NEHAZUGGY

Bármit csinálok, ti be fogjátok nyelni

Szépjóreggelt kívánok minden kedves, hűséges és türelmes olvasónknak! Meg azoknak is, akik reménykedtek benne, hgy soha többé nem jövünk vissza. Hát nem állítom, hogy teljesen magamnál vagyok, de annak feltétlenül örülök, hogy önök újra itt vannak. Köszönjük a rengeteg sok kommentet, aggódó-érdeklődő és más típusú üzenetet, a kitartást és szurkolást és mindent, amit. Igazán sokat jelent, hogy feltűnt a hiányunk, és ennek hangot is adtak. Az elmúlt 4 nap, az elvonulás-töprengés fejleményeiről majd a megfelelő időben szó lesz, addig is Edgar kolléga nagyívű ígéretével ellentétben szállítom a reggeli olvasnivalót, ha már a laptopom felismert. (Kicsit aggódtam, hogy szemrehányások kíséretében rám önti a kávémat, de nem. Soha nem voltunk ennyi ideig távol egymástól, úgyhogy szerintem joggal tartottam ettől, de szerencsére minden a helyén van.)

Ami a napi lapátolnivalót illeti: az a durva felismerés rúgott gyomorszájon, amint felcsatlakoztam a még be nem szüntetett világhálóra, hogy olyan ez a kis magyar közélet (nem, annál sokkal olyanabb), mint a legsilányabb dél-amerikai sorozat. Ha nem látunk belőle pár részt, akkor is lehetetlen elveszíteni a fonalat. Soha semmi kiszámíthatatlan nem történik, ami nem volt benne a pakliban tegnapelőtt, amiről ne tudtuk volna, hogy be fog következni holnapután.

Igen, például az Index tegnap bejelentett (kényszerű) újratervezése is az állampárt könyörtelen ámokfutásának egyik már idejekorán borítékolható következménye. Az, hogy a független, rendeltetésszerűen működő, küldetését betölteni hivatott újságírást támogatni kell, valahol a világ legtermészetesebb dolga lehetne, ha nem ebben a kicsattanó demokráciában élnénk, ahol a kormány szóvivője mai napig a balliberális médiatúlsúly mantrázásával bizonygatja mai napig (amikor mindent kinyírtak, felvásároltak, pórázon rángatnak, amit nem szégyellnek), miért annyira fullasztó az a világ, amit a sokadik kétharmadnak köszönhetünk. Ha nem a felcsúti elvetélt kocajogász arcpirítóan pofátlan luxusrepülőzése szolgáltatta volna a Kovács Nemsikerült Zoltán minapi hőbörgésének (a lopott pénzből működő Magyar Időknél ezt interjúnak becézik), akkor is mellbevágó lenne ilyeneket olvasni:

Magukat függetlennek nevező médiumok pattantak ki a semmiből, gondolok itt az Átlátszóra, a G7-re és a Direct36-ra. Ezeknek az internetes oldalaknak semmi közük az újságíráshoz, semmiféle olyan formátummal nem rendelkeznek, ami lehetővé tenné, hogy az olvasottságukból adódóan bevételük legyen. Ezeket az írásokat nem újságírók, hanem politikai aktivisták készítik, akiknek elfogultságuk fiatal koruk ellenére is nyomon követhető évekre visszamenőleg. Bevételi forrásaik árulják el valós énjüket: az Átlátszó például egy Soros-blog. Egyértelmű politikai eszközként a bosszút és a lejáratást szolgálják.

Kedves emberek! A magyar kormány szóvivője, amelyik magyar kormány az önök pénzét önti raklapszámra az önök megkérdezése nélkül a saját szája íze szerint lihegő mocsármédiába, oknyomozó, valódi újságírók által a mindenkori hatalom mindenkori ellenőrzése céljából működtetett igazi médiaorgánumok olvasottságáról és bevételi forrásaikról merészel lamentálni és Soros-blogozni, bosszúról és lejáratásról halandzsázni, miközben ezeket a portálokat magánemberek (akiket szintén nem választott meg senki, ugyanúgy mint a Soros-egyetem egykori hallgatóját, Kovács elvtársat) önkéntesen, senki által nem kényszerítve támogatnak. A bizonyos interjú többi részét végképp feleslegesnek tartom részletezni, ez önmagában itt szerintem sokkal súlyosabb, mint az, ahogyan tetszőleges fideszes közlegény védi a főnöke szakadt, rongyos, mocskos mundérjának becsületét. Valami olyan szinten félresiklott ebben a tetves, a demokrácia elrettentő példájaként funkcionáló Orbán Viktor által foglyul ejtett országban, hogy arra négy nap távollét után sem könnyű szavakat találni.

Az, hogy az ország miniszterelnöke a magyar parlamentben azokra felvetésekre, miszerint nem találja véletlenül aggályosnak, hogy miniszterelnöki minőségében egy olyan személytől fogad el értékes luxusutakat, akinek a cége az ő miniszterelnöksége idején futószalagon nyeri az állami megbízásokat, azt bírja beleokádni – nem az ellenzéki képviselők (!), hanem – a magyar emberek pofájába, hogy ő harminc éve így megy mindenhova, és jövő héten és ezután mindig így megy mindehova, már megint az a szint, amikor az ember se köpni, se nyelni nem bír. És nem azért, mert irigy köcsög és az Orbán-fóbia elvette a józan eszét, hanem azért, mert ebben a válaszban tökéletesen benne van a nemzeti fejünkre szarás magától értetődőségének ígérete. Életfogytiglani jelleggel. Akármit csinálok, ameddig én vagyok a kakas a szemétdombon, márpedig én voltam, én vagyok és én leszek, az rendben van. Tegnap is és holnap is rendben lesz. Bármit és akármit csinálok, ti be fogjátok nyelni, és semmit nem tudtok tenni ellene, mert szerintem minden rendben van. Az az ember, aki egy ilyen botrány után – amibe a világ bármely pontján bármely politikus belebukna, csak ebbe az egybe és akkor nem beszéltünk arról, amit ez itt kilencedik éve művel – azt bírja mondani, hogy nem érti, miért lett ebből az ügyből slágertéma, az szerintem végérvényesen elveszítette a kapcsolatát a valósággal. Nyilván nem most, de most már menthetetlenül: az erkölcs lejtőjén seggen, lábbal előre csúszva röhög bele a nemzet sápadt orcájába és nem érti, hogy mi a szent szar van.

Úgyhogy engem ezek után már ne fárasszon senki azzal, hogy de azért vannak fideszesek, akik szerint morális szempontból legalábbis problémás a helyzet, és jobb lenne, ha nem lenne. Nem, basszus, ez nem problémás, ez konkrétan védhetetlen! És ameddig egy egész hadsereg azon izzad, hogy a saját fenntartásait is telibe hányva próbálja megmagyarázni, hogy ami mások esetében elfogadhatatlan volt, az a gazdájuk esetében miért a világ legtermészetesebb dolga, addig ez lesz. Addig lesz ez, amíg a keményen hülyére vett kisembernek végre valahára kifordul a gyomra és ökölbe szorul az összes agytekervénye, mert felismeri, hogy mi folyik itt kétharmadokon átívelőn. Ha pedig nem ismeri fel, akkor így is jó lesz még vagy 30 évig. Hogy a főnök 17 milliárdos luxusban, a megvesztegetés árnyékában röpköd harminc éve innen oda, miközben a pereputtya és a strómanjai szarrá lopják magukat a közösből, a legalizált korrupció nagyobb dicsőségére.

Úgy vélem,  ennyi 4 nap után éhgyomorra kimeríti az elégségest, pedig Szél Bernadett távozása az LMP nevű pártból és frakcióból is megérne néhány szólamot. Azonban sajnos kifutottam az időből, úgyhogy zárom soraimat. Köszönöm a lehetőséget, később folytatjuk!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább