Május 10,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ahhoz képest, hogy pár hete még úgy tudta, Orbán személyesen akadályozta meg a háború kitörését

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 501,989 forint, még hiányzik 2,498,011 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem lennénk mostanában (sem) a Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin és a nagyszerű orosz demokrácia és jogállam iránti évtizedes tisztelettel, illetve a hanyatló, rothadó Nyugat elleni szabadságharccal táplált, ámde megingathatatlanul Orbán-rajongó felebarátaink helyében, akik még úgy tudták nemrég, miután békemisszionáriusnak álcázott bálványuk bokacsattogtatási célzattal az orosz diktátor színe elé járult, hogy ő akadályozta meg az orosz-ukrán háború kitörését.

Ehhez tegnap este már úgy kellett lefeküdniük, hogy Bencsik András lényegében hazudott nekik, amikor a párttévé Sajtóklub című műsorában azt állította, hogy személy szerint Orbán és Szijjártó tárgyalásos úton megakadályozta, hogy a NATO „kirobbantasson” egy orosz-ukrán háborút, amiből „valami csúnya dolog” is kisülhetett volna.

Nos, miután nem azt kell figyelni, amit a vezér mond, hanem azt, amit tesz, a nem Orbán kottájából tájékozódókat olyan nagyon nem lephette meg, hogy ha békéről, békemisszióról beszél, akkor abból előbb-utóbb háború lesz alapon Putyin elvtárs nem volt hajlandó megvárni a magyarországi parlamenti választás másnapját, úgyhogy elrendelte, hogy az orosz hadsereg békefenntartó céllal bevonuljon Kelet-Ukrajnába.

A nagy jégtörő, aki sajnos nem tudta megakadályozni a háborút, első körben mindössze annyit bírt reagálni, hogy az Európai Tanács elnökének megígérte, Magyarország részese a közös uniós álláspontnak, bármit is jelentsen ez. Aztán összehívta a nemzetbiztonsági kabinet rendkívüli ülését, majd Havasi Bertalannal megüzente az MTI-nek, hogy telefonon tárgyalt Volodimir Zelenszkij ukrán államfővel, akit biztosított arról, hogy Magyarország ahogyan eddig, ezután is támogatja Ukrajna szuverenitását és területi egységét. Az MTI szerint kifejtette, hogy Magyarország – szomszéd államként – aggodalommal figyeli az ukrajnai fejleményeket, hogy a koordinált európai válaszcselekvés részeseként támogatni fogja a helyzet rendezésére irányuló közös uniós erőfeszítéseket, és ennek keretében folyamatosan egyeztet nyugati szövetségeseivel. A biztonság kedvéért fél 3 után kiposztolta a Facebookra is, hogy milyen bátor volt. Majdnem olyan bátor, mint 2008-ban, Grúzia orosz inváziója idején, amikor pontosan tudta, hogy miképpen kell egyenesen beszélni, a helyes oldalra állni, és az agresszort agresszornak nevezni.

Nem tudom, mit gondolhat most a nagyszerű Vlagyimir Putyin nagyszerűségével, a Moszkvához dörgölőzés nemzeti érdekként definiálásával és a békemisszióval bódított polgártárs, amikor Benkő Tibor honvédelmi miniszter már azzal riogat, hogy minden helyzetre fel kell készülni a keleti határ mentén, úgyhogy humanitárius feladatokra határvédelemre csoportosítanak át katonákat és haditechnikai eszközöket az ország keleti térségébe. Ahhoz képest, hogy pár hete még úgy tudta, hogy Orbán személyesen akadályozta meg a háború kitörését, fene tudja, mit gondolhat. És vajon hogyan áll össze a fejében Orbán Ukrajna szuverenitása és területi egysége melletti kiállása azzal, hogy az uniós külügyminiszterek délután 4 órára Párizsba összehívott informális ülése előtt – ahol egységes politikai döntést kellene hozni az agresszorral szembeni szankciókról – a hírek szerint Magyarország szégyenszemre egyedüliként vonakodik attól, hogy rábólintson ezekre a szankciókra?

Nem tudom, nem lennék az orosz propagandával táplált polgártársak helyében, de az biztos, hogy a pávatáncos, mindennek keresztbe fekvő, az észak-atlanti, nyugat-európai szövetségből évek óta kibeszélő politikának láthatóan megvannak a határai. Persze némelyeket már nehezebb lenne meggyőzni arról – pláne 40 nap alatt -, hogy a kiváló politikai stratéga, a világpolitikai tényező, a kölcsönös tisztelet talaján állás békenagykövete valójában mindig is nem szerette Putyint, Moszkvába se akart menni soha, de muszáj volt. Nem elviccelve: az elmúlt 12 év túltolt EU-ellenes szabadságharca és bomlasztása után, ez most az a helyzet lehet, amikor színt kell vallani. Ezt már aligha fogja tudni kimozogni, ebből már aligha lehet kipávatáncolni. Látszik, hogy nagy erővel és gyorsan akar reagálni az Európai Unió, nincs idő a bohóckodásra. Vagy együtt megy velük, vagy eltapossák. Az elbukott jogállamisági per árnyékában nem biztos, hogy az Európai Unióval való újabb nyílt szembehelyezkedés még belefér.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.