NEHAZUGGY

Ahol az emberi jogok egyre szélesebb körben szitokszónak számítanak

Jó reggelt kívánok mindenkinek! Aki ezeket a sorokat olvassa, biztos lehet abban, hogy ébren van, nem álmodik. Akkor sem, ha a szittya magyar rögvalóság legtöbbször a legocsmányabb rémálmokat is kenterbe veri.

Engem például még tegnap este könyökölt gyomorszájon (szigorúan rémálom jelleggel) Szijjártó Péter viselkedési zavarokkal küzdő teremfutballista és kocsmadiplomáciai száguldó nagykövet azon májusi levele (via), amelyben a gazdája által elvárt harciassággal és büdösbunkósággal mosott fel a világszínvonalú magyar kórházkiürítésekről tájékoztatást kérő ENSZ emberi jogi főbiztosságával. Úgy is mondhatnám, hogy beléjük tiport, holott az illetők udvarias hangvételben, civilizáltan, mindenféle vádaskodást mellőzve, egyenesen barátságosan érdeklődtek a Szijjártó nevűnél (hogy miért nála, azt hagyjuk, Kásler ezek szerint az ENSZ-ből nézve sem tűnik annak, aminek kinevezték), hogy bár nagyra becsülik a kormány járvány idején kifejtett erőfeszítéseit, ám az általuk begyűjtött hivatalos és félhivatalos információk alapján mégis felmerülhet néhány súlyos emberi jogi jogsérelem gyanúja az állami egészségügyi ellátórendszer leállítása okán.

Ha még emlékszik valaki, de ha nem is: mintegy 36 ezer ágyat söpörtek ki pár nap leforgása alatt, mintha egész Európa koronavírussal fertőzött betegeit mind Magyarországon kellett volna ellátni. A szervezet külön hangsúlyozta, hogy ők nem ítélkezni akarnak, de az az érzésük, mintha a kormány intézkedései nemigen lennének összhangban a nemzetközi emberi jogi normákkal. Vagyis nem vezethetőek vissza egy észszerű, bizonyítékokon alapuló tervre, amely alapján alternatív intézkedéseket hajtanak végre annak elkerülése érdekében, hogy a tágabb világjárvány összefüggésében a veszélyeztetett orvosi helyzetben lévő, már eddig is rászoruló személyek ne essenek el a kórházi ellátástól.

Ezért arra kérték Szijjártót, hogy miután a kormányzati döntések nem igazán tűnnek indokoltnak, szíveskedjen részletes tájékoztatást adni a felvetésekről, a kórházakból hazaküldött, ellátást igénylők számáról, illetve az kórházon kívüli ellátásra elkülönített költségvetési forrásokról. Minden idők legvállalhatatlanabb külügyminiszterének meglehetősen rövid, de annál enerváltabb toporzékolása olvastán szerintem jóérzésű ember pofájáról egész nyugodtan lesülhet a bőr. Nem mintha a jóérzésű embereknek kellene szégyenkezniük azért, hogy nekünk úgynevezett diplomatákból is csak ez a legsilányabb legalja jutott:

(…) hagyják abba a magyar egészségügyi rendszer és a magyar egészségügyi dolgozók kritizálását, mivel ott tények alapján, megalapozott döntések születnek kiváló, világszínvonalú szakértelmük felhasználásával. (…) sajnálattal látom, hogy amíg egészségügyi szakembereink folyamatosan, a lehető legnagyobb erőfeszítéssel próbálják enyhíteni a Covid-19 világjárvány hatásait, Önök Magyarország támadására pazarolják az időt, hamis állítások alapján. Rendkívül keményen dolgoznunk kell a vírus visszaszorítása érdekében. Ezért azt javaslom, hogy Önök is tegyék ugyanezt ahelyett, hogy hamis híreket és információkat terjesztenek Magyarországról. Ha nem tudnak segíteni (…) legalább tartózkodjanak a védelmi erőfeszítéseink akadályozásától.

Ha nem tudnánk, hogy ez a magából kikelve őrjöngő szerencsétlen mit művelt csak a lélegeztetőgépekkel (hogy milyen brutális áron, mekkora mennyiséget fürkészett és portyázott a kínai légihídon); ha nem tudnánk immár azt is, hogy egy korrupciós botrányba keveredett szlovén céggel sem fájt a kocsmakülügyének szerződést kötnie; ha nem lenne már így is elég elborzasztó, ahogy a világ egyik sötét despotájától a másikig száguld, és kilógó nyelvvel borul térdre előttük; ha nem tudnánk, hogy mit művel a multinacionális cégek közpénzzel való gátlástalan kitömése terén, ez a levél akkor is felfoghatatlan lenne. Mint ahogy egyébként szinte az összes megnyilvánulása olyan, hogy azért még a kocsmában is nyakonverik az embert este 8 után. Mivel azt hiszem, hogy másokat is kellően feldühített ez a minősíthetetlenül suttyó tajparasztság, csak annyit szerettem volna mondani valójában, hogy a soha semmiért felelősséget nem vállaló, gyáván mások háta mögé bújó, a civilizált emberi hangnemre válaszul ordenáré kotkodácsolásba kezdő, a felvetéseket széthazudó, vádaskodó kurvaéletbe, abba!

Ez szerintem tökéletesen egybecseng azzal, hogy a vértelen elnyomórendszerváltás után 30 évvel csak sikerült eljuttatni oda az országot, hogy a civil vagy a liberális után az emberi jogok és a jogállam is szitokszóvá vált. Még nem befejezett a folyamat, még teperni kell a végső sikerért, de már közel járnak az elvtársak ahhoz, hogy kitehessék a pontot mű végére. Ezért megy a felcsúti sufnijogász eleve úgy az EU-csúcsra, hogy ide lóvét, a jogállamiságról viszont szó sem lehet.

Lényegében minden nyomorúság ide vezethető vissza: arra a pillanatra, amikor az önmaga hatása alá került hatalom rájött arra, hogy egy ország (de bőven elég, ha csak egy fél) önként hajlandó lemondani az emberi jogairól, hogy cserébe boldogan, ökölbe szorult aggyal gyűlölködjön, alászolgásat játsszon, és kikérje magának, hogy a büszke magyarságából nem enged. Nem volt két perc, de nagyjából eljutottunk oda, hogy az elvileg kivétel nélkül mindenkire vonatkozó törvények betartása, a hatalmi túlkapások elleni fellépés, és úgy általában a jogállamiság alapvetései melletti kiállás kvázi bűncselekménynek, hazaárulásnak minősül. Így születnek az olyan címek a mindent túlüvöltő pártállami szolgamédiában, mint például ez: Gyurcsányné és csatolt részei tálcán kínálták fel Magyarországot az EP elnökének. Ezért hazudja a pártállami cselédmédia, hogy Dobrev Klára és a többi baloldali EP-képviselő  azért lobbizik, hogy az ország kevesebb forráshoz jusson. Itt tartunk, így hajlítja a valóságot a maffia lakájüzeme. A jogállami normák kötelező érvényesítése annak érdekében, hogy az uniós támogatások oda kerüljenek, ahol valóban szükség van rájuk, annak érdekében, hogy ne lophassa el azokat az, aki éppen a közpénzes vályú mellett röfög, elítélendőnek, megvetendőnek minősül. Ha egy ország (de bőven elé, ha csak egy fél) önként mond le az emberi jogairól, ha a súlyos emberi jogi sérelmek nem számítanak, ha csak a hatalom imázsa számít, akkor ott bármi lehet, és minden ebből következik.

Ott a legigénytelenebb hazugsággal is szét lehet szívatni komplett iparágakat is. Lásd: futballmeccs-fesztivál-alkoholfogyasztás. Ott lehet, hogy „ennél azért jobb hazugságot” érdemelnének a könnyűzenei szakma érintettjei, de mégis egy ilyen arcpirító hazugsággal hajtják el őket a faszba.

Ott a sok más egyéb kategóriához hasonlóan rommá szívatott, alulfizetett postai dolgozók elvetélt béremelése nyomán körvonalazódó tiltakozásra az átlagos postai dolgozónál 23-szor többet kereső vezérigazgatónak simán ráfér a pofájára, hogy az Európai Unió miatt nincs pénz béremelésre, lehet oszlásnak indulni.

Ott a a tudományos kutatóintézetek dolgozóit pontosan ugyanúgy fogják leminősíteni, ahogy korábban a szakképzésben dolgozókat: a fejük fölött, őket meg nem kérdezve, az átláthatatlan következményekkel járó döntést rájuk erőltetve megszűnik a közalkalmazotti jogviszonyuk, foglalkoztatásukat pedig egyszerű munkaviszonnyá alakítják.

Ott egy nyolc általánossal rendelkező, gyorstalpalt iskolaőr (ha nem tetovált és nem áll szóba a sajtóval) többet kereshet majd (bruttó 220-230 ezer + évi bruttó 200 ezer cafeteria), mint egy pályakezdő tanár. Amivel nem az a baj, hogy egy iskolaőr ennyit keres, hanem hogy egy pályakezdő tanár még ennyit se. Vigasztalásul: ez a pénz már majdnem elég arra, hogy az ember két éjszakát eltöltsön az Orbán-família legsikeresebb üzletemberének közpénzből kacsalábon forgó turai kastélyszállójában.

Mert ahol az emberi jogok széles körben szitokszónak számítanak, ott az általános emberi önbecsülés hulláján torát üli a hatalom gátlástalansága. Ott mindenki szó szerint annyit ér, amennyije van. És lássuk be, minél kevesebbje van, annál kevesebbel is beéri. Ámen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább