NEHAZUGGY

Amit nem lehet megmagyarázni, arról legjobb, ha hallgat az ember. Ezt meg lehet magyarázni

Jó reggelt kívánok! Ha lenne valami ünnep, amit el lehetne rontani, akkor azt írnám, hogy és akkor most ünneprontó leszek. De nincs ünnep, úgyhogy nem lesz, amit elrontani. A tegnap reggeli posztom alatti méltatlankodásokhoz egy gondolat erejéig muszáj visszatérnem, mert egyrészt nekem fontos tisztázni, másrészt mert értékelem a kritikát, de az igazságtalan kritikát a legkevésbé sem. Azt a bűnt követtem el tudniillik, hogy a hagyományos jóreggelt poszt keretében emlékeztem meg Heller Ágnesről, és volt pofám ráadásul a cikk végére hagyni a halálhírével kapcsolatos gondolataimat, ahelyett hogy simán nekrológot írtam volna, mert ezt így egy nagy csapongás lett, amit megosztani sem lehet.

Minden kedves nehezményezőnek és a nehezményezőkkel bőszen egyetértő kommentelőnek szeretném jelezni, hogy végtelenül sajnálom, de nem igazán kivitelezhető, hogy publikálás előtt minden olvasónak elküldjem a cikket, hogy észrevételeket tehessen, hogy aztán ha igény van rá, esetleg az egészet addig írjam át újra meg újra, ameddig mindenkinek megfelel, és jó szívvel tudja megosztani. Az érdemi kritikát illetően: rengeteg nálam hivatottabb, erre méltóbb ember van, aki vagy már megírta azt a nekrológot (TGM-től fölfelé), vagy ezután fogja megírni. Nincs nekem akkora arcom, hogy azt képzeljem magamról, nekem feladatom lehet nekrológot írni az egyik legismertebb magyar gondolkodóról, a 20. századi magyar filozófia kivételes alakjáról. Azt hiszem, azzal nincs különösebb baj, ha az ember tudja, hol a helye. Szóval igen, szándékosan hagytam a végére és szándékosan foglaltam bele a reggeli posztba a halálhírét és az azzal kapcsolatos gondolataimat – nem szentségtörésnek szántam, sőt büdösbunkóságnak sem érzem -, mert meggyőződésem, hogy Heller Ágnes ezen egyáltalán nem sértődött volna meg. Helyette meg nem szükséges megsértődni. Attól tartok, az ő halálával nem szűntek meg létezni azok az antidemokratikus folyamatok, amelyek ellen kitartóan és szenvedéllyel küzdött. Akkor is, amikor nem volt igaza. Szóval ne legyünk álszentek, vannak épp elegen, akik nemzeti sportot űznek az álszentségből. Köszönöm a megértést.

Szintén nem a gyászba való belerondításnak szánom, de mert Heller Ágnes amellett, hogy mindennel szembenállt, amit az Orbán-rezsim képviselt (akkor is, amikor egyáltalán nem volt igaza), végül is mégiscsak a 20. századi magyar filozófia világszerte ismert, hatalmas életművet hátra hagyó, sok helyen tiszteletnek örvendő alakja volt, talán egy barokk körmondatban rögzítsük a tényt: az embernek – akinek elvtársai és szolgái hazaárulót, a magyarokat utáló, gonosz, vén, kommunista szipirtyót csináltak belőle, és úgy hergeltek ellene, mintha az életük függött volna tőle – most sem futotta egy rövid, kimért, de ilyenkor talán elvárható részvétnyilvánításra. Heller azt írta: amit nem lehet megmagyarázni, arról legjobb, ha hallgat az ember. Miután ezt meg lehet magyarázni, ezért bátorkodtam nem hallgatni róla. Primitív kicsinyesség, pitiánerség, földhözragadtság, sunyi aljasság, a bátorságtól leküzdhetetlen távolságban vegetáló kisemberi szarrágás. Igaz, hogy nem egy dekázó alászolgájáról van szó, aki éppen most ért fel karrierje csúcsára, sem egy aranylábú futballistáról, aki nyugdíjba vonult, nem is Korda Györgyről, aki 80 éves lett, de nem is a plebejus, tormás-mustáros debreceniről vagy a tökfőzelékről, amit feltétlenül ki kell pakolni a kirakatba, hogy a rajongótábor rácsorgassa az ő nyálát. Újra meg újra rácsodálkozom, hogy a világ legnagyobb kocasportolója, utcai és ketrecharcosa sportszerűséget és nagyvonalúságot még foszlányokban sem tartalmaz. Ez talán mindent is megmagyaráz.

Miután a szolgái levezényelték az MTA szétverését, már meg is van az első kutató, aki végleg elhagyja az országot. Muraközy Balázs gazdaságkutató (a vállalati stratégiák, versenyképesség szakértője) története főleg azért szóra érdemes, mert bár ösztöndíjjal sokat járt külföldre, azt tervezte, hogy mégis inkább Magyarszágon marad és kutat. Persze utána is lehet köpni, menjen csak, eggyel kevesebb, az ilyenre nincs is szükség, aki nem hálás azért, hogy egyáltalán kutathat. Utána is köpnek sokan. Nem baj, az unortodox gazdasági kuruzsló marad. Mert van, akinek bejött az élet, és van akiért nem kár, hadd menjen.

Például Pintér volt üzlettársának cége őrzi 1,2 milliárdért három éven keresztül az Országos Bírósági Hivatal épületeit. Az S-System Service Kft. eddig is jól futott az állami tendereken, ehhez bizonyára semmi köze annak, hogy tulajdonos benne Kántor Tibor, egykori hírszerző, aki korábban Pintér Sándor közvetlen munka- és üzlettársa volt. Zsír. Biztos Mészáros Lőrinc 654. cége éppen nem ér rá. Handó Tünde viszont megnyugodhat, a haverok majd jól megvédik a seggét. Attól is, amitől Polt Péter sem tudja.

Közben Péterfalvi Attila, az elfideszesített Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke is dolgozik, mint a kurvaélet. Már három éve vizsgálja, hogy vajon joggal titkolják az elvtársak, mennyibe került a kormány egyik paksi tanulmánya, de sajnos még nem ért a vizsgálódás végére. Mint tudjuk, jó munkához idő kell, de ez a sztori annyira abszurd, hogy már röhögni sincs kedvem azon, hogy Péterfalvi még egy kis időt kért a három éven túl (!) a bíróságtól, hogy képes legyen állást foglalni.

Csak zárójelben szeretném jelezni az üldözött keresztényekért főállásban aggódó megélhetési keresztényeknek, hogy ideje a visításhoz nyúlni, baj van: Washingtonban katolikusok tiltakoztak Trump ellen, de letartóztatták őket. Katolikus embereket, akik a menedékkérőkkel és bevándorlókkal szembeni embertelen bánásmód ellen tiltakoztak, és a határőrizeti fogságban elhunyt gyerekek nevét skandálták. Ja, hülye vagyok, végül is ez most nem az az eset, amikor a katolikusok jó katolikusok. Végül is Magyarországon is éheztetik, megalázzák, kínozzák a menekülteket, úgyhogy aki ez ellen tiltakozik, az biztosan nem keresztény.

A baráti Oroszországban még ennél is jobb a helyzet, mert ott a választási bizottság kizárta a szeptember 8-i helyhatósági választásokról az ellenzéki és független indulók többségét. Mivel a demokrácia lehet illiberális is, sőt, az lehet csak igazán, akkor van értelme, javaslom megfontolásra a dolgot Választási Ilonka néninek is. Ne pöcsöljünk már itt a fölösleges körökkel. Ez most még így viccesnek tűnik, de ha arra gondolunk, hogy a korábbi helyhatósági és regionális választásokon a hatalmon lévő Egységes Oroszország az életszínvonal stagnálása és a népszerűtlen nyugdíjkorhatár-emelés miatt jelentősen visszaesett (Putyin elvtárs kétharmada veszélybe került, ezért is kell megbuherálnia neki a választási törvényt), szerintem itt is eljöhet még az idő.

Addig is viszont van mit kipihennie a kormánynak, a főnök háromhetes szabadságra küldte a szolgáit. A július 30-i kormányülést követően legközelebb csak augusztus 21.-én találkoznak a hölgyek-urak. Szerintem is rájuk fér a pihenés, az eszetlen bólogatásba is bele lehet fáradni. A parlamenti képviselőknek meg még ennél is tovább tarthat a jól megérdemelt pihenésük, elképzelhető, hogy csak önkormányzati választások után, október végén tartja első őszi ülését az országgyűlés. Ami nem is baj, mert így mindenkit be lehet vetni az iszapbirkózásba.

Végül ajánlom szeretettel az Alföldi Róberttel készült interjút, aki nemrég tért haza Ecuadorból, ahol nagy álma teljesült: megrendezhette Mozart Don Giovanniját. Azon kívül, hogy mennyire jó hely Ecuador, a kulturális tao eltörlésével kapcsolatos gondolatait különös tekintettel. Végül is ez a rezsim definíciója, mindenre érvényes, nem csak a Vidnyánszky Attila-félék által leigázott színházi területre:

Nincs mozgástér, nincs mit tenni. Akkor kellett volna kiabálni. Mindenkinek. És tényleg mindenkinek, mert akkor lett volna ereje. Most már nevetséges duzzogni. Röhögnek a markukba azok, akik pontosan tudták, hogy mit csinálnak. És tegyük hozzá, semmit nem hallunk az anomáliákról, amik miatt állítólag ki kellett találni az új rendszert. Azokkal, akik – mondjuk ki nyíltan – csaltak és loptak, nincs semmi problémájuk a pénzosztóknak. De azoknak, akik tisztességgel dolgoztak, viszont nem tagjai a Magyar Teátrumi Társaságnak, és esetleg más elveket vallanak, mint a szakmánk mostani vezetői, nem adja oda az állam a saját maguk által megtermelt pénzt. Helyettük olyanoknak adja, akik sokkal rosszabbul dolgoztak.

Ez Orbánék meseországa. Seggnyalás, ész nélküli lojalitás, önkritikátlan szervilizmus, feneketlen erkölcsi romlottság és parttalan kontraszelekció, ameddig a szem ellát. Amit nem lehet megmagyarázni, arról legjobb, ha hallgat az ember. Ezt (is) meg lehet magyarázni. És nem, nem Soros a megfejtés. Minden jót!

https://youtu.be/XRIWfCDpSWc

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább