Alkony sző a tó fölé bíbortakarót,
a fenyvesben fajd zokog rekedt siratót.
Árva rigó sírdogál odva rejtekén,
én örülök csak magam, lelkem csupa fény:
szérüskert alá, tudom, eljössz estetájt,
legyűrjük az asztagok arany vánkosát,
összetörsz, te szép virág, csókjaim alatt,
s nem bánod majd, hogyha rád csók-eső szakad.
Úgy ölellek – fátyladat magad elveted,
s bokrok rejtekén köszönt fényes reggeled.
Siratóját az a fajd zokoghatja már!
Vidám búval ébred a hajnali sugár.
Szergej Jeszenyin
(Rab Zsuzsa fordítása)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.