Egyáltalán nem akarom, hogy úgy tűnjön, mintha Móricka-imitátornak álltam volna, de. Kásler Miklós emberi erőforrás szombati beismerő vallomása után, miszerint nem a kormány irányítja a vírus elleni védekezést, ezzel szemben a vírus (meg Ausztria) nyomában liheg a kormány az intézkedéseivel (lásd még: felelőtlen magyarok, különösen fiatalok, akik behurcolták és továbbadták a vírust) nem hozott megnyugvást számomra, hogy a kézivezérelt közszolgálati pártmédiába vasárnap reggel nem fideszes politikust küldtek szónokolni a néphez, hanem. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora volt a Kossuth rádió Vasárnapi újság című színvonalas, minden közpénzt megérő műsor meghívottja.
Aki hosszasan értekezett a vakcináról is, azt a részét az okfejtésnek most elengedem, a lényeg az, hogy némiképp értelmezhetőbb előadást tartott, mint Orbán Viktor és a propaganda. Amely a törzsfőnökre hivatkozva most már hetek óta sulykolja, hogy itt a vakcina a kertek alatt, és ha valóban ideér most már tényleg ma-holnap, akkor majd varázsütésre minden bajunk elmúlik és visszatérhetünk főállásban a migránsozásra, mert megöljük a vírust. Természetesen a vakcina nem a vírust öli meg, hanem a szervezetet teszi képessé arra, hogy ellenálljon a fertőzésnek, de ahol a nyunyóka és a hipózott tojás a hivatalos, operatív infantilizálási kommunikáció sarokköve, ott hagyjuk is ezt az apróságot. Jól van, Viktorka, akkor megöljük a vírust, legyen úgy.
A vakcinán túlmenően Merkely professzor arról beszélt ebben az interjúban, hogy az egészségügy nem működhet tartósan a maximumon, mert az egészségügyben dolgozók is emberek, elfáradnak. Ám időnként lecserélik és pihentetik is őket, ezért REMÉLI, hogy Magyarországon nem következnek be az olaszországihoz hasonló állapotok. Mégpedig azért nem, mert annál jobb logisztikánk van nekünk. Szó szerint idézem (via MTI):
Az egészségügyben dolgozók, látván a járványügyi helyzetet, szinte biztos, hogy kihozzák magukból a maximumot – mondta az egészségügy teljesítőképességéről a Semmelweis Egyetem (SE) rektora a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában.
„Nyilvánvalóan emberek vagyunk és el tudunk fáradni”, tehát a tartós, maximális teljesítményt nagyon hosszan „nem tudjuk biztosítani” – tette hozzá ugyanakkor Merkely Béla. Mint mondta, az egészségügyben dolgozók azért örültek az úgynevezett restrikciós intézkedéseknek, mert ettől azt várják, két-három hét múlva csökken a kórházakba érkező betegek száma, és ennek következtében tudnak kicsit pihenni, hogy „a hátralévő hónapokban megint csak közel maximális teljesítményt tudjanak nyújtani minden egyes beteg esetében”.
„A Semelweis Egyetem klinikáin sok beteg van, de az elszántság maximális, kollégáink minden reggel elkötelezetten és elszántan lépnek be az egyetem kapuján, hogy a betegeinket gyógyítsuk” – szögezte le.
Az olaszországi kórházak leterheltségéről napvilágot látott hírekre reagálva Merkely Béla azt mondta, nagyon reméli, hogy ilyen Magyarországon nem fog bekövetkezni, „ennél jobb logisztikánk van nekünk”.
Hozzátette: a nagy ellátóknak – mint a Semmelweis Egyetem és a nagy orvosegyetemek – előbb saját intézményükön belül kell az erőforrást megfelelő módon mobilizálni és irányítani. Megjegyezte: ha ez nem elég, és úgy látják, egy-két héten belül „nem lesz elég humán erőforrás”, akkor azt időben kell jelezni az operatív törzsnek. Szólt arról is, hogy az SE 56 embert adott kölcsön más kórházakba a koronavírus-járvány második hullámának kezdetén. Közölte: a tervek szerint 900 ágyig „kell felmenni”, de jelenleg közel 600-an fekszenek az SE klinikáin. (MTI)
Akkor nézzük a tényeket:
a nyomás nagy, de egyelőre minden fronton állják a sarat az orvosok és az ápolónők, a kórházi szakszemélyzet és az iskolák is. Azt tudom mondani, hogy szabad ágy jelen pillanatban — amely covidos betegek ellátására alkalmas — az 13 049, ami üresen áll és várja a betegeket és intenzív ágyból is van 1634. Hogy ennek a nagyságrendjét megértsük, ez azt jelenti, hogy most van lélegeztetőgépen, intenzív ágyon 582 és ennek a háromszorosa még rendelkezésünkre áll.
Felmerül a kérdés: a fentiek tükrében, illetve miután Merkely doktortól szeptember elején elhatárolódtak a fideszes politikusok, amikor szigorító intézkedések bevezetésének szükségességéről beszélt (arról, hogy az idősek biztonsága érdekében visszahozná a vásárlási idősávot, hogy betiltaná az éjszakai bulikat és a zárt helyeken elrendelné a kötelező maszkhasználatot), és azt mondták, hogy a professzor úr csak a személyes véleményét mondta el, vajon mire alapozza a tegnap kifejtett reményeit?
Merthogy az egészségügyi dolgozók elszántságát és elkötelezettségét tudomásom szerint soha senki nem kérdőjelezte meg. Ha kizárólag ebben lehetne mérni az egészségügy teljesítőképességét, akkor minden a legnagyobb rendben lenne. De itt ezek a számok szerintem baromira nem stimmelnek, és nem hiszem, hogy van felelős ember, aki értelmezni tudja, hogy mit jelent az 50%-os túlélési esély, ami egy nap alatt hirtelen 99-re ugrott? Van infrastruktúra, vagy nincs infrastruktúra? Van ok nagyon reménykedni, vagy nincs? És ha igen, akkor pontosan miben?
Mert ha egy politikus azt mondja, hogy nagyon reméli, abból világosan lehet érteni, hogy kurva nagy szar van. És ha a kormány munkáját segítő szakember – akinek nem először nem fogadják meg a tanácsait – nagyon reméli, hogy itt nem lesz Bergamo, az mit jelent? Mert ha a nem kormányzatilag sztárolt szakember legjobb esetben is 1200 intenzív ágyhoz szükséges egészségügyi szakemberről tud (akiknek időnként pihenniük is kell, mert ők is emberek, akiknek egy része megfertőződik és kiesik az ellátásból), akkor mit kezdjünk azzal, hogy Orbán Viktor ma reggel 2216 intenzív ágyat számolt össze? Ki fog amellett a 2216 intenzív ágy mellett állni, ha december 10-én – szintén saját bevallása szerint – itt 4480 ágyra lesz szükség? De ki fog öt nap múlva, november 21-én az Orbán szerint szükséges 2240 intenzív ágy mellett állni, amikor még a kormányfő saját bevallása szerint sincs összesen ennyi ágy az országban? Egyáltalán van még bármi, amit érdemes komolyan venni ebből a járványügyi kommunikációból?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.