Október 20,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ahol a hatalom sáros gumicsizmája hosszú ideje ott bűzlik a küszöbön

Üde, friss, agyalapi lúdtalptól és intellektuális-morális bokasüllyedéstől mentes jó reggelt kívánok Edgar után eggyel! Kicsit nem figyeltem a politikai bulvárcelebmocsár aktuális történéseire, és hát nem elkelt a propagandaminiszter volt neje, a Cecília nevű, minden önerőből tehetséges üzletasszonyok gyöngye? Hát de. (Szerencsére még akad, aki ezeket a fontos történéseket kiszúrja, és mindenki másnál hamarabb szúrja ki.) Olyannyira elkelt, hogy már a lánybúcsút is megtartották. Nagyszerű. Úgy látszik, Rogán Antal néhány röpke hónap alatt felejthető és főleg pótolható. Szerintem egy fél ország pontosan ugyanannyira tudná nélkülözni, mint Cecília asszony miután lehúzta az összes lehúzható közpénzbőrt a bűnözőgyanús miniszter politikai hatalmáról. Akit amúgy lehet bűnözőnek nevezni, és én minden alkalmat ki is használok arra, hogy e jogommal éljek. Teháthogy nélkülözni tudnánk az elkövetett vaddisznóságait, az általa okozott, nem csak közpénzben mérhető károkat (a letelepedési kötvényes országlopástól az összes egybites, milliárdos plakátkampányig) elfelejteni kicsit nehezebben tudnánk. Attól, hogy fosva bujdokol a nyilvánosság elől (és már nincsen Cili szoknyája, ami mögé bátran be tudna bújni magyarázkodásilag), pontosan tudjuk, hogy ott van a helyén, a főnöke ánusza körül, és pusztít minden rezdülésével.

Remélem, hogy Felcsút önjelölt küldetéstudata – ha már kivételesen szóba hoztam, pedig nem akartam – még édesdeden alszik (ha jól számolom az idő múlását, még nem telt el a két nap alvás, amit a nagy nyilvánosság előtt engedélyezett saját magának), a sameszai így is pontosan tudják, mi a feladatuk. Azt nem kell szerintem hexaméterekbe szednem, hogy milyen undorító, sunnyogó, háttérben lopakodó, aljas húzásokkal zúznak porrá mindent, ami működik, jól működik, nem őket szolgálja, és ami Rogánnal ellentétben nem pótolható. Hogy a kicsinyes bosszú, az antropológiai pitiánerség és gonoszság, a humortalanság és a bosszúvágy milyen kompozícióiban és variációiban tobzódva üzemeltetik ezt az országnak nevezett illiberális ültetvényt. Az Index körüli mizériában azt hiszem három dolog van, amit föltétlenül szóvá kell tennem.

Az első az az, hogy akárhány, a morális dögrovás bűzét árasztó, váladékozó cikket gyárt a közpénzből fröccsöntött lakájmédia arról, hogy rohadjon is meg az Index, ezért nem kell sajnálni, meg azért nem kár értük, és megérdemlik, és végre, ennél jóval gusztustalanabb, hogy következetesen belháborúnak hazudják azt, aminek közvetlenül a zsírfideszes Vaszily elvtárshoz és úgy általában a NER enyves patájához van köze, amely (igaz, hogy nem most, hanem) már hosszú évekkel ezelőtt beette magát a lap köré. A fejvesztés terhe mellett vállalom nem először, hogy ha egy tetszőleges színezetű kormány arra gyúrna, és azért tenne meg mindent, hogy Bayer Zsolt és pajtásai többé ne juthassanak szóhoz, mert a mondanivalójuk csípi annak a bizonyos tetszőleges kormánynak a szemét, akkor én megvetéssel tiltakoznék az ellen a kormányzati akció ellen. Akkor is, ha egy kisebb tragédiával felérő civilizációs környezetszennyezésnek találom az említettek munkásságát.

A második dolog az, hogy miután nyilvánvalóan a NER kritikát elviselni képtelen, korrupt, sértődésre és hisztériára berendezkedett öntudatának és külön Schmidt Mária mimózalelkének van bizonyítottan köze ehhez a politikai hadjárathoz, úgy vélem, nincs annál alávalóbb húzás, mint a kirúgott főszerkesztőnek pénzt ajánlani a kussolásért cserébe. Egyszerűen ez még ezeknek a szamojéd erkölcsű (Ady nyomán) nyomoroncoknak a viszonylatában is velőtrázó.

A harmadik, és talán a legfontosabb dolog pedig az, hogy miközben az ország minden tekintetben legnépszerűbb hírportáljáról van szó, és mindenféle túlzás nélkül hatalmas veszteség lenne a megszűnése, azért azt nem tudom nem észrevenni, hogy ugyanúgy, feltett kézzel menetelnek hosszú ideje az elkerülhetetlen felé, mint megannyi más közösség, fórum, társadalmi, foglalkoztatási csoport ebben az országban. A Népszabadságot egy éjszaka alatt, váratlanul mészárolták le, konkrétan a semmiből szúrták hátba a szerkesztőséget, és hazudtak, magyarázkodtak mindent és mindennek az ellenkezőjét másnap. Az Indexnél viszont pontosan lehet tudni, és elég régóta lehet tudni, hogy mire megy ki az egész, nem tegnap derült ki, amikor Dull Szabolcsot kirúgták. El nem tudom képzelni, hogy egy ilyen légkörben, ahol a hatalom sáros gumicsizmája fenyegetően ott bűzlik a küszöbön (Bodolait és  Szombathy Pált most nem kommentálom, mert még jobban elszáll az agyam), az elrettentő előzmények ismeretében miben reménykedett az elmúlt hosszú hetekben a mintegy 100 tagú szerkesztőség? Hogy majd magától elmúlik a veszély? Hogy majd Orbán „az egy fake news-gyár, oda nem nyilatkozom Viktor majd megunja és hazamegy és mindent megbocsát? (Vágom, ő most éppen alszik, neki ehhez semmi köze, ha tudná, biztosan nem hagyná.)

Tudom, ne dumáljak, ne okoskodjak, nem osszam az észt és ne moralizáljak, mert nekem, nekünk könnyű. És ez végülis igaz. Ez itt csak egy kis szarcsimbók az internet tengerében, nem az ország legolvasottabb híroldala. Ez igaz. Sőt, mégcsak nem is híroldal. Talán nem nagy dolog, de nekünk nincs ennél fontosabb: hogy soha senki nem ült a nyakunkon, nem kellett titoktartási szerződést aláírni, és bízni az uraság jóindulatában és a gondviselésben. Lehet azt mondani, hogy nekünk kurva könnyű. Igaz, itt nem jön évek óta minden hónapban a biztos, kiszámítható fizetés, nincs fix munkaidő, nincs évi több hetes szabadság, nincs aki megcsinálja a melót, ha két hétre ágynak esnénk, ha nincs kedvünk valamihez, akkor nem azt hagyjuk cserben, ami ellen küzdünk, hanem egymást és az olvasóinkat, és ha éppen adott hónapban nem jut mindenkinek fizetés, akkor legfeljebb felváltva eszünk. Csak hát pont ez a lényeg. Egyáltalán nem könnyű, de másképp mi értelme van? Akár egy sok tízmilliós közönségről, akár néhány százezer emberről, akár tíz emberről is van szó. Ezt vállaltuk azért, hogy senki ne szólhasson bele a munkánkba, kizárólag a lelkiismeretünk és az erkölcsi normáink szerint tehessük azt, amit jónak gondolunk.

Az a helyzet, hogy ez itt tényleg nem Fehéroroszország, Észak-Korea vagy Kína. Még nem az. Még mindig lehet választani a kiszámíthatatlan szabadság és aközött a nyomasztó, kínzó reménykedés között, hogy majd hátha jobb lesz, majd hátha leszállnak rólunk, majd hátha eltűnik az a sáros, bűzölgő gumicsizma a küszöbről, csak ki kell várni csendben a sarokban. Igaz, hogy a Origót és Népszabadságot is kivégezték, de talán az Index megússza. Ha mindenki kussol a maga helyén, és reméli, hogy jobb lesz, akkor soha semmi nem lesz jobb. Tudom, mindenkinek a saját állása és a saját egzisztenciája a legfontosabb, de ha valóban elfogadhatatlan az Index főszerkesztőjének kirúgása (egyértelműen az), akkor érvényt kell szerezni ennek a kijelentésnek. Hogy ne a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállással találja szembe magát az a retkes gumicsizma. Akkor is, ha már alighanem késő. Pedig soha nem késő.

Az Indexnél pontosan ugyanaz történik, ami az egész országban történik tizenegy éve. Ahol előbb-utóbb úgyis elveszik, amit kiszemeltek maguknak, ami útban van nekik, ami zavarja a kilátást, az illiberális, korrupt dübörgést, a gondtalan fényűzést és harácsolást, vagy amitől egyik vagy másik vérszívó nem fér oda, ahova oda kell férnie. A társadalom senki mellett nem fog kiállni, amikor az látszik rendre minden kivégzésre ítélt, a jogaitól megfosztani kívánt, árokba rugdosott, megalázott, kizsigerelt és megszégyenített csoport esetében, hogy egymásért sem állnak ki a tagjai. Hogy nem állnak fel egy emberként, hogy eddig és ne tovább. Már én szégyellem, annyiszor leírtam, de mégiscsak erről van szó: egyenként mindenkit eltaposnak, de egyszerre eltaposni mindenkit nem lehet. Péntek, 18 óra, Kolosy tér.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!