

– Közéleti szereplőként bizonyos helyzetekben fontos a bizonyságtétel, de ha valaki a közélet mindennapjaiban vesz részt Magyarországon, akkor legalább ennyire fontos, hogy a cselekedeteiből látszódjon, miben hisz, vagy hogy van-e bármilyen magasabb rendű érték, amelyet irányadónak tart a mindennapokban. Ha van ilyen értéke, akkor fölösleges naponta hangsúlyoznia hitét, ha pedig nincs, akkor nemcsak felesleges, hanem kifejezetten kontraproduktív is.

Jó, tehát akkor mától abbahagyják a kereszténységgel való öblögetést, és nem próbálják a társadalom torkán lenyomni azt, amitől ők maguk nem is állhatnának távolabb? Akkor mától nem zsibbasztanak a keresztény szabadsággal sem? Több hülye kérdésem nincs, élvezzék az október végi 28 fokot, derűs hetet mindenkinek! Később folytatódunk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.