Napsugaras, kellemes, békességes jó reggelt mindenkinek!
Lehetséges, hogy csupán csak hinni akarok benne és becsapom magamat, de nekem úgy tűnik, mintha kicsit kezdenénk ébredezni, mintha lassan megértenénk, hogy a hallgatás, a megalkuvás nem vezet sehová. Talán már elég sokan elértünk a falhoz, ahonnan nincsen hová hátrálni. Nem tudom. Mindenesetre örülök az apróbb és nagyobb jeleknek.
Az Indextől távozó szerkesztőség közösségi oldalán megjelent egy poszt, mely szerint hamarosan lesz másik. Már önmagában az a tény, hogy az egész szerkesztőség képes volt összefogni, hogy nem csak néhány, hanem szinte minden újságíró és szerkesztőségi munkatárs vállalta a személyes egzisztenciális kockázatot és nem volt hajlandó részt venni a fideszes kutyakomédiában, önmagában is reménykedésre ad okot. Pontosan ez az, amivel a NER nem tud mit kezdeni. Valahol legbelül tudják persze, hogy ez a normális ilyen helyzetben, de azt is tudják, hogy erkölcsi csatározásba nem tudnak belemenni, mert azon a téren fegyvertelenek. Most jön az, hogy lámcsak tessék, milyen gyorsan találnak megoldást a volt indexesek egy másik lap indítására, ez nem lehet véletlen, előre terveztek, tehát igazolódik a lakájmédia szalagmunkásainak feltételezése: direkt verték szét a saját lapjukat. Gonoszságból. És persze Soros, Gyurcsány és Gyurcsány anyja.
Holott az sem lenne csoda, ha valóban előre gondolkoztak volna. Volt rá idő, évek óta lehetett tudni, hogy be fog következni ez a pillanat. A NER nem tűri az ellentmondást. A függetlenség pedig ellentmondás. Az újságírók – nem a propagandisták, olyannak bárki megfelel – jellemzői között az ostobaság nem nagyon szerepel, hiszen az eleve pályaalkalmatlanná tenné őket. Ugyan miért is ne tervezhettek volna előre? Normális ember ezt teszi. Ez esetben nem csak a személyes egzisztencia védelmében – bár ez sem mellékes, de valószínűleg sokkal nagyobb kockázatot vállaltak ezek az emberek, mintsem megérné akkor, ha csupán a saját szempontjai befolyásolják az ember döntéseit -, hanem a sajtószabadság védelmében. Ez pedig mindannyiunknak fontos, még azoknak is, akik nem tudnak róla.
Most gondoljunk bele, mennyire más lenne ez az ország, ha mondjuk azok az iskolai tantestületek felálltak volna, akiknek a nyakába alkalmatlan igazgatót ültetett a rendszer. Ha azok a színházi társulatok, sportklubok, szerkesztőségek, kórházi kollektívák meg merték volna lépni azt, amint az indexesek meg mertek. Ha a Magyar Tudományos Akadémia tudósai megtették volna ugyanezt. Ha az egyetemek így tiltakoztak volna.
A rezsim nem jutott volna idáig. Nem tudott volna idáig jutni. Ahhoz, hogy hatékony legyen a rendszer, szüksége van a mi együttműködésünkre. Az teljesen mindegy, hogy ez az együttműködés gyávaságból, irigységből, ostobaságból, önzésből, egzisztenciális félelemből, lustaságból vagy miből fakad.
Most mintha megrogyott volna az a hatalmi lendület, amivel szisztematikusan a földbe taposnak mindent és mindenkit. A Színművészeti esetében még nem látni, lesz-e elég bátor ember megállítani a Vidnyánszky-féle nyomulást. De vannak tiltakozások és ez jó. Ahogy az is jó, hogy egész önkormányzat mondott le, jelezve: rendszerszintű bajok vannak. Azt tudni kell, hogy már sokkal nehezebb lesz megtörni a maffia hatalmát, mint amilyen nehéz az elején lett volna. De egyáltalán nem lehetetlen. Meglátjuk, mire jutunk, ha végre merünk bízni önmagunkban, talán egy kicsit egymásban is.
Jó ébredezést!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.