NEHAZUGGY

Az alattvalók méltósága

„A hatalom természetes / Végső határa az a pont, ameddig / Az alattvalók hűsége kitart. / Ha nincs ilyen pont, méltóságát veszti / Az emberélet. Szégyen lesz leélni.” 

Jó reggelt, világosságot, józanságot! Újabb csodás napra virradtunk a haveri államkapitalizmus partjainál. Itt a tavasz, Coelho viszont nem volt kéznél. Úgyhogy helyette itt van ez az erkölcsfilozófiai diagnózis, amelyet az ATV hétfő esti Egyenes beszéd című műsorában idézett Szikszai Rémusz színész, rendező, azóta is ez jár a fejemben, úgyhogy most jól rákényszerítem mindenkire. Székely János Caligula helytartója című drámájában hangzik el (amely darab a sors iróniájaként ma is műsoron van a Vidnyánszky-féle Nemzeti Színházban) ez az évszázadokon és választási ciklusokon, valamint zsinórban kétharmadokon átívelő, mellbevágóan aktuális kijelentés. Amit nem fogok tudni most részletesen felboncolni, pedig az egy elég jó kérdés, hogy van-e méltósága az alattvalónak? Mert ha esetleg nincs neki, akkor azt elveszíteni sem tudja, következésképpen szégyent sem fog érezni, amiért hajlott gerinccel éli le az életét. Vagyis tehát a hűsége végtelen, a hatalomnak pedig nincs természetes végső határa.

Most, hogy újabb két tanteremből zárták ki az SZFE hallgatóit – a Rákóczi úti épületben a mozgásteremhez, a Szentkirályi utcában található épületben pedig a tévéstúdióhoz nem kapták meg a kulcsokat a diákok, a dolgozók munkáltatói utasításra hivatkozva nem adták át azokat -, ráadásul túlmozgásos magánszemélyek, a haza hűséges provokátorfigyelői személyi szabadság megsértése és más bűncselekmények gyanúja miatt fel is jelentették őket a rendőrségen, amiért a gépesített lövész-kancellárt nem engedték be az egyetem épületébe, különösen érdemes elmerengeni az alattvalói hűségen. Pont azért, mert az alattvalók hűsége tartja a felszínen tíz év után is ezt a központosított korrupcióval átszőtt haveri államkapitalizmust, ahol a korrupció nem felháborítja a kizsigerelt néptömegeket, hanem apátiát, csömört és fásultságot szül. A fideszes közhazugságokkal szemben az SZFE-n érdemben folyó oktatást ilyen kisstílű, ócska, pitiáner módszerekkel ellehetetleníteni hivatott húzások kicsiben mutatják a nagy egész rothadását. Ha nem megy ésszel, jóérzéssel, gerinccel, belátással, akkor erővel, erőszakkal, csakazértis. Leszereljük, kikapcsoljuk, bezárjuk, elvesszük, oda se adjuk, megmutatjuk. Hogy nekünk, Szarka-féle alattvalóknak is van büszkeségünk, az általunk fenyegetett és zsarolt dolgozóknak is van büszkeségük. Olyan, amilyen, de van nekik.

Az alattvalók hűségének és méltóságának egy másik olvasata a legnagyobb ember közvetlen udvartartása. Az olyanok, akik a saját testükkel szokták védeni a főnöküket, amikor például fenyegetően közeledik feléje egy zsák krumpli. Nem vagyok mindent is tudó politikai elemző, de valóban érdekes kérdés, hogy vajon Varga Mihály, Gulyás Gergely, Kocsis Máté vagy éppen Hollik István arca és méltósága a tét, azért nem indítja őket az élőisten egyéniben a 2022-es választáson? Hát hiszen a kínos kudarcuk lehetősége benne van a pakliban. Mint ismert, a felmérések (egyelőre) azt mutatják: az ellenzék összefogással simán verheti a fővárosban a Fideszt, amiben az is benne van, hogy ezek a nagyszerű emberek elvéreznének az egy-egy elleni csatában. Természetesen azt senki nem gondolja, hogy a Fidesz lemondott volna Budapestről, az viszont igaz lehet, hogy a tavalyi önkormányzati választás egyik fő tanulsága Orbán számára, hogy sokan a kormányzati munkájuk mellett nem tudnak eléggé odafigyelni a(z egyéni) választókerületükre. Ahol – a hvg.hu e témát feszegető cikkének névtelen kormányzati forrása szerint is – több terepmunkára volna szükség, aki pedig kormányzati pozíciót visel, annak erre korlátozott lehetősége van. Azt nem pontosan tudom, hogy Kocsis például milyen kormányzati pozíciót visel jelenleg, az viszont tény, hogy 2018-ban ezek a derék alattvalók kivétel nélkül kevesebb szavazatot kaptak, mint a külön induló ellenzéki jelöltek együttvéve. Ebből az is következik, hogy a főnök nem pusztán cukiságból és az arcvesztés miatt óvja az alattvalóit, több hasznukat veszi az országos kampányban. Ad is némi reményt az aggodalomra ama országos fideszes kampány, amelyben a tehetséges Hollik Istvánnak főszerep jut.

2022-ig azonban még rengeteg minden történhet, ember legyen a talpán, aki most teljes pontossággal meg tudja jósolni. Hogy mi lesz például azzal a bizonyos ellenzéki összefogással, amelyben sokan oly nagyon reménykednek. Egyelőre azt olvasom, hogy az ellenzéki pártok hivatalosan nem vesznek részt október 23-án, pénteken a Hadházy Ákos által meghirdetett blokádban az állami tévé székházánál. Amely blokád kiállás az igazságért, azaz a hazugságok, a propaganda, a lejáratás és a gyűlöletkeltés ellen. Hogy úgy mondjam, az ellenzéki pártok kifaroltak Hadházy, illetve Szél Bernadett és Szabó Szabolcs független képviselők mögül ebben az ügyben. A DK, az MSZP, a Jobbik, az LMP, a Momentum, és a Párbeszéd is úgy nyilatkozott, – leginkább a járványhelyzetre hivatkozva –, hogy nem vesznek részt a blokádban, illetve, hogy aznap inkább az SZFE-sek ügyét helyezik előtérbe.

Tudom, hogy nem annyira menő következetességet számon kérni az ellenzéken, mert akkor jön a fideszbérencezés, de nem baj, kibírjuk. Azért az még biztosan megvan mindenkinek, hogy 2018 decemberében – a rabszolgatörvény elleni tüntetések kontextusában -, amikor az ellenzéki képviselők bejutottak az MTVA székházába, ahol öt pontos követelésüket szerették volna beolvasni élő adásban, és a független közmédiáért szálltak síkra, akkor minden ellenzéki pártból képviselték az ügyet a független Hadházy Ákossal és Szél Bernadettel együttműködve. Akkor, amikor a közmédia keretlegényei rángatták, lökdösték és kirugdosták őket az épületből, úgy tűnt, hogy közös ellenzéki ügy szót emelni, kiállni a jövére már 118 milliárdból (!) működő, hazugságoktól és lejáratásoktól sem visszariadó állami közpénzmédia fideszes einstandja ellen. Ehhez képest most az ellenzéki pártok azért nem vesznek részt a járványhelyzet miatt autós (!) blokád formáját öltő demonstráción az MTVA székházánál, mert járvány van. Ellenben előtérbe helyezik az SZFE-sek ügyét, miután az SZFE-sek világosan megkérték a politikusokat, hogy szakadjanak le róluk. Vagyis Hadházy Ákosék éppen a színművészetisek felvonulása miatt hozták előbbre a tüntetés időpontját, mert mindkét ügy egyaránt fontos, ám az ellenzéki pártok a járványhelyzet miatt az előbbit kihagyják, az utóbbit meg előtérbe helyezik. Világos.

Hát nem tudom, ez elég kiábrándító. Majdnem annyira, mint amikor két napja Orbán a parlamentben bizonygatta, hogy ameddig ő lesz a miniszterelnök az ellopott uniós és nem uniós pénzek fölött, addig Magyarországon zéró tolerancia lesz érvényben a korrupcióval szemben, hát hiszen még nem született meg az az ember, aki őt bármely döntésében befolyásolni tudná. (Ez mondjuk igaz is, eddig sem volt kétség afelől, hogy egy ember dönt életről-halálról ebben az országban.) Namindegy, szóval ha ez az ellenzéki pártok válasza arra, hogy az ellenzéki pártokkal ellentétben Hadházy az ellenzéki korrupció ellen is ugyanúgy küzd, ahogy a nagyipari fideszes ellen (lásd: Bíró László 50 milliós mutyija), akkor az eléggé lesújtó és demoralizáló. Ha a korrupció ellen a legkövetkezetesebben küzdő politikust kiutálja az ellenzék a soraiból (márpedig szerintem ezt látjuk most), akkor azzal azt is üzeni, hogy számára a korrupció tematizálása csak az orbánozás miatt fontos. Csak akkor nem értem, hogy mi a baj a Fidesszel.

Akkor rendben van, hogy Szijjártó hazaviteti magát a rendőrség VIP-helikopterével Dunakeszire, rendben van, hogy a törvényesen ellopott uniós pénzek Orbánék hatalmának betonjába ömlenek, rendben van, hogy gyerektáborra kapott tízmilliókból giccses rendezvényház épül, és az is rendben van, hogy a rezsim véresszájú uszítója 300 millió közpénzből filmet forgathat? Mert ha ez így rendben van, akkor hol van a hatalom természetes végső határa? Ki tudja.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább