Tisztelek, becsülök mindenkit, aki újságírói munkáját komolyan vette, és terjedelmes, komoly cikket írt abból, hogy a bátorak fejedelme, Trollbán Viktor – aki ma bátran megfutamodott az Európai Parlament színe elől, amelynek szégyenpadjára az ő jóvoltából került az ország nem először – némi fáziskéséssel ugyan, viszont a tőle megszokott üdítő spontaneitás által vezérelve cinikus videót forgatott arról, hogy mindenki hülye, csak ő issza mezítláb a kávét.
Én nem fogok hosszú elemzést írni arról, hogy Orbán Viktor Strasbourg helyett egy józsefvárosi újságosnál demonstrálta (el nem tudom képzelni, a TEK-nek hánykor kellett lezárnia a környéket e soros mutatvány sikere érdekében), hogy Orbánisztánban nincs semmi probléma a sajtó szabadságával, ellenkezőleg: egy raklapnyi nem fideszes újság van a piacon. De azért pár szót szólnék erről a szekunder szégyennel .
Azér’ jöttem, mer’ fölpakoltak bennünket, MÁRMINT MAGYARORSZÁGOT valami sajtószabadság ellenségeinek listájára. Soros Gyuri bácsinak valami szervezete. És gondoltam, hogy keresek egy helyet, és megnézem, hogy (…) milyen kormánykritizáló vagy gyalázó újságok vannak, és vásárolok belőlük, és megmutatom, hogy mennyi van. (…) Nyomorúságos állapotban van a sajtószabadság, ha csak ennyi helyen gyaláznak.
Arról nem esett szó, hogy a Népszabadság elfogyott-e már, vagy nem is volt, de nagyon nehezemre esik ezt az erőltetett nyomulást minősíteni. Ez nem frappáns, ez nem dedós, ez nem szánalmas, ez egyenesen debil. Riasztó hanyatlásnak indult az eddig sem túl acélos humora, akárhogy feszül és görcsöl, akárhogy próbál rohadtul spontánnak tűnő módon felbukkanni és a nép egyszerű fiaként jópofizni az éppen kiszemelt nép egyszerű fiával, nem megy ez neki. Akkor sem, ha a fideszes fejek tömött sorokban hallelujáznak a Facebook-posztja alatt.
Hogy másfél percet nem tud úgy lenyomni, hogy abban ne legyen legalább egy hazugság, az nagyon súlyos. Nem, nem Magyarország került fel a Riporterek Határok Nélkül nevű nemzetközi civil szervezet által közzétett, a sajtószabadság ellenségeinek összesítő 37 fős listájára (hagyjuk a tenyérbemászó mindent megmagyarázni hivatott, elhasznált sorosgyuribácsizsást), hanem egyedül Orbán Viktor.
Nem Magyarországot pakolták a listára, hanem Orbán Viktort (Forrás: rsf.org)
Az pedig külön szégyen, hogy a miniszterelnök szerint az érv a sajtószabadság létezése mellett, hogy az újságosnál nem csak az állampárt Pravda-KESMA-ügyi termékeit lehet megvásárolni, hanem van még néhány az állampárttól független hetilap és egy nyomorult napilap is. Szégyen, hogy egy miniszterelnök szerint ez a sajtószabadság mércéje, és nem az, hogy ezek az orgánumok kapnak-e érdemi információkat a kormánytól ahhoz, hogy megfelelően tájékoztatni tudják a közvéleményt, hogy beengedik vagy kizárják-e őket a sajtótájékoztatókra/sajtótájékoztatokról, hogy feltehetik-e a kérdéseiket a miniszterelnöknek, vagy elhajtják őket a vérbe a verőemberek.
Az pedig mindennek a legalja, hogy egy miniszterelnök gyalázásnak nevezi a kormánykritikát, például azt, hogy a közpénzekből zsírosodó apja főhercegi majorságának építkezése címlapon lehet. Ezért kár volt a a kommunistákat elkergetni, és állítólag rendszert váltani. Ez a kínos másfél perc az ékes bizonyítéka ennek.
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.