NEHAZUGGY

Bezzeg el is lophatnák csak úgy simán, puritán módon

Drága olvasó emberek! Ha elmúlik karácsony, mi akkor is itt maradunk, mert jönnek a szorgos hétfők szépen egymás után. Máris itt van a soros hétfő csütörtöknek álcázva, és engem határtalan örömmel tölt el, hogy újfent itt lehetek és üdvözölhetem önöket. Ezúttal Puritániában, -ból. Ezt az új szót tanultam én a három napos agyi áramszünet ideje alatt, amikor igyekeztem távol tartani magam (ezek szerint nem túl sok sikerrel) attól a boldogságtól, ami az év minden egyes napján egybiránt megadatik nekem.

Szóval valahol ott vesztettem el a fonalat karácsony szombatján (ami a változatosság kedvéért hétfőre esett) – amikor hosszú tömött sorokban kígyózott az unortodox magyar jobban teljesítés a Blaha Lujza téren csak azért, hogy az orbánista keresztényeket idegesítse -, hogy a januári első munkanapjától (gyanítom, hogy ez nem elseje lesz) arrafelé a budai Várban szorgoskodó és kizárólag nemes közfeladatokat ellátó miniszterelnök úrral kapcsolatban a puritánság jutott eszébe a sakálmédiának (ezt most találtam ki, rímel a lakájra). Hogy azt mondja:

Puritán, szó szerint kolostori körülmények között folytatja Orbán Viktor miniszterelnök a munkáját új irodájában az egykori karmelita kolostor épületében 2019 januárjától a budai Várban. (…) Orbán Viktor dolgozószobáját puritán, fehér falak, egyszerű, sötét hajópadló, egyszerű kialakítású, letisztult vonalvezetésű fabútorok jellemzik. Mindezek a körülmények már egyértelműen cáfolják azt az álhírt, miszerint négymilliárd forintba került volna a kormányfő szobája. (origo.hu)

Ha én közpénzből kitartott alattvaló volnék, aki valahol a sötét lelke mélyén tudja, hogy nem az agyáért és a kivételes tehetségéért, hanem a szolgalelkű gerinctelenségéért tartják, valószínűleg nekem is ráfért volna a pofámra, hogy a rongyrázó, történelemhajlító arroganciát elnevezzem puritánságnak. Így viszont, hogy soha nem leszek közpénzből kitartott szalagmunkás, elmondhatom, hogy bár Kövér László a demokrácia ünnepének nevezte a kormány Várba költözését, és bár a milliárdok is elég fájdalmasak, a hivatalos dumán túl (a végrehajtó hatalomnak fizikailag el kell válnia a törvényhozóitól, azaz a kormánynak/kormányfőnek ki kell költöznie a Parlamentből) bizony többről van itt szó. Nem csupán a Horthy-korszak díszleteinek újjáépítéséről, a II. világháború előtti állapotokhoz való visszatérésről, hanem egy komplett történelmi időszak, az 1944-1990 közötti, kiradírozásáról. Mert adunk a kommunisták pofájára, akik a két hatalmi ágat összeköltöztették. Ma már tudjuk, hogy az Orbán-kormány ennél jóval tovább ment: ők a fizikai szétköltöztetés népbutító vergődése mellett gyakorlatilag összemosták a törvényhozást a végrehajtással és ahhoz, hogy teljes legyen a mű, létrehozták a közigazgatási bíróságokat is, hogy az államot és a regnáló kormányt érintő perekben saját tenyésztésű bírók dönthessenek. Szép meló, csak nyolc év és zsinórban három kétharmad kellett hozzá.

Jut is eszembe az orbáni puritánságról nekem – a New York Times című sorosista lapnak például a fasizmus jutott eszébe karácsonykor is, merezekneksemmisemszent, de hála legyen, Kovács a helyén volt megint és jól megmondta nekik -, hogy miközben a salakmédia munkásai karácsonykor is Európa muszlim inváziója fölött forgatták a szemüket (példának okáért olyasmiken, hogy egy svéd tévécsatornán egy muszlim nő (!!!!) sütött karácsonyi sütiket, jajistenem, mindmeghalunk!), az Orbán-kormány, sunyi módon, egy december 23-án kelt határozatban 72 milliárd forint közpénzt, azaz a magyar GDP 0,2%-át kitevő támogatást szórt szét az arra leginkább rászorulók a csahos kutyái között. Naná, hogy elsősorban sport- és egyházi célokra. Ebből csak a két legbrutálisabb tételt, emelném most ki, amelyek kettecskén a gigantikus összeg több mint felét teszik ki:

• 18,5 milliárd forint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (amelynek jószolgálati nagykövete Lévai Anikó, Orbán hites felesége) számos különféle projektjeire;
• 21 milliárd forint az egyházi szervezeteknek, ebből 5,9 milliárd forint a Magyar Katolikus Egyháznak óvodafejlesztésre.

Szerintem is nagyon rendben van ez, bezzeg el is lophatnák csak úgy simán, puritán módon, ehelyett csak adnak, adnak, adnak és támogatnak. Az szerintem is nagyon menő amúgy, hogy miközben Orbán a szegényekből még szegényebbeket és kiszolgáltatottabbakat varázsolt, a kedves felesége állami milliárdokból aztán jótékonykodik velük. A katolikus egyházat ezúttal nem veszem a számra, mert soha nem érnénk a végére.

Nem tudom, hol vannak ez idő tájt a kormány ügyeletes biztonsági és kerítésügyi tanácsadói, de elkelne egy kis vészharangkongatás Nógráditól, Bakonditól, és az összes többi fogalmatlan hajlott gerincűtől, ugyanis a migrációs nyomás most már tényleg elviselhetetlen. Karácsony másnapján a magyar-szerb határt illegálisan 2 (azaz két) darab büdösmigráns próbálta átlépni. Éberség, elvtársak! Még a végén elkényelmesednek a gyűlöletre kondicionált rajongók. Na, ez az, ami soha nem fog bekövetkezni, ha minden így marad. Arra a mérhetetlen bálványimádatba csomagolt ostobaságra, ami a biodíszletként használt unokákkal körbeölelt, hatásvadász, álszent, ünnepinek szánt miniszterelnöki fotográfiát kísérte a Facebookon, még nem találták fel a megfelelő szavakat.

Éppen ezért soha nem voltak aktuálisabbak azok a szavak, amelyeket Lovasi András tett egymás után a Lackfi János költővel közösen, a valaszonline.hu-nak adott interjúban:

Elfogadom, hogy a magyar választók legnagyobb kisebbsége ezt a kormányt szeretné. Azt nem értem, miért ütközöm mindenhol beléjük és az általuk felállított játékszabályokba? Mi az a pedellusi düh, amellyel abba a nagyjából hárommillió emberbe, aki nem Fidesz-szavazó, folyamatosan sulykolják, hogy eltévelyedett korcs? Lassan megszokjuk ezt is, pedig a normális alapállás az lenne, hogy én, mint adófizető, követelhetem azokat a szolgáltatásokat az államtól, amelyekre most esélyem sincs. Objektív közszolgálat, független bíróságok, ügyészség. Például. De ezeket már nem is emlegeti senki, a kemény fideszesek sem állítják, hogy ezek léteznek. Csak éppen azt mondják, hogy jól van úgy, ahogy van. És ez a végtelen primitív nyomasztás ezzel a migránsozással… Ma minden korábbinál élesebben látszik: a liberális demokrácia bizony még mindig a létező világok legjobbika.

Még mielőtt véget vetnék magamnak ha nem is, de ennek az első posztkarácsonyi bemelegítő posztnak, ajánlanék egy másik igen tanulságos interjút, amelyet a hvg.hu készített Jan-Werner Müllerrel, a Princeton Egyetem politológia professzorával, amelyben a populizmus rendkívül veszélyes voltáról, a fogalom rendeltetésszerű használatának fontosságáról és Orbánról is szó esik, aki

… úttörő abból a szempontból, ahogyan az államszervezetet átformálta és elkezdte megfojtani a civil szférát és a sajtót.

Tök menő lenne, ha Orbán csatlósai, alattvalói és szekértolói is olvasnák ezeket a szövegeket, hátha ragadna rájuk valami, és abbahagynák az olyan típusú hülyeségek beszélését, hogy a populizmus fasza dolog, Orbán Viktor a legfaszább politikus, mer’ ő meghallgassa az embereket. Kurvára nem erről van szó.

És végül egy kedves kis videót csináltam ide, felbuzdulva a PS nevű orgánum remekbeszabott alkotásán, amely arról szól, hogy krízishelyzetben levő kismamákon segített a Hozz világra még egy magyart nevű, Budaházy Edda nevével fémjelzett szaporodásügyi mozgalom. A krízishelyzetben lévő kismakákon való segítést egy rendkívül nemes dolognak tartom, de ez itt…

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább