NEHAZUGGY

Csák miniszter nem viccel: Japánban és Dél-Koreában különösen nagy érdeklődés kíséri a magyar kormány intézkedéseit

Van ahol az infláció csökken két éve nem látott szintre (a nem létező Németországban), van ahol a kiskereskedelmi forgalom (Orbán Magyarországán) áll bele a földbe, de ez ott biztosan nem számít (Orbán Magyarországán), ahol egy tudatmódosító társadalomkísérlet keretében a létbizonytalansággal súlyosan összefüggő valódi problémákat kitalált identitáspolitikai harcokkal el lehet kenni. És el lehet kenni, úgyhogy ha az a kérdés, hogy mit keresett Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője több másik feketeöves kormánypropagandistával egyidejűleg a Karmelita kolostorban múlt kedden, akkor az leginkább álkérdés lehet. Különösen azt látva, hogy milyen fantasztikus interjút készített a nem munkásőr lapja Csák János kirúgásügyi miniszterrel.

Még annak az összefoglalónak is minden szava aranyat ér, amit az állami hírügynökség összefércelt a kulturális és innovációs tárca élére ültetett bajszos kompetenciabajnokkal készült interjúból, aki nemcsak a bűzös, aljas politikai kinevezéseknek nagy mestere, de immár elévülhetetlen érdemei vannak abban is, hogy a politikai paletta szélsőséges, ordas eszmékkel kokettáló perifériájának szélén állók halálhörgéseire válaszul rúgja ki a pártja embereit. Van L. Simonnál is lejjebb, bár nem sok jót lehet elmondani róla sem, de azért a kultúrához néhány árnyalattal jobban ért, mint a sokévi fideszes kontraszelekció.

L. Simon kirúgására nem sok szót pazarolt, egyébként pedig megrázó kijelentésekre ragadtatta magát Csák miniszter Bencsik lapjával enyelegve, olyan ámokot futott, hogy remélem, hogy ezt a derék bajszos kultúrembert is mutogatni fogják 10-20-50 év múlva, mint nagy elődjét, Kásler doktorprofesszort. Elrettentő példaként. A világon mindenhol (kivéve Brüsszelt) irigyelt orbáni családtámogatási rendszertől a brutálisan sikeres egyetemi modellváltáson át (arról mélyen kussolt, hogy ami miatt diákok és kutatók tömegei esnek el az Erasmus+ és a Horizont Europe forrásaitól) a 2010 óta virágzó magyar kultúráig mindenről is beszélt. Igen, az ezeregyszáz éves magyar múltról és az egy főre eső Nobel-díjasokról és olimpiai aranyérmesekről is. Mert igen: ezekkel méri Csák nertárs a kormánya világhírű családpolitikáját. Erős idegzetet igénylő tartalom következik:

– „Mi magyarok úgy tartjuk, hogy az egy főre jutó Nobel-díjban, olimpiai aranyéremben és zeneszerzőben a világ élvonalában vagyunk, és ezt tudják is rólunk. Most fölzárkózott negyediknek a családpolitikánk. Hogy Brüsszelben annyit támadnak bennünket, mert úgy gondolják, hogy nem a családokra kéne költenünk, hanem a bevándorlás támogatására (nettó hazugság -szerk.), az azt mutatja, hogy még azok is figyelemmel kísérik az intézkedéseinket, akik nem értenek velünk egyet”.

– A családtámogatási rendszerről azt mondta, az alapvető kormányzati cél az, hogy minden kívánt gyermek megszülethessen. A rendszer első pillére, hogy fedél legyen a családok feje fölött, a második, hogy a gyermekek érkezése ne okozzon aránytalan csökkenést a jövedelmekben a gyermektelen háztartásokhoz képest, a harmadik, hogy a házaspárok szabadon választhassanak, visszatérnek-e a munkahelyre vagy otthon maradnak. Az új rendszer a gyermeket vállaló családoknak jóval nagyobb összegeket irányoz elő a lakáshoz jutáshoz; 15, 30 és 50 millió forintos kedvezményes otthonteremtési hitelre számíthatnak. „Mi egy életigenlő társadalomban hiszünk. Ezt az országot, ezt a területet, a Kárpát-medencét az őseink be tudták népesíteni. Ezeregyszáz éve itt vagyunk. Micsoda nemzedék lennénk mi, ha ezt az örökséget nem tudnánk megőrizni a következő nemzedékek számára?” 2010 óta 1,2-ről 1,52-re, a Covid előtt 1,59-re nőtt a termékenységi mutató. A legfontosabb cél fenntartani ezt a dinamikát, mert „azok a nemzetek, amelyek nem tudják meghatározni a saját identitásukat, és nem képesek arra, hogy cselekvőképesen tartsák magukat, hátrányban lesznek. Nekünk, magyaroknak nagyon erőteljes identitásunk van”. Változott a világ megítélése a magyar családpolitikáról. A transzatlanti világban a leghangosabbak szerint a család idejétmúlt dolog, pedig, mint fogalmazott, „nem ismeretes olyan sikeres társadalomgazdasági rendszer, ami nem a családokra épül”, kiemelve, hogy még ezekben az országokban is elég nagy az érdeklődés a magyar családtámogatási rendszer iránt. Elmondta, Japánban és Dél-Koreában különösen nagy érdeklődés kíséri a magyar kormány intézkedéseit.

– 2010 óta „a széles értelemben vett magyar kultúra világában nagyszerű időszak van mögöttünk”. Kiemelte a színházak támogatását (jajjjj – szerk.), a Lázár Ervin programot, budapesti, vidéki színházak, játszóhelyek újjáépítését, hozzátéve, ebbe a sorba tartozik a zenei anyanyelv támogatása, az operától kezdve a népzenéig, a Hagyományok Házától a Zeneakadémiáig.

– A Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának leváltásával kapcsolatban úgy fogalmazott, „az állami intézmények vezetőitől különösen elvárható, hogy maradéktalanul tartsák be az Országgyűlés által meghozott törvényeket”.

– A tudományirányítás intézményrendszerével kapcsolatban elmondta, a Fidesz-kormányzat 2010 óta tudatos új struktúraépítésbe kezdett mind az egyetemi, mind a kutatási és az innovációs szférában, a Neumann János terv alapján arra törekedve, hogy az egyetemek, kutatóhelyek, vállalatok, a finanszírozó állam és a magántőke között szerves együttműködés jöjjön létre. A kormány az átalakult egyetemeknél több mint két és félszeresére emelte a finanszírozást, de szigorú követelményeket is támasztott.

– A Magyar Tudományos Akadémiával kapcsolatban kiemelte: az 1947-es kommunista hatalomátvétellel az egyetemeken nemzetközileg elfogadott tudományos szabadság ellenében mindenféle funkciókat összekevertek, hozzátéve, a magyar kutatási hálózat néhány éve ezért került ki az MTA-ból. Hozzátette, mostanra „külföldi kutatókat, oktatókat is ide tudunk vonzani, megszüntetjük a mesterséges akadályokat, és erősítjük azokat a műhelyeket, ahol világszínvonalú kutatások folyhatnak magyar és külföldi tudósok részvételével”. Változás történt a korábbi évtizedekre jellemző „agyelszívás” területén, és most már „agybeszívást” is mondhatunk a világban az elméleti és gyakorlati tudással rendelkezőkért folytatott versenyben. Ma már nincs olyan jelentős kutatás, ami egyetlen országban történik, és számos projektben prominens helyet foglalnak el magyar kutatók.

– A hazai egyetemek átalakításával kapcsolatban hangsúlyozta, a kormány célja, hogy a hallgatók versenyképesebb, és a munkaerőpiacon is értékesebb képzésben részesüljenek. Négy éve kezdődött az új struktúra ismertetése, és az akadémiai szabadság jogával élve a szenátusok az egyetemeken eldönthették, melyik útra lépnek; a többség az új formát választotta. Az egyetemeknek a kuratóriumok megalakulásával felelős irányítói lettek, így ki lehetett alakítani az állam és az egyetemek közötti, 25 évre szóló szerződést. Az egyetemi felvételihez szükséges átlagpontszám idén 2022-hez képest három százalékkal nőtt, és egyre több magyar egyetem van a világ élvonalában, ami komoly eredmény. Tíz éve a teljes magyar egyetemi rendszerben tízezer külföldi hallgató tanult, most negyvenötezer, ezzel a világban az első 10-12-ben vagyunk. (via MTI)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább