Olyan bolondos egy történet:
Szegény fiúról, gazdag lányról.
A szívük fájt, a szívük lángolt.
– Ugy-e, bolondos egy történet?
Kacagjunk, édes!
A lány olyan, mint a kísértet,
Hiába cifra ruha, pompa.
Nem jár ki már, csak a templomba.
– Ugy-e, bolondos egy történet?
Kacagjunk, édes!
„Mért nem születtem én szegénynek,
Vagy ő miért nem gazdagságra!?”
S az ifjú lenn csak várja, várja…
– Ugy-e, bolondos egy történet?
Kacagjunk, édes!
„Hát pénz kell itt csak vőlegénynek?
Majd lesz az is! Óh, lesz egy zsákkal!”
S az ifjú küzd éj-napon által…
– Ugy-e, bolondos egy történet?
Kacagjunk édes!
És gyült a pénz – gyültek az évek, –
A zsákból már alig hiányzott.
És gyültek arcukon a ráncok…
– Ugy-e, bolondos egy történet?
Kacagjunk, édes!
A nyár elmult. A sziv kiégett,
Oda a fénye a szemöknek, –
Tél volt, mikorra összejöttek…
– Ugy-e, bolondos egy történet?
Maga sír, édes?
Gyóni Géza
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.