Október 22,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Bezzeg a doktor miniszterelnök úr, bezzeg a nemzeti ügyek kormánya

Jó reggelt kedves és drága olvasók! Csak azért, hogy nehogy kiessünk a ritmusból, pontosítok. Orbánul: libernyákok, sakálmédiául továbbgondolva: libsevikek. Milyen jó nekem, hogy nem kell nagyon mélyen alámerülnöm a lázálmoktól gyötört doktorminiszterelnök úrelvtárs hétfőn megjelent, szerintem igen helytelenül esszének nevezett agya menésében, amelynek legjobb esetben is minden második mondata ijesztő zagyvaság. Ha kevésbé vagyok megengedő, akkor konkrétan minden egyes mondata az, és egyáltalán nem vigasz, hogy de legalább magyarul van.

Ha nagyon mélyen nem is, de néhány barokk körmondat erejéig mégis kénytelen vagyok megmártózni a mocsárban, dacára annak, hogy Edgar kolléga tegnap már remekül összefoglalta a lényeget. Kéri Lászlóval feltétlenül egyetértek abban, hogy ezt az irgalmatlan betűhalmazt a maga darabjaira hulló, sehonnan sehova nem tartó, a háborús uszításon egy hangyafasznyival sem túlmutató egészében érdemes szemlélni. Olyan, mint egy pszichiátriai szöveg, amelyben „a beteg leleplezi saját beteg elméjét”. Következésképpen nem szabad komolyan venni, de mindenképpen tanulságos látni, hogy „milyen szellemi állapotban van a magyar miniszterelnök”.

Azon túlmenően, hogy egy miniszterelnök – aki azoknak is a miniszterelnöke, akik a pártjára szavaztak, és azoké, is akik nem – semmilyen körülmények között nem sértegethetne ilyen falmelléki és kocsmai stílusban (ez a kocsmai stílus, Kövér úr!) olyan polgárokat, akik egy bizonyos világnézetet vallanak, a tragédiát nem kizárólag és nem elsősorban ebben látom. Hanem egyrészt abban, hogy 30 éves közpénzek közelében eltöltött fennállásának és utóbbi 10 éves pöffeszkedésének legnagyobb pusztítása sikeres volt: elhitette a betöltött kolbász és a felcsúti trágya szagának elegyében fogant kocsmafilozófiájára fogékony rétegekkel, hogy a konzervativizmus és a liberalizmus egymással kibékíthetetlen, egymásra fenyegetést jelentő, egymás kiirtására irányuló ideológiák (nyilván ez utóbbi fenekedik a felcsúti pápa zavaros elméjében az előbbire, ezért el kell pusztítani), és hogy a liberális ember az egytől egyig szükségszerűen család-, nemzet-, haza- és vallásellenes torz, beteg lény. Szoktuk mondani, közhelynek tűnik, de erre is tökéletesen illik: ha ez lenne az egyetlen bűne, már azért is a történelem bűzölgő szemétdombján lesz a helye. És ez akkor is így volna helyes, ha közben nem benne tisztelhetnénk minden idők egyik legnagyobb keresztényüldözőjét. Aki szentnek és a keresztény gyökerek oltalmazójának hazudja magát, miközben csak az Iványi Gábor személye és egyháza és iskolái ellen elkövetett merényletei miatt egészséges lelkületű társadalom már régen elhajtotta volna a fenébe.

A másik része ugyanennek a tragédiának az, hogy ez a nagy halom hagymáz tökéletesen rímel a 2018. március 15-i, ünnepinek csúfolt beszédére, amelyben mindennemű elégtételekről és bosszúkról hadovált ugyanazokkal szemben, akiket időközben libernyákokká fokozott le. Igen, szörnyű, hogy a rajongói és cselédei, lúdtalpának és lába nyomának szerelmetes csókdosói víziónak nevezik és papagáj üzemmódban ismételgetik ezeket a dehonesztáló, vérgőzös szólamokat. Igen, elkeserítő, hogy az európai politika nagy veteránja (értsd: soha semmi mást nem csinált, mint hogy politikusként 30 éven keresztül az országot züllesztette saját züllött moralitásához) és utcai, valamint ketrecharcosa, ha mondani akar valamit, akkor sérteget és uszít. A nagy államférfi, aki a kortársai előtt jár néhány körrel a félretaposott, magasított ortopédcipőjében és a gyűrött gatyájában. Harc, csatatér, ütközet, szedelőzködés, kilovaglás, készüljetek. Erről szól ez az ország. Különösen mióta úgy döntött, hogy felrobbantja a fülkéket. Orbán harcairól és háborúiról.

Amely harcokban és háborúkban köztudottan hátul vannak a legjobb helyek, mint a moziban. Úgyhogy ezért van az, hogy miközben a hazai és a nemzetközi művészvilág, művészképző intézmények, egyetemek, műhelyek, fórumok, rektori konferenciák és Oscar-díjas színészek hetek óta szolidaritásukat fejezik ki  a mától sztrájkegyeztetésekbe kezdő SZFE polgárságával, itt a Rákay Philip kaliberű kultúrlényeket, szélsőjobbos identitászvaros idiótákat és keretlegényeket, fröcsögő cselédmédiás arcokat és rezsimbarát művészembereket uszította rá a 133 legbátrabb legbátrabbja a diákokra és tanárokra, miközben őgyávasága mostanig mindössze egyetlen szégyenletes kijelentést tett ezzel a jogszerűtlen, banánköztársasági módszerekkel nyomuló üggyel kapcsolatban. Hogy tudniillik milyen jó, hogy most nem Gyurcsány a góré, mert így legalább nem lövetik ki a diákok szemét. Amikor Dörner György elvitatja az SZFE tanárainak magyarságát, amikor Rákay Kétmillió Philip kommunistázva leügynöközi őket, amikor Bencsik Andrásnak az jut eszébe a hallgatókról, hogy füveznek, amikor a seggszájú cseléd terroristának nevezi a diákokat, akikkel nincs alku, amikor hosszú hetek óta ordenáré hazugságokkal és mocskos rágalmakkal bombázzák és próbálják lejáratni a magyar kultúra kiválóságait, és a nagy varázslónak annyira telik a háborús stratégiájából, hogy sunyin kussol, mint akinek ehhez az egészhez semmi köze, akkor az embernek azért bevillan, hogy mi lesz, amikor tényleg szedelőzködni kell. Majd akkor tolongani fognak a talpnyalói, hogy megvédjék? Vajon?

Egyelőre még nem tartunk itt. Egyelőre ott tartunk, így a 360 fölött hasító euróval, az Európai Unió abszolút rekorder inflációjával, az elmeroggyant járványügyi vezénylési haditervhez mellékelt csillió lélegeztetőgéppel, ám a lélegeztetőgépekhez nem mellékelt, azaz fájdalmasan alacsony számban rendelkezésre álló, de legalább lestrapált kórházi dolgozókkal, illetve a lélegeztőgépekhez szükséges, ám a kórházakba meg nem érkezett áramfejlesztőkkel, hogy már Matolcsy Rómeó sem hisz a saját tündérmeséiben. Az Orbánhoz hasonlóan nagy látnok, egyben a csörgősipka optimizmusával mérhető jegybankelnök korábbi dörgedelmes prognózisait telibehányva már nem növekedést, hanem még a pénzügyminisztériumnál is durvább recessziót vár 2020-ra. Úgy, ahogy mindenki más, aki nem mexikói közmondásokból és a lázálmaiból, hanem a rögvalóságból prognosztizálta a várható gazdasági tendenciákat. Gyurci bácsi cége júniusban még 0,3-2 százalék közötti gazdasági növekedést jósolt, amiből tegnapra 5,1–6,8 százalék között zsugorodás lett.

Ehhez képest különösen szép munkának találom, és egyértelműen a nekünk a haza az első típusú kormányzás sikerének tekintem, hogy az elvtársak érzik, mekkora a szívás, és aszerint szórják a pénzt.

– Egyrészt a Szijjártót a 7 milliárdos luxusjachtján magánéletileg luxusjachtoztató Szíjj László nevű sokoldalúan tehetséges oligarcha 91 milliárdos megbízást kapott a Szijjártó-féle fideszes államtól azért, hogy újabb hidat építsen a Dunára. A teljes projekt mindössze 12 milliárddal lett drágább a tervezettnél.

– Másrészt a Gazdaságvédelmi Alapból csak hétfőn szétosztogatott 185 milliárd forintból 11,4 milliárd ment sportakadémiák működtetésére, a Miniszterelnökség beruházására pedig 15,7 milliárd (bármit is jelentsen ez). Azt nem tudom, hogy az Orbán-udvartartás kezében lévő turizmus viszonylatában mit jelent, hogy a turisztikai fejlesztési célelőirányzatra 42,5 milliárd forintot szánnak, de gondolom, a legnagyobb szarban lévő fővárosi vállalkozásokat forró ecetes ollóval vágta ki Döbrögi úr az A4-es papíron.

– De harmadrészt legalább a Fertő tó környékére tervezett rekreációs állami gigaprojektre tuti jut 9 milliárd.

– És hát nem utolsó sorban negyedrészt: nem egy merő öröm és boldogság, hogy végre átadták Kiss-Rigó László kormánybarát jó keresztény Orbán Isten szolgája püspökségének a 30 milliárdos lakitelki népnemzeti élményközpontot? Lovardával, golfpályával, borkatedrálissal.

Így már ugye érthető mindenkinek, hogy miért kellett ebben a tanévben megvonni azt a 95 millió forintot, és jövőre miért kell 180 millió forintot megvonni az Iványi Gábor vezette Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség oktatási intézményeitől? Hát ezért. Mert különben nem futná rongyrázásra. Meg azért is, mert a baloldal rémhíreket terjeszt, és közben tagadja a közteherviselést. Bezzeg a doktorminiszterelnök úrelvtárs, bezzeg a nemzeti ügyek kormánya. Sokadszorra is én kérek elnézést.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!