NEHAZUGGY

Akkor majd talán felszűkölnek, addig azonban lapítanak, ahogy szoktak

Szép reggelt! Nem ma történt, már a múltba vesző két, talán három nap is eltelt azóta. Mégis.

Aprócska eset, pillanatok alatt átsiklunk felette, hiszen veszélyhelyzet van a járvány miatt, és a tömeges bevándorlás miatt bevezetett válsághelyzet is érvényben van még. Évek óta. Sőt, éppen nemrégen (március ötödikén) hosszabbították meg. Ismét.

Magyarország és a magyar emberek biztonsága érdekében a kormány meghosszabbítja a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet, külön tekintettel a Törökország felől elindult migránsáradatra, annak biztonsági és járványügyi kockázatára.

Komoly és veszélyes a mostani migrációs helyzet Magyarországra nézve is. Törökország felől migránsok tömege indult el Európa belseje felé. A balkáni migrációs útvonalon akár több százezres migránsáradat állhat össze és a magyar határnál a 2015-ös röszkei zavargásnál is súlyosabb  helyzet állhat elő.

A kormány ezért folyamatosan figyelemmel követi a helyzetet és megerősíti a határvédelmet. Ehhez a válsághelyzet meghosszabbítására is szükség van.  Ez az intézkedés  ugyanis a törvényben előírt speciális jogosítványokat ad az állami, rendvédelmi szervek kezébe. Így garantálható, hogy továbbra is a lehető leghatékonyabban tudjunk fellépni az illegális bevándorlókkal szemben  a határnál és akár Magyarország teljes területén.

(Kormányzati Tájékoztatási Központ)

Indokolt a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet? Hát hogyne, hiszen már megindultak a százezrek, akik mind hazánkba akarnak jönni, de legalábbis hazánkon akarnak átcsörtetni. Az csalóka, hogy a kutya nem jön, de akár jöhetne is, meg amúgy is, vírushelyzet van, amire a migránshelyzet ráerősít.

És migránshelyzet van, amire a válsághelyzet ráerősít, ezért egyértelmű, hogy továbbra is különös jogköröket kell biztosítani Orbán Viktor kormányzó úrnak, egyrészt a migránshelyzet, másrészt a járványhelyzet miatt, mert ez az ország érdeke. Senki más nincs ebben a nyomorult országban, aki meg tudna minket védeni a migránsoktól, a vírustól és a vírusos migránsoktól. Tehát hiába csökken a fertőzöttek száma, hiába, hogy már nem nevezhető járványnak, ami az országban van, de bármikor újra berobbanhat – vagy egyáltalán berobbanhat, mert még soha nem robbant be, de bármikor… – és akkor Orbán Viktornak szüksége lesz azokra a rendkívüli felhatalmazásokra, melyekkel például egy óra alatt ingyenessé teheti a parkolást az ország minden városában, korlátozhatja a gyülekezési jogot, elveheti az önkormányzatok pénzét, megsarcolhat bárkit, de akár korlátozhatja a szólás szabadságát is. Ez most a helyzet, és ezt fenn kell tartani, lehetőleg az idők végezetéig.

Az ilyen rendkívüli időkben egyáltalán nem hír az a hír, hogy a rendőrség rajtaütött egy férfin. Az otthonába mentek, négyen átkutatták a lakását, a laptopját, beültették a rendőrautóba, bevitték a rendőrségre, kihallgatták, jegyzőkönyvet vettek fel. Aztán azt mondták, nincs tovább, ez mégsem volt rémhírterjesztés, bocsika. Semmi nem történt, lehet oszlásnak indulni.

Tényleg? Semmi nem történt? Most tapostak a sárba, most erőszakoltak meg egy egész országot. Nyilvánosan, gátlástalanul, következmények nélkül. Valakinek valahol az a feladata, hogy lesse a Facebookon a bejegyzéseket. Bár a nyilvános posztok nem titkosak, bárki láthatja őket, de most valakinek – sok valakinek – az a dolga, azért kapja a fizetését, hogy figyelje a civilek posztjait, és keresse azokat a bejegyzéseket, melyek nemkívánatosak. És ha ilyet talál, akkor le kell csapni a posztolóra. Ismétlem: nem a bűnözőket keresik, hanem azokat, akikre okkal, vagy akár ok nélkül rá lehet húzni a rémhírterjesztés vádját. Eddig is történtek előállítások, a többségéről semmit nem tudok. Néhány esetben – ami nyilvánosságra került – olyan kattintásvadász, hazug, a reklámbevételre hajtó portálokat találtak meg, melyek már hosszú évek óta léteznek, de eddig valamiért egyáltalán nem zavarták a hatóságok kényes ízlését. Pedig kellett volna lépni ellenük, és ok is, mód is lett volna rá eddig is.

Tényleg nem történt semmi? Rátört a rendőrség egy emberre. Egy civilre. Az otthonában. Egy bárkire. Nem egy kattintásvadász álhíroldal működtetőjére, hanem egy bárkire, aki lehetett volna a szomszédom, a te szomszédod, te magad, én. Bárki, aki úgy gondolja, a saját otthonában biztonságban van, hiszen nem követett el bűncselekményt, nem bántott senkit, nem lopott, nem csalt, nem hazudott. Az illető nem követett el semmi illegálisat, közölte, leírta a véleményét és diktátornak nevezte Orbán Viktort. Ez is a véleménye egy része. Valaki, akinek az a feladata, hogy figyelje a Facebookot, kiszúrta ezt a posztot – magától, vagy valamelyik önkéntes házmester feljelentése alapján -, elolvasta, és álhírnek minősítette. Tehát egy félanalfabéta, a törvényeket alapjaiban sem ismerő, önálló gondolkodásra képtelen ostoba tulok olyasmivel van megbízva és olyasmiért kapja a fizetését, amire nyomokban sem alkalmas. Ez az illető – gondolom én – jelentette a főnökének a kapást, aki pontosan olyan félanalfabéta tulok lehet, máskülönben már nála megakad a dolog, elhajtja a túlbuzgó beosztottat. De nem hajtotta el.

Házkutatást jobb helyeken (és az amerikai filmekben) bíró rendelhet el. A világhírű kipcsak demokrácia hazájában a rendőrség saját hatáskörben is benyomulhat bárki otthonába, kihúzogathatja a fiókokat, megfogdoshatja a bugyikat, gatyákat, benézhet a hűtőszekrénybe, átnyálazhatja a levelezést, megnézheti, lefoglalhatja a számítógépet, telefont.

És ilyenkor mély szeretettel gondolok a könnyes szemű, a végtelenségig törvénytisztelő, mindenkit megértő és toleráló, saját véleményéhez az utolsó csepp nyáláig ragaszkodó megmondóemberekre, véleményvezérekre, közszereplőkre, akik szerint ez nem diktatúra, ne mondjuk már, hogy diktatúra, mert lámcsak, senkit nem lőnek fejbe, nem vernek össze, mindenki kimondhatja a véleményét, ez itt még demokrácia, ha furcsa is. Sajátosan magyar demokrácia.

Ebbe a demokráciába belefér, hogy egy ostoba hatósági leskelődő ne tudjon különbséget tenni a szabad vélemény, és a közösségre veszélyes álhír között. Belefér, hogy az ő főnöke se tudjon különbséget tenni. Az is belefér, hogy egy autóra való rendőr odamenjen egy ember otthonához, bemenjenek abba az otthonba, kutassanak, összefogdossák, meggyalázzák a személyes tárgyait, trágyaleves csizmával tiporjanak a személyes terében, majd pedig azt mondják, hogy hát bocsika, tévedtünk.

Senki – sem az az illető, aki elsőnek olvasta a posztot, sem az ő főnöke, sem a kiküldött rendőrök – nem mondta azt, hogy ácsi, ez már nekem – nekem, az egyénnek, a gondolkodó, dönteni képes embernek – nem fér bele, nem csinálom. Tudom, ők csak parancsot teljesítenek. Valóban. Abba nem fér bele a személyes döntés, nem fér bele, hogy bárki szembeszegüljön az ilyen, nyilvánvalóan ócska, tűrhetetlen, hibás paranccsal és azt mondja: a szabad döntés joga még egyenruhásként is megillet, legfeljebb vállalom a döntésem következményeit. Ilyet ebben a virágzó demokráciában senki nem mond. Teljesíti – talán még élvezi is – a parancsot, terjeszti az üzenetet: vigyázz, mit beszélsz, mert bármikor rád rúghatjuk az ajtót, megalázhatunk, meggyalázhatunk. Jobban teszed, ha kussolsz, ne legyen véleményed a rendszerről, a politikáról, Orbán Viktorról. Semmiről. Mert különben jönnek a droidok és megtaposnak, mert megtehetik és meg is teszik. Legfeljebb majd azt mondják utóbb: bocsi, nem szóltunk. De az összemancsolt tárgyak, az összetaposott biztonságérzet, a védtelenség érzése, a magárahagyottan szűkölő félelem ott marad.

Néztem a megmondóemberek közösségi oldalait. Nincs erről mondanivalójuk. Nincs véleményük. Az ő demokráciájukba ez simán belefér. Egészen addig, ameddig nem náluk döndül meg az ajtó. Akkor majd talán felszűkölnek, addig azonban lapítanak, ahogy szoktak. És éltetik az orbáni demokráciát. Azt, ahová kézen fogva segítenek átvezetni ezt a nyomorult társadalmat.

Kellemes ébredezést mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább