November 13,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

KLASSZIKUSOK


Csilléry Andrásnak*

Azt mondják, vénülsz. Szíved sűrű vére

– ha van szíved – majd egy napon megáll.

Mondd, pogromok fekete denevére,

nem volna jó magadhoz térni már?

Lelked mélyén rohasztó gyűlölet forr,

s holnap kinő feletted a moha:

nagyságra törni késő már ilyenkor,

de jónak lenni nem késő soha.

Vagy nem gondolod, földi léted estjén,

hová úgy jövünk, akár a lelenc,

hogy hol van tőled ama sok keresztény,

János apostol, Assisi Ferenc,

kinek szeme sugárzó, tiszta kék volt

és farkasokat ültetett ölébe,

vagy Szent Tamás, ki mint a kristály égbolt

borult elámult hívei fölébe?

Mind-mind különb volt nálad s többre vitte,

habár nem váltott bankszámlát a hitre.

Vagy gondoltál a sok konok magyarra,

ki úgy virult mint bimbózó magyalfa,

ki nem törődött záporral és széllel,

de néma büszkeséggel tört a jobbra,

mert érces mellel s tiszta homlok-éllel

már életében lett önmaga szobra?

Ha rád pillantok, megborzongok s fázok,

bár jól tudom, hogy balga, aki fél:

örökké állnak a magyar akácok

s téged elvisz, mint szellentést, a szél.

De hogy még jókor érjen lényed bére

s elébb mint érted a halál izen:

hadd tűzzelek tollam kemény hegyére,

melyből nyugtod nem lesz a sírban sem.

Mert szennyes folt lettél a nagy penészből,

melyet csapásnak küldött ránk az Ég,

minden szavad dögbűz a sáskavészből,

amelytől elpusztul egy nemzedék;

jó darvaink más tájakon keresnek

szállást s az ország holtfakóra vált,

a föld kinyílt, mint bőrtelen, veres seb,

ahol hazát a zsellér nem talált,

innét szalad a száműzött szabadság,

s te azt rugdosod, kit a jog se véd,

s mivel hazánkat rossz pénzért eladják,

te is eladod, hitszegő szemét.

Éretted szenvedjük a poklok kínját

s a honfibánat minden szégyenét,

tőled tántorog a munkás a járdán

– az éhség táncoltatja, nem a bor –,

amíg kurjongó kém lettél a vártán

s pimasz döglégy, kit táplál a nyomor,

és pudvás szád szünet nélkül zsidózik,

míg ellened száll hadba, aki hős;

s hogy tudja ezt a boldogabb utód is,

kinek neved nem lesz már ismerős:

ha eljön majd a láncot oldozó nap,

s a nép felosztott földeken tapos,

hadd hallják meg, ki volt Csilléry András

s minden nyilas, hozzá hasonlatos –

miközben téged, lent a föld alatt

a féreg fúr, a nyálkás, sose renyhe –

ezért, hogy ott is égessen e vád

kellett nékem ma nem-múló rímembe

szőnöm neved múló gyalázatát.

Hadd fújják egykor drága iskolások

a sok jövendő, magyar reggelen,

avagy hazamenőben, ha a fázós

alkony kékes lidérce megjelent,

boldog, nyugalmas, békés estidőn,

mikor a kereszt többé nem lesz horgos

s csupán az őszi szél üvölt bedőlt

sírod füvén, te nyomorult fogorvos.

Faludy György

(Budapest, 1938)

* Csilléry András, fogorvos és kereszténypárti képviselő nyilasnak állt, és Hitler nürnbergi parádéit látogatta. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.