Hány nap is telt el, mióta a saját állampolgáraival háborúzó kormány rendeletben tiltotta meg és be a civil szervezeteknek történő névtelen adományozást? Erre talán még egy molylepke is emlékszik: szerdán kinyomták a hivatalos közlönyükben, csütörtöktől már hatályos is volt a legújabb önkényuralmi csapás: az egyesületeknek és alapítványoknak ezentúl fel kell tüntetniük, hogy kitől mennyi pénzt kaptak adományként, az erre vonatkozó adatokat pedig minden évben a kormánynak kell majd elküldeniük. Sőt, mitöbb: a jelentésben neveket kell szerepeltetni, ezért amennyiben cégtől, vagy egyéb szervezettől kapja az adományt a civil szervezet, azt is meg kell jelölni, ki a konkrét személy, aki az adományozó mögött áll.
Már a hír felröppenésének pillanatában is lehetetett tudni, hogy ez az újabb förmedvény úgy alkotmányellenes, ahogy van, hogy minden létező, vonatkozó uniós jogszabálynak ellentmond, hogy úgy fognak eltaknyolni vele a nemzetközi bíróságon, hogy a lábuk nem éri a földet. Ennek ellenére megpróbálták, a putyini út tudniillik hosszú és göröngyös. Úgy gondolhatták, ha már a gonosz EU miatt nem sikerült külföldi ügynököknek nyilvánítani az útjukban álló, legálisan működő civil szervezeteket, és a polgárok egy része fontosnak tartja ezeket a szervezeteket annyira, hogy önként, a saját törvényesen megkeresett, adózott jövedelméből támogatja is őket, akkor majd jól megfélemlítik az arra egyáltalán rá nem szoruló polgárokat, a civilek meg majd lehúzzák a rolót, ha a megfélemlített adományozók inkább nem adnák át a nevüket egy listán Rogánéknak.
Nos, az MTI nem hencegett el vele, a Kossuth rádióban is nagy fennforgás van, hogy a Soros-família és a Soros-hálózat kormánybuktató szándékaival kapcsolatos rémhíreket tálcán és időben felszolgálják a közönségnek, úgyhogy egy államtitkári rangban szorgoskodó miniszterhelyettes oldaláról voltunk kénytelenek értesülni arról, hogy néhány nap leforgása alatt az önkényuralom meghátrált.
Orbán Balázs, az emberarcú Gulyás Gergely emberarcú helyettese a közösségi oldalán üzente meg, hogy köztudottan és minden körülmények között az átláthatóságra törekvő kormány viccelt: valójában csak 500 000 (ötszázezer) forint fölötti összegek esetében kell az adományozók nevét kiadni a kormánynak. Mintha mi sem történt volna, mintha mindig is ez lett volna a terv.
Annak, aki meg akarna hatódni könnyekig azon, hogy lám-lám, micsoda demokraták ezek, akiknek egyáltalán eszükbe sem jutott, hogy az önszerveződésre és önérdekérvényesítésre képes, a számukra fontos ügyeket akár anyagilag is támogatni hajlandó polgáraikat megmerényeljék, érdemes végighallgatnia, mit nyomott le ma reggel a Kossuth rádióban közszolgálatilag Horváth József volt III/III-as elhárítótiszt (aki nem oly rég még hibrid polgárháborút és terrorcsoportokat vizionált az SZFE kapcsán) és Földi László volt hírszerző (aki szerint a menekültek segítő civilek bírósági eljárás nélkül, szabadon likvidálhatóak) a Soros-hálózatról és a jogvédő civilekről, akik valójában politikai bűncselekményt hajtanak végre a társadalommal szemben (!!!), és illegális módon akarják megbuktatni a szent embert.
Szóvalhogy mi történt, elvtársak? Minek köszönhető, hogy ilyen sunyi módon – egy államtitkár Facebook-oldalán mintegy mellékesen megüzenve – tolatnak ki ebből az újabb gyalázatos szándékból? Ami nyilván több volt, mint szándék, hiszen senkivel nem közölték, pláne nem vitatták meg előzetesen, hogy mire készülnek, ellenben a közlönyből és a sajtóból értesült róla mindenki, akit érint, hogy ezt is megcsinálták. Csak nem üzentek Brüsszelből a Karmelitának, hogy mégiscsak vissza kellene szerelni a féket az orbánista nemdiktatúra forgalommal szemben száguldó, kanyarban előző, rozsdásan nyikorgó járművére?
Ilyen gyorsan nem szokásuk kihátrálni vállalhatatlan ügyekből, ezért jogos a kérdés: mi történhetett? Orbán Balázs homályos és zagyva posztjából ez sajnos nem derül ki. A rendelet megalkotásának Orbán által felvázolt miértje egyáltalán nem magyarázza meg, hogy mi a francért léptettek hatályba egy senkivel nem egyeztetett rendeletet, ha két nap után módosítani akarják? Az okoktól függetlenül, nem mintha nem számítanánk a következő, nagyságrendekkel nagyobb disznóságra, azért az nem olyan nagy baj, hogy mostanában tátott szájjal rohangálnak abban a bizonyos erdőben.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.