NEHAZUGGY

Az önkénynek nem szokása ilyen gyorsan kihátrálni vállalhatatlan ügyekből

Hány nap is telt el, mióta a saját állampolgáraival háborúzó kormány rendeletben tiltotta meg és be a civil szervezeteknek történő névtelen adományozást? Erre talán még egy molylepke is emlékszik: szerdán kinyomták a hivatalos közlönyükben, csütörtöktől már hatályos is volt a legújabb önkényuralmi csapás: az egyesületeknek és alapítványoknak ezentúl fel kell tüntetniük, hogy kitől mennyi pénzt kaptak adományként, az erre vonatkozó adatokat pedig minden évben a kormánynak kell majd elküldeniük. Sőt, mitöbb: a jelentésben neveket kell szerepeltetni, ezért amennyiben cégtől, vagy egyéb szervezettől kapja az adományt a civil szervezet, azt is meg kell jelölni, ki a konkrét személy, aki az adományozó mögött áll.

Már a hír felröppenésének pillanatában is lehetetett tudni, hogy ez az újabb förmedvény úgy alkotmányellenes, ahogy van, hogy minden létező, vonatkozó uniós jogszabálynak ellentmond, hogy úgy fognak eltaknyolni vele a nemzetközi bíróságon, hogy a lábuk nem éri a földet. Ennek ellenére megpróbálták, a putyini út tudniillik hosszú és göröngyös. Úgy gondolhatták, ha már a gonosz EU miatt nem sikerült külföldi ügynököknek nyilvánítani az útjukban álló, legálisan működő civil szervezeteket, és a polgárok egy része fontosnak tartja ezeket a szervezeteket annyira, hogy önként, a saját törvényesen megkeresett, adózott jövedelméből támogatja is őket, akkor majd jól megfélemlítik az arra egyáltalán rá nem szoruló polgárokat, a civilek meg majd lehúzzák a rolót, ha a megfélemlített adományozók inkább nem adnák át a nevüket egy listán Rogánéknak.

Nos, az MTI nem hencegett el vele, a Kossuth rádióban is nagy fennforgás van, hogy a Soros-família és a Soros-hálózat kormánybuktató szándékaival kapcsolatos rémhíreket tálcán és időben felszolgálják a közönségnek, úgyhogy egy államtitkári rangban szorgoskodó miniszterhelyettes oldaláról voltunk kénytelenek értesülni arról, hogy néhány nap leforgása alatt az önkényuralom meghátrált.

Orbán Balázs, az emberarcú Gulyás Gergely emberarcú helyettese a közösségi oldalán üzente meg, hogy köztudottan és minden körülmények között az átláthatóságra törekvő kormány viccelt: valójában csak 500 000 (ötszázezer) forint fölötti összegek esetében kell az adományozók nevét kiadni a kormánynak. Mintha mi sem történt volna, mintha mindig is ez lett volna a terv.

Annak, aki meg akarna hatódni könnyekig azon, hogy lám-lám, micsoda demokraták ezek, akiknek egyáltalán eszükbe sem jutott, hogy az önszerveződésre és önérdekérvényesítésre képes, a számukra fontos ügyeket akár anyagilag is támogatni hajlandó polgáraikat megmerényeljék, érdemes végighallgatnia, mit nyomott le ma reggel a Kossuth rádióban közszolgálatilag Horváth József volt III/III-as elhárítótiszt (aki nem oly rég még hibrid polgárháborút és terrorcsoportokat vizionált az SZFE kapcsán) és Földi László volt hírszerző (aki szerint a menekültek segítő civilek bírósági eljárás nélkül, szabadon likvidálhatóak) a Soros-hálózatról és a jogvédő civilekről, akik valójában politikai bűncselekményt hajtanak végre a társadalommal szemben (!!!), és illegális módon akarják megbuktatni a szent embert.

Szóvalhogy mi történt, elvtársak? Minek köszönhető, hogy ilyen sunyi módon – egy államtitkár Facebook-oldalán mintegy mellékesen megüzenve – tolatnak ki ebből az újabb gyalázatos szándékból? Ami nyilván több volt, mint szándék, hiszen senkivel nem közölték, pláne nem vitatták meg előzetesen, hogy mire készülnek, ellenben a közlönyből és a sajtóból értesült róla mindenki, akit érint, hogy ezt is megcsinálták. Csak nem üzentek Brüsszelből a Karmelitának, hogy mégiscsak vissza kellene szerelni a féket az orbánista nemdiktatúra forgalommal szemben száguldó, kanyarban előző, rozsdásan nyikorgó járművére?

Ilyen gyorsan nem szokásuk kihátrálni vállalhatatlan ügyekből, ezért jogos a kérdés: mi történhetett? Orbán Balázs homályos és zagyva posztjából ez sajnos nem derül ki. A rendelet megalkotásának Orbán által felvázolt miértje egyáltalán nem magyarázza meg, hogy mi a francért léptettek hatályba egy senkivel nem egyeztetett rendeletet, ha két nap után módosítani akarják? Az okoktól függetlenül, nem mintha nem számítanánk a következő, nagyságrendekkel nagyobb disznóságra, azért az nem olyan nagy baj, hogy mostanában tátott szájjal rohangálnak abban a bizonyos erdőben.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább