NEHAZUGGY

Bátorság, méltóság

Méltóságteljes jó reggelt mindenkinek! Ha maradt még némi méltósága ennek az országnak, akkor az például azért van, mert tegnap 16 és 20 óra között sok ezer ember nem a függöny mögé bújt, miután vadhajnalban a TEK által tökéletesen kiürített, kihalt Corvin közben, Cseh Tamás dallamára az állampárt forradalmárját magával hurcolva, egy perces propagandavideóba sűrítette azt, hogy ő mennyire kétségbevonhatatlanul az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek szellemi örököse. Ő, meg a haverjai, lábszag- és bűntársai a nemzetikeresztény mázba göngyölt rombolásban. Hanem azért, mert tegnap 16 és 20 óra között sok ezer ember, senki által nem kényszerítve, senki által nem zsarolva, nem fenyegetve, és pláne nem innen oda buszoztatva kiment az utcára – és amint azt korábban előrebocsátottam – méltósággal, civilizáltan, békésen és egyenes gerinccel kiállt az egyetemi autonómia ezeréves, nemes ügye mellett. Amely nem egy hangos kisebbség magánügye, hanem közügy. Tette ezt úgy, hogy közben nem felejtett el a szó legvalódibb értelmében emlékezni sem.

Nem lennék (máskor sem lennék, soha nem lennék) sem a függöny mögé bújás nagymestereinek helyében, sem azoknak a szolgalelkű nyomorultaknak a helyében, akik vagy már a színművészetis hallgatók és támogatóik demonstrációjának vége előtt jóval (cikkünket frissítjük jeligére), vagy az esemény után órákkal gyártották a lejárató, gúnyolódó, silány módon személyeskedő, az ő olvasatukban egy sokadik nevetséges tüntikézésről szóló, a megmozdulás érdemi okairól viszont bátran kussoló, megrázóan mocskos tartalmakat. Nem fáradtak azzal, hogy a valódi problémát (hogy például minőségi oktatásra csak autonóm intézményekben van lehetőség, és ez nem az SZFE senkire nem tatozó keserve, hanem országos közügy) megpróbálják felvázolni, hogy akárcsak megkíséreljék megértetni a közönségükkel, hogy itt már régen nem egy renitens, liberális hüllőkeltető indokolatlan, hazaáruló nyígásáról van szó, akik alattvaló létükre nem tudnak hálásak lenni a hatalomnak, amiért az csak a jót akarja nekik.

Azoknak, akiket ők, a pártközpontból irányított propaganda rímfaragói szisztematikusan butítanak és hergelnek évek óta, bőven elég annyi, hogy Most fog igazán berobbanni a járvány! Össze-vissza fertőzik a fővárost a neomarxista egyetemfoglalók címmel és más hasonló, kreatív szólamokkal (Rátelepedett a baloldal az SZFE melletti „civil” tüntetésre) ordítozzák bele az éterbe, hogy itt megint megvezetett, álcivil, tudjukkiknek a zsoldjában álló, felelőtlen, félhülye hazaárulók keltik a feszültséget a béke, a jólét és a szabadság eme földi paradicsomában. Ahol köztudott, hogy megbecsülik és nem üldözik a független, szabad gondolkodást, ahol nem kell segget nyalni, kussban remélni, rettegve a fal mellett osonni, és némán elfogadni, hogy az ember nyakára olykor ráteszik a kést, és teljesen természetes, hogy előbb-utóbb mindenkinek a nyakára ráteszik a kést.

Ha a szabadságszerető nemzeti jobboldal egy létező fogalom, és nem csupán egy rongyos mítosz lenne, amellyel azok kenegetik a lelkivilágukat, akik nem értik, hogy bármely elnyomó hatalom oldalára állva gyalázni az ország fiataljait, időseit, orvosait, műtős szakápolóit vagy szakszervezeti vezetőit, vagyis az ország polgárait, nem bátorság, nem szabadságharc, hanem gyávaság, aljasság és nonszensz, akkor nem arról hörögne a pártsajtó, hogy a koronavírus-járvány ellenére a baloldali pártok tüntetést szerveztek a Színház- és Filmművészeti Egyetem modellváltására hivatkozva (nem a baloldal szervezte a tüntetést!), vagy hogy Karácsony Gergely főpolgármester is feltűnt a vonulók között.

Ha maradt volna még becsület és tisztesség azon a szabadságszerető, büszke oldalon, akkor legalább zárójelben leírták volna, hogy azok a fiatal felnőttek, akik ott álltak tegnap a színpadon és a sokezres tömeg élén, egyáltalán nem jókedvükből álltak ott. Nem azért hoztak létre egy alulról szerveződő diákközösséget, mert mekkora buli tanulás helyett fórumokat szervezni, éjszakába nyúló vitákban gyakorolni a demokráciát, és megküzdeni olyan dolgokért, amelyekről mindannyian azt hitték, hogy magától értetődőek, hanem mert ha 2020-ban az Európai Unióban ki lehet rántani egy 155 éves felsőoktatási intézmény alól az autonómiát, akkor mindenki más alól is ki lehet. Mert itt nem egy ügyről van szó, hanem az összesről. Mert nincs szabadság ott, ahol a mellettünk álló ember nem szabad. Ott senki nem szabad. És ha annyit nem ér ennek az országvezetésnek a felnövekvő generáció, hogy asztalhoz üljön velük, és a szemükbe nézzen, mielőtt ráteszi a nyakukra a kést, akkor nem maradt más, mint világjárvány idején forradalmat csinálni. Nem felelőtlenségből, hanem kényszerűségből. Mert azok, akiknek kötelességük volna emberszámba venni az ifjúságot, tiszteletben tartani a jogaikat, megteremteni számukra a lehetőséget, hogy minőségi tudáshoz jussanak és gondolkodó, felelős polgárokként szolgálják a hazájukat, csúfot űznek belőlük, szórakoznak velük és most is, még mindig a médiahiénáikkal akarják széttépetni őket a nyilvánosság előtt.

Úgyhogy nem az a borzasztó, hogy miközben az állami hírügynökségnek összesen két darab hevenyészett fotót ért meg ez a sok ezres demonstráció – amely magában hordozta a reményt, hogy ez a szétszakított, atomjaira hullott, egymás ellen hergelt társadalom magára talál, és a NER forgatókönyve és Finkelstein kottája szerint eltaposott/eltaposni kívánt csoportok egymásra találnak -, közben a Várkert Bazárban az udvartartásnak plecsniket átadó Gulyás Gergelyről nem kevesebb, mint 20 darab képet adtak ki. Nem az a borzasztó, hogy ugyanez a cinikus, arrogáns Gulyás nem hiszi, hogy ma az ország ötven legfontosabb ügyében benne van a SZFE, de örül, hogy ilyen sokan tüntetnek a kormányért (értsd: hogy a korábbi rend álljon helyre és hogy ne egy független – mindenféle állami és kormányzati befolyástól mentes – alapítvány irányítsa az egyetemet, hanem a kereszténydemokrata kormány).

Nem is az a borzasztó, hogy miközben nyílt tekintetű, őszinte, semmilyen sötét múlttal nem vádolható fiatalok példát mutattak abból, hogy mit jelent a bátorság és a méltóság, az ország első embere hajnalok hajnalán, sunyiban, gyáván, a járókelőktől megtakarított Corvin közben letudta a nyersanyagot az obligát ünnepi propagandához. Nem az a borzasztó, hogy az a Semjén Zsolt, aki aláírta, és az éjszaka leple alatt lopakodva benyújtotta azt a senkivel nem egyeztetett, önkényes döntést megtestesítő jogszabályt, amely az SZFE hatalmi megszállásának megágyazott, közben arról pofázik október 23-án, hogy a magyar nemzet akkor tud fennmaradni, ha tagjaiban él a tudat, érdemes és büszkeség idetartozni.

Hanem az a borzasztó, hogy miközben az egyetemi autonómia és a szellem szabadságának hóhérairól lepereg ez az egész, a lejáratógépezetük rendületlenül őket védi az ország polgáraival szemben, pláne az ország fiataljaival szemben. Október 23-a örök dicsőségére. Bármennyire is reményt keltő az, ami tegnap történt, ez az alulról szerveződő ellenállás csak akkor lehet sikeres, ha lesz újabb és újabb tömeg, amely odaáll ezek mellé a fiatalok mellé. Legyen! Bármit hazudik is bármelyik beszélő fej, az SZFE ügye nem az SZFE ügye, hanem mindannyiunké.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább