NEHAZUGGY

Az idétlen sunnyogás diadala

Jó reggelt kívánok mindenkinek, aki nem tud aludni! Ha valakit véletlenül érdekel, én bizony tudtam volna. Negyedik éve állandósult életérzés ez, de kicsire nem adunk. Vasárnap van, állítólag jönnek a 20 fokok (pluszban), mi kell még? Ez feltétlenül kellett még tegnapra. Ez a spontaneitástól kicsattanó remekmű, ez a páratlan és megismételhetetlenül őszinte alkotás, ez az önleleplező csoda. Ez:

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Íme, a rossz helyen, idétlenül kukucskálva sunnyogás diadala. A Lovasberényig meghosszabbított boldogkarácsony. Ó, mintha tegnap lett volna. Ahogy három feles után, a homályosan bárgyú tekintettel ellátott fej kikandikál a karácsonyfadísz mögül. Az a baj, hogy miközben persze szívből, mindenféle hátsó gondolatok nélkül örülök Törőcsik Mari Kossuth Nagydíjának – nem tehetek róla, az én felfogásom szerint azért viszonylagossá teszi ezt az elismerést az a bizonyos Takaró meg az a Döbrentei, via Dózsa László (1942-) -, viszont a többi annyira zavarbaejtő, hogy muszáj szavakba öntenem. A rengetegmillió csillogó szemű egyenkommentből, ami csak úgy bugyog felfele a főkukucskáló Facebook-oldalán, kiemelek egyet, és elmagyarázom, mi a bajom.

Embersegbol csillagos, jeles ! Adjon a jo Istenke kivalo egeszseget mindkettojuknek!!!

Pontosan így. Ha van valami, ami minden körülmények között eszmbe jut erről az alakról, az az őszinteség és az emberség. Hogy nincs itt semmi hátsó szándék, mint ahogy soha nem is szokott lenni. Ez a megrendezett szánalmas jelenet, ez a béna, lányos zavar-imitáció, ahogy kinyitnak neki éppen egy ablakot, de ő másikon kukkol, mert Kaminsky Habonyné már besurrant az ajtón, amit nem látunk (meg a túlórázó rendőrségi és TEK-alakulatokat sem, akik ezt a váratlan emberi gesztust nemzetbiztonságilag megtámasztották), és magával rángatta a fotóst is, hogy kurva nagyot üssön az a spontán pillanat… És tényleg akkorát üt. Majdnem olyan őszinte és emberséges, mint Rákosi elvtárspajtás a búzatáblában, de neki legalább mentségére szólt ott és akkor, hogy nem használt biodíszletként egy népszerű színésznőt némi járulékos népszerűség vásárlására. És aztán jön a videó is, amitől a szekunder szégyenérzet jéghideg borsólevesként fut végig az ember hátán:

Jött volna ő látogatóba is, dehát a kötelesség. Mert az elnök úr az mondta, hogy ezt át kell adni. Mennyire őszinte. Mennyire életszerű, hogy a bajszos kesztyűbáb, akinek egyébként feladata lett volna átadni az elismerést (a Kossuth Nagydíjat 1990 óta a köztársasági elnök adományozza, általában a miniszterelnök előterjesztése alapján) parancsba adta neki, és hát ő ugrik az elnök úr minden szavára, jött is lóhalálában, ahogy tudott. És közben ott van a idős, beteg Nemzet Színésze, az érdemes és kiváló művész, akinek tényleg sokat jelent ez az elismerés, aki valóban hálás, és amikor kimondja, hogy nem vagyok hülye, vagy azt megtisztelve érzem magam, az rosszabb, mint azok a fotók, amiken idős emberek csókolgatják a kezét.

A viselkedészavaros pojáca itt is főszerepet osztott magára, a díjazottnak meg – akivel úgy beszél, mint egy öt éves hülyegyerekkel – mellékszerep jutott. A nem létező nyakkendője rángatására edzett enyves kezű megint hőssé dicsőült a hívei szemében, ez az igazán zavarbaejtő. Még annál is gyászosabb érzés, mint amit ez az egész méltatlan, megrendezett produkció kiváltani képes belőlem. Hogy ezrek számára nem kínos és kellemetlen ez az egész (Kukorica Jancsi, az, bazmeg), hanem azt látják a könnyektől és a szolgalelkűségtől elhomályosult szemükkel, amit én egyszerűen képtelen vagyok: hogy milyen jó ember ez, milyen emberséges, milyen őszinte, mekkora karakter. A soha semmire nem vetemedés istenkirálya, aki kilenc éve hülyét csinál belőlük, semmibe veszi őket, kilopja a szemüket is, ők meg hálásak érte. Törőcsik Mari nevében is. Akinek mindettől függetlenül jó egészséget kívánok, és örülök, hogy ő legalább őszintén tudott örülni. Ez a lényeg.

Persze ahol egy nemzeti ünnepen nem egy, hanem rögtön két antiszemita, rasszista irodalmárt is kitüntetnek, ott tényleg a legjobb hír az, hogy olyanoknak is jutott elismerés, akik valóban megérdemlik. Közben persze a NER-alapvetéseken ez semmit nem változtat: Kásler úri kedve szerint osztogatja ezeket a díjakat és ívesen leszarja a szakmai bizottságok véleményét. Ezért mondott le a Munkácsy-díj bizottság (amely minden évben ajánlást fogalmaz meg a miniszter számára, kiket találnak érdemesnek a díjra) egyik tagja, Krajcsovics Éva festőművész is: mert az aufóliasisakos hobbitörténész akaratából megváltozatatták a szakmai jelöltek névsorát. A Káslernek írt levélben ezt írja Krajcsovics:

2017 óta vagyok a bizottság tagja, minden évben változtattak 1-2 nevet az általunk javasoltak listáján, én pedig minden évben megfogadtam, ha ez túlmegy egy határon, akkor lemondok. Most jött el ez a pillanat. Úgy éreztem, nem kapok levegőt, megfulladok, ha ezt most nem mondom el. Tizennégy művésznek akartak díjat adni, és a mi listánkról hét nevet kivettek, hetet pedig betettek. Volt köztük egy, amelyik még a felterjesztettek között sem szerepelt. Négy olyan díjazott van, aki a bizottságtól nem kapott szavazatot, egyébként róluk meg kell jegyeznem, hogy nem szakmai jelöltek voltak. 

Fuldoklunk itt már egy ideje elég sokan, de még mindig nem elég sokan ahhoz, hogy az az elégedetlenség véget vessen ennek a gátlástalan bandának az ámokfutásából.

Mióta Bayertől megtudtam, hogy az új-zélandi tömegmészárlást igen nagy valószínűséggel a bevándorláspártiak szervezték (titkosszolgálati akció!!!!) keretében azért, mert közelednek az európai parlamenti választások, a bevándorlásellenes erők pedig erősödnek Európában, nekik pedig rosszul jön a terrortámadás, eldöntöttem, hogy én már soha semmin nem lepődöm meg. Még soha nem láttam olyan embereket ezeken a Bayer-féléken kívül, akik ennyire ocsmány, mocsadék módon védték volna a hatalmukat. Nincsenek erre már olyan szavak semmilyen nyelvű szótárban, amelyekkel minősíteni lehetne ezeket a morális emésztőgödröket. Hogy bazmeg, nem mindegy, hogy ki halt, hogy keresztény, vagy muszlim, ki a fasz dönti el, hogy melyik élet az értékesebb? Ebből is kihozni a migránspártiságot, és Orbánék bevándorlásellenes gennyes politikáját fényezni… ááá, hagyjuk is.

Közben tovább épül-szépül a felcsúti Disneyland, ez még nem volt, úgyhogy majd most: szabadidő eltöltésére alkalmas környezetet alakítanak ki (a kalandpark és a játékvasút is faszául bejött), a helyszínen turisztikai szolgáltatásokat terveznek a Vál-völgyi kisvasút felcsúti megállójával szomszédos területen. A tervek szerint csónakázási lehetőség is kínálkozik majd a hálás néptömegek számára, a település déli határánál lévő záportározóban

egy kis mesterséges sziget is épül, melyet híd köd majd össze a 811. sz. főút melletti parkolóval, illetve ott felépítendő étteremmel, sportpályával. 

Ameddig szerdán kiderül, hogy mire gondolt Weber úr, amikor azt mondta, hogy ami a Fideszt illeti, minden lehetőség nyitva áll, szögezzük le a V4-ek nagyobb dicsőségére, hogy Szlovákiában 40% körüli eredménnyel a liberális-baloldali-zöld jelölt vezet az elnökválasztás első fordulójában. Aki ráadásul nő. A 45 éves Zuzana Čaputováról van szó, aki környezetvédelmi civil aktivista, egyben jogász, a Progresszív Szlovákia nevű parlamenten kívüli párt alapítója, és aki gyakorlatilag néhány nap alatt a teljes ismeretlenségből emelkedett a legnépszerűbb jelöltté. Mi tagadás, ez kicsit feldobta a reggelemet. Remélem, az önökét is. Cuki állattal nem tudok szolgálni, de ezzel a cuki kislánnyal igen. Kellemes langymeleg vasárnapot mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább