Szeptember 24,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Akkor tehát a tízparancsolat mégsem akadályozza meg az egészségügyben uralkodó káoszt?

Jó, akkor hétfő után kedd, kedd után szerda, üdvözlök mindenkit a hét harmadik hétfőjén, amit nálunk egyelőre még szerdának hívnak azok is, akik megkérdőjelezhetetlen népnemzeti felhatalmazásukkal akár azt is mondhatnák, hogy szombat van! Itt még nem tartunk, pedig igény az volna rá egészen biztosan.

Ehhez képest ott tartunk például, hogy a Nagy Anikó nevű egészségügyi államtitkár hivatalosan is lemondott megtisztelő pozíciójáról. Ezzel kapcsolatban legalább nem kell habzó szájú féknyúzozásba kezdenie a propagandának, amennyiben a Népszava korábbi értesülését maga az érintett erősítette meg az MTI-nek. Ebben persze az is hír, hogy valaki aki a Fidesz szekerét tolja, lemond a pozíciójáról ahelyett, hogy mindenáron kapaszkodna bele. Másfelől viszont több mint sokatmondó, hogy az államtitkár nem a közvetlen főnökének, doktor Káslernek, hanem Orbánnak és Ádernek nyújtotta be a lemondását. (Ha engem kérdez bárki, ez körülbelül annyit tesz, mintha nekem adta volna be, én is pont annyira értek az egészségügyhöz, mint ezek a közjogi méltatlanságok.) Ami a legfontosabb viszont – és ebből a másodikból szerintem egyenesen levezethető -, hogy ezek szerint a tízparancsolat mégsem akadályozza meg az egészségügyi ágazatban eluralkodó káoszt. SEM. Vagyis ez a sztori nem Nagy Anikóról, hanem Kásler Miklósról, az egészen kivételes polihisztorról szól, aki a hírek szerint átnyúlt államtitkára feje felett, nem tájékoztatta döntéseiről, vagy csak simán nem hozott meg bizonyos döntéseket. Nem én mondom, hanem a Népszava, hogy a miniszter úr odáig fajult, hogy miután kirúgta több fontos egészségügyi szervezet fejét (például a gyógyszerhatóságét, vagy a kórházakat fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központét), azok helyére újakat nem nevezett ki. Természetesen erről a megromlott viszonyról az MTI-nek nem számolt be a távozni készülő államtitkár asszony, az, hogy szeretne visszatérni főigazgatóként a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetbe, legjobb esetben is egy áttetsző fedősztori. Ha valakit májusban kineveznek, az nem szokott mindenféle ok nélkül októberben felállni a székéből. Ha van pozitívum ebben az egészben – és én próbálom ezt belelátni -, az az, hogy bár annyira bátor nem volt az államtitkár asszony, hogy nyíltan felvállalja lemondásának okait, azért szorult bele mégiscsak valami szakma iránti elkötelezettség. Szerintem is sokkal menőbb dolog gyermekgyógyászattal foglalkozni, mint egy alufóliasisakkal közlekedő miniszter politikai ámokfutásának járulékos áldozataként szakmailag lenullázódni. A magyar egészségügyi rendszer pedig a lehető legjobb kezekben van, ehhez eddig sem fért kétség.

Más. Remélem, hogy a határon túli Fidesz-szavazók figyeltek tegnap, amikor kiderült, hogy hőn szeretett Orbán Viktoruk pártja a KDNP alakulattal karöltve nem támogatta azt a jobbikos javaslatot, amely 2020-at Trianon-emlékévvé nyilvánította volna. Vagyis a Fidesz-KDNP végre összeért az általában fej- és orrhangon pocskondiázott DK-val. Pont abban a kérdésben, amely még mindig kiheverhetetlen traumaként lebeg a nemzet egy részének feje fölött. Persze arról lehetne akár civilizált párbeszédet is folytatni (nem lehet amúgy, csak vérben forgó szemmel mocskolódni), hogy mi lenne az értelmes hozzáállás ehhez a 100 évvel ezelőtti megváltoztathatatlan történelmi eseményhez, hogy a fényes magyar jövőt a múltba révedő siránkozás, vagy a jelennel kapcsolatos felelős hozzáállás viszi-e előbbre, de ezen túlmenően az az igazán érdekes, ahogyan a Fidesz nemzet iránti álszent, hazug elköteleződésének lólába folyamatosan kilóg a politikai lövészárkok mögül. Én nem tudom, hogy szükség van arra, hogy 2020 Trianon-emlékév legyen, vagy sem, de azt tudom, hogy ez a nemzeti köpönyegforgatás, amit a Fidesz-KDNP tol kilencedik éve, az undorral határos. Ha öntudatos Orbán-rajongó lennék, akkor most minimum megütköznék ezen az egészen, de mivel nem vagyok az, csak a szokásos mély megvetést érzem.

És akkor is ezt érezném a néphülyítés nagymestereivel kapcsolatban, ha nem tudnám például, hogy miközben minden harmadik ember lakásszegénységben él Magyarországon, miközben a fóti gyermekotthonban nem magától értetődő egy kurva 6 millió forintos elromlott kazán megjavítása/kicserélés, a rezsimet kiszolgáló elvtársak azon lamentálnak, hogy Orbán Ráhel 12 milliós karóra nélkül nem is lenne (komoly) ember, aki pedig közszereplők luxusban tobzódó korrupciós ügyleteinek utánajár, az bűncselekményt (!!!!) követ el. Mert a fényképezőgép helyett fegyver is lehetett volna a kezében (???!!+!?+!+).

Úgyhogy akkor most azon megy tovább a szerintem sehova nem vezető vergődés, hogy ellenzéki képviselők vonatkozó beadványát követően a parlament fideszes mentelmi bizottsága foglal majd állást a kérdésben: ajándéknak minősül-e az, hogy az ország Orbán nevű miniszterelnöke ingyenes repülőutakat kapott egy állami tenderek sorát nyerő vállalkozótól, aki tehát akkor és azért lett igazán sikeres vállalkozó, amikor és mert az ország miniszterelnökét Orbánnak hívták. Amit a kormánypárt ebben a kérdésben művelt, az mindenen is túltesz, minden nyomorult, még a saját lábán álló morális gátat ledöntött.

Semmi gáz, a mai napon sem fogjuk halálra unni magunkat, dübörög tovább a Sargentini-jelentés körüli elmebaj. Ma tárgyalja ugyanis az Országgyűlés azt a határozatot, amely a magyar jogállamiság helyzetét vizsgáló Sargentini-jelentést ítéli el. A Kocsis Máté fideszes frakcióvezető és Gulyás Gergely sztárjogász és miniszterelnökséget veztő miniszter által jegyzett határozati javaslatbanvisszautasítanák a Magyarországgal szembeni állítólagos rágalmakat. Zárószavazás ugyan csak jövő hétfőn, október 8-án lesz, és nem kell szerintem lerágnunk a körmünket a kimenetelét illető izgalmunkban, azért minden alkalommal képes vagyok elborzadni azon, hogy ezek tényleg a legmagasabb polcokon ülve, a legtekintélyesebb állami intézményeket megalázva nézik hülyének az embereket. Tehát ma a fideszes parlamentben megint valami olyasmiről vitáznak, ami nincs, amiről nem szól ez a jelentés, majd jövő héten jól megszavazzák. Ennyi a lényeg, és ez is több, mint amennyi energiát erre az egészre érdemes lett volna pazarolni.

Megint elég sajátos kapcsolatba kerültem az idővel, úgyhogy nem idegesítem magunkat tovább, köszönöm a megtisztelő figyelmet (Bernadett nevű kedves olvasónknak külön, hogy eszembe juttatta az alábbi muzsikát), szerintem jelentkezünk még a mai nap folyamán. Puszipacsi!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!