Nem bonyolította túl az Orbán-kormány sötét, vállalhatatlan, korrupciós és egyéb bűncselekmények gyanújának árnyékában a saját hazájukban a működő igazságszolgáltatás által sarokba szorított haverjai sarokba szorulásának kétbites magyarázatát Szijjártó miniszter. Aki a saját hazájában úgy lehet még mindig miniszter, hogy nincs az a működő igazságszolgáltatás, amely kivizsgálná, hogy lehet az, hogy százmilliárdos közpénztételeket érintő dokumentációkat csak úgy ledarálnak a tárcájánál, és ő az egészről semmit nem tud. (Varga Judit-babérkoszorút neki!) Nos, úgy tűnik, hogy ez a kiváló képességű államférfi szombat örömére belepofázott más országok belügyeibe, amit ha Magyarországról van szó, erőteljesen kikér magának. Ez a védjegye. Az egyik. Szijjártó miniszter fejében nem bonyolult a világ.
Ha Donald Trump ellen vádat emelnek, mert eléggé cáfolhatatlan bizonyítékok állnak rendelkezésre arról, hogy bűnszövetségben bűncselekményt követett el az Egyesült Államok ellen és hivatalos eljárást akadályozott, akkor abból mi következik? Hajtóvadászat zajlik a nemzetközi liberális mainstreammel szembehelyezkedő, a nemzeti érdekeket bátran képviselő politikusokkal szemben.
Ha Szlovákiában korrupció megalapozott gyanújával, illetve a rendőrség jogköreivel való visszaélés miatt őrizetbe veszik a volt országos rendőrfőkapitányt, aki Robert Fico vérkorrupt politikus Smer nevű pártjának listáján indul a szeptemberre előrehozott parlamenti választáson, akkor abból mi következik a felcsúti kocsmadiplomácia állócsillaga szerint? Hajtóvadászat zajlik a nemzetközi liberális mainstreammel szembehelyezkedő, a nemzeti érdekeket bátran képviselő politikusokkal szemben.
Ha Bosznia-Hercegovinában vádat emelnek Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság Moszkva-barát elnöke ellen, mert semmibe veszi a szövetségi állam működésének szabályait, akkor az minek a kétségtelen bizonyítéka a toporzékolási miniszter szerint? Hajtóvadászat zajlik a nemzetközi liberális mainstreammel szembehelyezkedő, a nemzeti érdekeket bátran képviselő politikusokkal szemben.
Tehát miközben Magyarország egyebek mellett Szijjártó kormányának bizonyítható korruptsága miatt nem jut hozzá az európai uniós forrásokhoz, Szijjártó az egysejtűek érvrendszerével megfejti a világot. Nem az a baj, hogy az Orbán-kormánynak kizárólag bűncselekmények megalapozott gyanújának árnyékában istentelenkedő szövetségesei és haverjai vannak szerte a világon, hanem az a baj, hogy vannak helyek, ahol Polt Péter elsikáló helyett működik valamiféle igazságszolgáltatás:
„A nemzetközi liberális mainstream semmilyen durva beavatkozástól, rendőrségi, bírósági eszközök bevetésétől sem riad vissza, ha veszélyben érzi a hatalmát. Félnek a népakarattól, mint a tűztől. Na de miért nem szólal meg ilyenkor a Transparency International, az Amnesty, a Helsinki Bizottság? Nyilván azért, mert ők a nemzetközi liberális mainstream fizetési listáin vannak”
– bölcs hallgatás helyett így uszította a híveit a közösségi oldalán a külügyminiszter, aki még a népakarattól való félelmet is képes volt a billentyűzetére venni abbéli igyekezetében, hogy rosszarcú haverjai védelmére keljen. Nem tudom, ki lehet az a bizonyos nemzetközi liberális mainstream, aki ilyen összehangoltan képes megbuktatni bűnözőnek kinéző politikusokat Szlovákiától Amerikáig, de az, hogy mi a tetű köze van mindenféle bűncselekmények elkövetésének a nemzeti érdekhez, az még Szijjártótól is magyarázatra szorulna. Már csak azért is, mert egyáltalán nem szokta kezét, lábát törni, hogy háborús gyilkosok, korrupt autokraták által – Oroszországtól Fehéroroszországig, Törökországtól Kínáig, Azerbajdzsántól Üzbegisztánig – üldözött emberek mellett kiálljon és kikérje magának. Pláne azt, hogy keresztényeket üldöznek, kínoznak, börtönöznek be a haverjai. Akkor mindig az a duma, hogy a pragmatikus politizálásba nem fér bele, hogy számonkérjük egy másik ország demokratikusan megválasztott vezetésén az emberi jogok tiszteletben tartását, nem a mi ügyünk, nem szólunk bele.
Nem akarom túlmagyarázni ezt a lemoshatatlan szégyent, amit Szijjártó a saját hazájára ráéget, de összehasonlításképpen iderakom, hogy a hozzá hasonló érvkészlettel felszerelt Robert Fico kirohanására hogyan reagált Szlovákia magyar nemzetiségű miniszterelnöke:
A rendőrség függetlensége az egészségesen működő társadalom alapja. Hagyni kell, hogy a nyomozók szabadon végezhessék a munkájukat, ugyanakkor fontos lesz, hogy a hatóság a lehetőségekhez mérten tisztázza az ügy körülményeit. „Hazugság azt állítani, hogy a miniszterelnököt vagy a kormányt bármilyen módon tájékoztatják a zajló nyomozásokról, bármilyen formában részt vesznek bennük, vagy a nyilvánosan hozzáférhető információkon túl is értesülnek a részletekről”.
De ugye honnan is tudhatná Szijjártó, hogy egy jogállamban ez hogy működik? Ugyan honnan is tudhatná?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.