Augusztus 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Aki ennek a sekélyes emberanyagnak egyetlen szavát is elhiszi

Üde, vidám jó reggelt kívánok! Mert mi más lehetne egy közönséges hétfő reggel, mint üde és vidám. Január 13-án elég vicces ez, de mivel a Szalonnán ez az első jelenésem ebben a rettentőbaromiraboldog új évben, ezért az elmaradt jókívánságaimat most fogom átadni. A bort nem szeretem (naugye, hogy milyen magyar az ilyen). A búzát a legritkább esetben sem szoktam (nyersen) rágcsálni, igaz, a whiskyben annál jobban megbecsülöm. Maradjunk abban, hogy leginkább békességet kívánok mindenkinek. Az elmúlt szűk két hét, meg az elmúlt tíz év alapján békességből idén sem leszünk túlságosan eleresztve. És akkor itt most a háborúsan forrongó világpolitikai eseményekről nem is beszéltem.

Ha mást nem is hurcolok ide példaként, a doktorminiszterelnök – igen tévesen évindító sajtótájékoztatónak csúfolt – múlt csütörtöki satnya monodrámája ezt az állításomat szerintem önmagában is kellőképpen alátámasztja. Azért az mégiscsak egy újabb szintlépése az egy évtizede fennálló NER-nek, amikor a Farkas Flóriánok, Simonka Györgyök, Mengyi Rolandok, Tiborcz Istvánok, Mészáros Lőrincek és egyéb kisebb vagy nagyobb súlyú bűnözőgyanús rosszarcok védőszentje a magyar adófizetők pénzéért teátrálisan aggódva, a megsebzett magyar néplélekre hivatkozva, szégyentelenül és pofátlanul jogerős bírósági ítéletek megtagadására szólít. Miközben a többségi társadalmat a cigányok ellen, a jogvédők ellen, a bíróságok ellen uszítja, azaz a saját maga által fércelt törvényeket is telibeokádja.

Szóval mint eddig is, most is érteni vélem, hogy ezt az országot soha nem lehet elég hülyének nézni kormányzatilag, de a mostanság a gátlástalan börtönbizniszt mantrázó Nacsa Lőrincek, az Orbán Viktor minden egyes szavával egyetértő Hollik Istvánok (mintha Orbán szolgálatában lenne más opció, mint minden szavával egyetérteni), a szervilisen bólógató, civilnek álcázott rezsimfanatikusok és -haszonélvezők belegondoltak vajon abba, hogy hova vezet az, ha az ország mindenkori miniszterelnöke önkényesen, egyszemélyben dönti el, hogy mely bírósági döntéseket hajlandó, és melyeket nem hajlandó tudomásul venni, és azoknak eleget tenni? Akkor jó.

Ámazonban mesélek egyebeket is, elvileg azért vetett  ki magából az ágy vadhajnalban.

Én vagyok a párt elnöke. Minden egyes elvesztett városért nekem is van felelősségem. Vagy azért, mert nem közreműködtem abban, hogy jobb jelöltet találjunk, vagy azért, mert a kampányba nem tudtam elegendő energiát beletenni, vagy azért, mert nem tudtam közreműködni olyan választási stratégia kidolgozásában, ami győzelemhez vezetett volna… hát a párt elnöke az generális felelősséget visel minden egyes sikerért meg kudarcért is. Az egyetlen dolog, amit föl tudok hozni a mentségemre, hogy több helyen nyertünk, mint ahány helyen vesztettünk. Ha nem így lenne, akkor valószínűleg nem is tudnám megtartani a pártelnöki tisztséget.

Ez a passzus ugyanabból a csütörtöki, szemfényvesztésügyi miniszterelnöki nagymonológból való, amire itt megint utalni vagyok kénytelen. Emlékeztetőül pakoltam ide (remélem, mindenki jól kiröhögte magát) azzal  összefüggésben, hogy a Fidesz-KDNP szűkszavúan semmitmondó közleményben tudatta, a párt elnöke konzultációt tart a pártszövetség – vagy mi ez – választókerületi elnökeivel. Azt most hagyjuk, bár ez a legfontosabb kérdés, hogy van-e egyáltalán bármi, amit az elmúlt tíz éves dúlása után ez az ember felhozhat a mentségére (nekem semmi nem jut eszembe), egyelőre még nem tartunk itt. Egyelőre ott tartunk, hogy a köztudottan minden vérlázító döntéséért felelősséget vállaló, a hazugságot hírből nem ismerő pártelnök magához rendelte az alattvalókat. A fentiekből az következne, hogy kéztördelve fog bocsánatot kér tőlük, amiért ívesen leszarta őket és a kínjaikat ő is, valamint a párt- és propagandaközpont is (Kósa Lajos önkormányzati választási kampányfőnök éppen Ausztriában pihen, de ő amúgy sem tehet semmiről.)

Ha ezt összerakjuk azzal a decemberi hírrel, hogy a generális felelősségvállalás élharcosa nem akarja büntetlenül hagyni az október 13-i önkormányzati választáson elszenvedett fideszes vereségeket, a pártvezetés 15-20 választókerület esetében látja azt, hogy az elnök eddigi teljesítménye nagy valószínűséggel nem elég az országgyűlési választás megnyeréséhez (amennyiben a fideszes jelöltnek egyetlen közös ellenzéki jelölttel szemben kell megmérettetnie magát), akkor most fejeknek kell hullaniuk. Érdeklődve várom a fejleményeket. Pláne azt a pillanatot, amikor Orbán már nem tudja megtartani a pártelnöki tisztséget, mert a harcostársai hirtelen megtalálták a ruhatárban leadott gerincoszlopukat, meg az erkölcsi aggályaikat, mert egyszerűen elegük lett abból, hogy míg ők szopnak, nyalnak, gombot varrnak, az Orbán-dinasztia lassan belefullad a közpénzből törvényesen ellopott milliárdokba. Nem ma lesz, úgyhogy nem állok addig egy lábon.

A soha nem hazudó szektavezér szintén csütörtökön lódította azt is, hogy a korábbi főpolgármesterrel kötött minden megállapodás érvényes, és saját barnanyelvű propagandistáit szívatva (akik Karácsonyt mocskolva Karácsonyról kérdezték) állította, hogy jár a száz nap türelmi idő Karácsony Gergelynek és csapatának. A soha nem hazudó szektavezér azt állította, hogy a kormány nagyvonalú fejlesztéseket szeretne végrehajtani Budapesten (szuperkórház, Liget, atlétikai stadion), ezeknek egyetlen akadálya az ellenzéki színezetű fővárosi önkormányzat ellenállása. Ehhez képest az igazság az, hogy az Orbán-kormány azon dolgozik nagy erőkkel, hogy megfossza a fővárost (és az általuk elveszített nagyobb városokat) az uniós támogatásoktól a 2021-2027 közötti uniós finanszírozási időszakra vonatkozóan. A kormánynak lehetősége van célterületeket megjelölni, hogy hol használná fel az EU-s támogatásokat, Budapest pedig kurvára nincs benne ezekben az elképzelésekben. Ez nem csak azért súlyos, mert teljesen világos, hogy a közlekedés vagy az infrastruktúra modernizációja nem képzelhető el EU-pénzek nélkül (Budapestnek nincsenek saját forrásai például a kormány által kötelezően előírt elektromos buszok beszerzésére), hanem mert az egész szándék a nettó bosszú irányába mutat. Ha átrendezik az operatív programok struktúráját úgy, hogy megszüntetik a főváros EU-támogatását, az gyakorlatilag Budapest pénzügyi kivéreztetésével egyenértékű. Márpedig 2010 óta alig akadt, és most sincs olyan jelentős budapesti fejlesztés, amely legalább részben ne uniós forrásokra támaszkodna – ahogy arra Jávor Benedek is rámutatott. Szóval aki ennek a sekélyes emberanyagnak egyetlen szavát is elhiszi, az magára vessen. Aki konszolidációban reménykedik, meg le van nyűgözve attól, hogy foltokban önkritikus, már-már emberi hangot ütött meg, az változatlanul nem érti, hogy ennek a népnyúzó, dörzsölt alaknak a saját hatalmán kívül semmi nem számít, és emberek millióit is bármikor elárulja, ha azzal bosszút állhat az ellenségein. Kár, hogy Budapesten se, máshol se se az ellenzéki városvezetőkön, hanem a saját népén áll bosszút. Megsebzett magyar néplélek, az.

És ha már nem sikerült elrugaszkodnom a csütörtöki retekhazug performanszától. Ekkor jelentette be a korábban csak négygyermekes anyáknak járó szja-mentesség kiterjesztését a háromgyermekes anyákra. Ez pontosan akkora humbug, mint minden egyéb látszatintézkedése az ő mindenhez is értő kormányának. Ezzel is pontosan ugyanazok járnak majd jól, akik eddig: a tehetősek, a gazdagok, akik rohadtul nincsenek rászorulva. Amennyiben egy család havi bruttó jövedelme nem haladja meg a 300 ezer forintot, akkor hiába minden adókedvezmény, egy fillérrel se fognak több pénzt hazavinni hónap végén. A részletes, számokkal, ábrákkal alátámasztott elemzés ITT tanulmányozható.

Ez is pont olyan, mint az egészségügyi problémák kezelése festéssel-mázolással és a Kásler nevű tragikusan semmihez nem értő felelősségének áthárítása a kórházakra. Aztán amikor esetleg több helyen is leáll a kórházi ellátás, akkor majd lehet hörögni, hogy de legalább nem jönnek a migránsok.

Azt hiszem, így hétfő reggelre ez bőven több, mint elégséges a napi idegállapot szinten tartásához. Minden jót, később folytatódunk!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!