Próbáljuk kiegyenesíteni a több helyen, de legalább folyamatosan hajlítgatott nemzeti rögvalót.
Egyrészt még az állampárti média is nagybetűkkel hirdeti, hogy soha nem volt még ennyi új koronavírus fertőzött egyetlen nap alatt: 3908 újabb magyar állampolgár tesztje lett pozitív. Az aktív fertőzöttek így már csaknem 55 ezren vannak. A vírus halálos áldozatainak száma 1750-re emelkedett, miután elhunyt 51, többségében idős, krónikus beteg. Jelenleg 4 ezernél is több beteget ápolnak kórházban, közülük 281 ember van lélegeztetőgépen. Ez a hivatalos statisztika.
Másrészt tegnapi hír, hogy 200 egészségügyi dolgozóval segíti a hétvégi szlovákiai országos tesztelési programot Magyarország. Ezt onnan lehet tudni, hogy Ivan Korčok szlovák kül- és EU-ügyekért felelős miniszter beszámolt róla a Twitteren. Azt írta, hogy bár ők csak 50 embert kértek, a magyarok 200-at küldenek, amit nagyon köszön Szijjártó Péternek. Aki közben a Facebookon köszöni a jókívánságokat és a kedves üzeneteket, jól esik neki, hogy (születésnapja alkalmából) gondoltak rá, de ez most mindegy is.
Harmadrészt mai hír – a Magyar Orvosi Kamara Pintér Sándornak címzett nyílt leveléből derül ki -, hogy miközben a kórházban és lélegeztetőgépen lévő betegek száma egyre nő (és valóban, még a kormány által közölt hivatalos adatok szerint is ez a helyzet, a COVID osztályok kritikus állapotú betegeit már szemészek, pszichiáterek és fogorvosok látják el.
Az egy dolog, hogy lélegeztetőgépekből brutálisan túlshoppingolta magát a kormány, következésképpen a világhírű nemzetikonzervatívfideszes szolidaritás jegyében nagyvonalúan meg lehet segíteni ezekből a feleslegessé vált berendezésekből az arra rászorulókat.
Az egy másik dolog, hogy Erdő Péter esztergom-budapesti érsek szerint halottak napján és mindenszentek ünnepén nemcsak a halál miatti félelmet, hanem az isteni gondviselésbe vetett bizalmat is megélhetjük. De azért mégiscsak felmerül a kérdés, hogy az isteni gondviselésbe vetett bizalom elegendő lesz azok számára, akiket kritikus állapotukban olyan orvosok látnak el, akik nem feltétlenül értenek a lélegeztetéshez?
Viszont ha csak arra gondolunk, hogy a nagy kipcsak törzsfőnök korábban azt mondta, hogy mindenkit meggyógyítanak, aki kórházba kerül, tegnap pedig sokadszorra is megismételte a rádiójában, hogy az egészségügyi rendszer bírja a terhelést, van elég lélegeztetőgép, orvos és ágy, közben meg kiderül, hogy fogorvosok kezelik a lélegeztetőgépeket, akkor tényleg prioritás külföldre küldeni a szakembereket azért, hogy Szijjártónak hálát rebeghessen a szlovák külügyminiszter? Jó, azt nem mondta a doktor úr, hogy milyen orvosból van elég. De ha nincs túlterhelve a magyar egészségügyi rendszer és 200 egészségügyi dolgozót bármikor tud nélkülözni (Merkely professzor legnagyobb büszkeségére), akkor miért szemészek látják el a súlyos állapotú koronavírusos betegeket? Ezt az egyet nem értem. Majd következnek sorban az állatorvosok, az alkotmánybírók vagy éppen a futballisták?
Vagy akkor most megint az van, hogy a MOK nyílt levélben hazudik, mert Gyurcsány meg Soros? Mert akkor semmi. Akkor minden jól van így. Bár azt, hogy mi lesz ennek a helyzetnek a vége, jobb nem tudni. (Vigasztalásul az isteni gondviselés mellé: ha orvos esetleg mégsincs elegendő, van viszont 204 milliárd atlétikai stadionra.)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.