Nem kellett sokat várni az Alapjogokért Központ elemzésére, amely természetesen megállapította, hogy óriási igény van arra, hogy visszaállítsák a vármegyék intézményét a jogrendünkbe. Ez nem tudom pontosan, mit is jelenthet, hiszen eddig arról volt szó csupán, hogy a neveket hoznák vissza, de ez lényeges változást nem okozna az ország működése szempontjából. Deákról és Kossuthról beszél az elemzés, amely olyannyira releváns manapság, mintha az Aranybullával magyaráznák meg a mai Alkotmány törvényességét. Az elmúlt pár száz évben a dolgok megváltoztak – sokszor fejlődtek -, ezért nem biztos, hogy a megfelelő döntés az, ha több száz évet nyúlunk vissza a múltba és olyan rendszereket hozunk vissza, amelyek fölött már régen eljárt az idő.
A vármegye a magyar szuverenitás szimbóluma: külső hódítók megszüntették, most visszaemelik méltó helyére – olvasható az Alapjogokért Központ elemzésében, amelyet csütörtökön juttattak el az MTI-hez.
Az Országgyűlés előtt fekvő mostani javaslat alapján nem történik más, mint a magyar államisághoz, önállósághoz, nemzeti szabadsághoz tapadó hagyományok visszaemelése jogrendszerünkbe – írták.
Emlékeztettek arra: a kommunista diktatúra a vármegyék eltörlésével hosszú időre felszámolta Magyarország alkotmányos berendezkedését, valódi önállóságát is. 1990-ben az első, demokratikusan megválasztott jobboldali kormány kísérletet tett a vármegyei elnevezés visszaállítására, de az a posztkommunista erők, és a velük később, 1994-ben nyílt szövetséget kötő SZDSZ-es körök ellenállásán elbukott – írták. Az Alapjogokért Központ felidézte, hogy a Szent István király uralkodásától eredeztethető vármegye Magyarország közjogi rendszerében ezeréves múltra tekint vissza, a szuverenitás, alkotmányos berendezkedés, a nemzeti szabadság szimbóluma és a reformkorban a polgári-nemzeti kultúra bölcsőjévé vált. Nem csoda, hogy a vármegyéket azok a külső hódító hatalmak számolták fel történelmünk során – először a Habsburgok, majd a szovjet kommunisták -, melyek végső célja lényegében a magyar államiság megszüntetése volt – írták.
A vármegyék sokáig a magyar érdekeket figyelmen kívül hagyó külföldi birodalmi törekvések fő ellenállási központjai voltak – tették hozzá. Deák Ferenc nem hiába fogalmazott úgy az alsótáblán elmondott egyik 1835-ös felszólalásában, hogy „ezen municípiumok álltanak őrt dönthetetlen morális erővel alkotmányunkért, innen forrásoznak, s oda térnek vissza gyakorlatilag a nemzetnek minden jussai”. A reformkorban pedig Deák mellett, a magyar nemzet olyan történelmi alakjai tudták a vármegyék révén építeni az országot, mint Kölcsey Ferenc és Kossuth Lajos – közölte az Alapjogokért Központ.
Nem véletlen, hogy a magyar szabadságharc és forradalom leverését követő osztrák neoabszolutizmus alatt a vármegyék jelentették a magyar ellenállás folytatását – idézték fel. A kiegyezést után a vármegyék nemcsak a nemzetépítés fontos sarokkövei lettek, hanem a helyi identitás aktív formálói is voltak. Megsemmisítésükre a baloldal a Tanácsköztársaság alatt tett elsőként kísérletet, majd a kommunista államhatalomnak sikerült ezt ténylegesen véghez vinnie az 1949-ben elfogadott törvény révén. Ennek értelmében a Magyar Népköztársaság új, szovjet mintára megalkotott „alkotmánya” eltörölte a vármegyerendszert – fogalmazott az Alapjogokért Központ. (MTI)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.