December 16,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Addig nem lehet megnyugodni, ameddig egy egész ország nem retteg és gyűlölködik ökölbe szorult végbélnyílással

Jóreggelt kívánok kedves és morcos embertársaimnak, olvasóimnak! Elsuhant a tegnapi szabadnapom, azzal a sebességgel, ahogy a kurvaboldog aranyélet suhan el mellettünk. Most meg belém hasított, hogy újra hétfő, ezért elfoglalom a helyemet az ültetvényen, szedem a gyapotot, tolom a talicskát, és lapátolok vidáman, serényen. Velem ellentében szorgos napja volt tegnap az állampártnak és csatolt nyúlványainak: nem tudták eldönteni, hogy a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapjáról, vagy Ady Endre halálának századik évfordulójáról húzzanak le több réteg bőrt, szerintem sikerült megtalálni a cinikus arany középutat. Nem mondanám, hogy jókedvre derültem.

Gyönyörűséges és megható megemlékező beszédet tartott Gulyás Gergely kancelláriaminiszter és sztárjogász, tegnap ő volt a soros, hogy felvilágosult demokratát játsszon az antiszemitizmussal szembeni zéró toleranciát hirdető kormány nevében. Jól fognak ezek a beszédek két uszítás között, kellenek a hivakozási pontok, amelyekkel el lehet kenni azoknak a gyűlöletkeltő propagandaeszközöknek a súlyát és jelentőségét, amelyek kísértetiesen hasonlítanak azokhoz, amelyekkel a hitleri Németországban a zsidók ellen uszították az embereket.

A magyar államot felelősség terheli, amiért nem védte meg állampolgárait a holokauszt idején, kollektív bűnösség nincs, de állami felelősség van. Tény, hogy a harmincas években az antiszemitizmus erősödése Magyarországot és a magyar társadalmat is elérte, ez a zsidóság tűrhetetlen jogkorlátozásában öltött testet, és tény, hogy a zsidók elhurcolása a német megszállás után történt, de mindez a magyar közigazgatás tevékenysége nélkül nem történhetett volna meg. A kormány mindig világosan fogalmazott, amikor a magyar állam felelősségéről volt szó. 

Nem tudom, hogy mindeközben a drága doktorminiszterelnök úrnak hol röhögött éppen a vakbele, de biztos vagyok benne, hogy fideszbeszélül nincs semmi ellentmondás a kormány mindenkori világos beszéde és mondjuk aközött, hogy Orbán két éve már kivételes államférfiúnak nevezte Horthy Miklóst. Akinek nem az elévülhetetlen bűneit, hanem a fantasztikus érdemeit szokás újabban méltatni. Akinek a kormányzása alatt fogadták el a zsidótörvényeket, amelyek súlyos vallási és faji diszkriminációt érvényesítettek a zsidó nemzetiségű magyar állampolgárok ellen. Gondolom, simán összefér a nagyszerű, kivételes államférfiú minősítéssel a tény, hogy mintegy 430 ezer magyar zsidót pusztítottak el a koncentrációs táborokban, mire vitéz nagybányai méltóztatott leállítani a deportálásokat. Gondolom, nem probléma az sem, hogy évről évre fideszes szaralakok nosztalgiáznak az úgynevezett Horthy-emléknapon, ahol a NER címzetes történészei vagy arról óbégatnak, hogy a zsidók deportálása egyszerű idegenrendészeti eljárás volt, hol azt fejtegetik, hogy a Horthy által aláírt zsidótörvények nem jogfosztást, hanem csak jogkorlátozást jelentettek a zsidók számára.Végül is Gulyás kolléga is jogkorlátozást emlegetett, úgyhogy helyben vagyunk. Vagyis az, hogy a zsidók számát faji alapon korlátozták az üzleti életben és az értelmiségi pályákon, hogy az állami állásokból teljesen eltávolították őket; hogy 1941-ben megtiltották a zsidók és nem zsidók közötti házasságkötéseket, hogy később már a földbirtokaik átadására kötelezték őket, az nem jogfosztás, hanem jogkorlátozás. Az, hogy korábban a Csepel-szigeten kényszermunka-tábort hoztak létre, ahol az állam rendjére veszélyesnek minősített értelmiségieket, újságírókat, írókat, festőművészeket tartottak fogva bírósági ítélet nélkül, az a kivételes államférfiúság egyik ékes bizonyítéka. Naszóval nincs kollektív bűnösség, csak akkor, amikor a menekülteket kell homogén masszaként lebűnözőzni és leterroristázni, és egy egész országot megmérgezni a gyűlölettel. Mert addig nem lehet megnyugodni, ameddig egy egész ország nem retteg ökölbe szorult végbélnyílással, és nem koncolja fel az egyik fele a másikat.

Mielőtt elborulna az agyam, akkor lendüljünk is Ady Endrére, akit már sikeresen utolért a NER-féle kultúrharc, és akit a lopott pénzből működő Magyar Idők hasábjain – egy csinos kis zsidózásba is belecsúszva – már sikerült a baloldal által készpénzen megvásárolt embernek kikiáltani. Különben az egyik névtelen fideszes pöcegödöroldal – amelyik telehányta az Adyról szóló hírek alját tegnap a Facebookon -, egyenesen a balliberális kultúrharcot elindító (francia) szabadkőművesség propagandistájának nevezte a költőt. Ehhez képest tegnap az egész propaganda gépezete rárepült halálának 100. évfordulójára, mintha mi sem történt volna. L. Simon László, a Fidesz elbukni képtelen kultúrpolitikusára hárult a feladat, hogy lerója tipikusan fideszes tiszteletét Ady sírjánál a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, ahol a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Művészeti Akadémia tartott közös megemlékezést. Röviden: Ady költészete felülírja téves politikai elképzeléseit. Hosszabban:

értelmetlen napjainkban Ady Endre szemére vetni életformáját, emberi gyarlóságait, közéleti megnyilvánulásait, téves politikai ítéleteit; hiszen nem személyes életútja, hanem elementáris erejű költészete példa az utókor előtt.

Vagyis az L. Simon nevű költő és kulturális világítótorony, aki mérhetetlen értéket képviselő műveinek egyikében bevallotta, hogy szétbaszott zsidó kurvák seggéről szokott gipszlenyomatokat készíteni egy röhögő törpe társaságában, feljogosítva érezte magát, hogy kinyilatkoztassa:  Adynak téves politikai elképzelései tévesek voltak ugyan (szemben mingránsverő Orbán Viktorral, akinek korruptsága évente 4 ezer milliárd forintba fáj az országnak), de azér szeressük. Mi, a kétharmadba belegárgyult, eszelős fideszkeresztények. Márpedig az a rossz hírem van a politikai bűnözők zenekarának – Hargitai Miklóssal mélyen egyetértve -, hogy vagy Ady, vagy Orbán. A kettő együtt nem megy, mindkettejüknek nem lehet igaza.

Nem lehet disznófejű nagyurakból “nemzeti tőkés osztályt” építeni. Nem lehet egyszerre teret elnevezni Széll Kálmánról; szobrot állítani Tisza Istvánnak – és fejet hajtani Ady előtt, aki (kortársként, szemtanúként) megalkuvónak, a nemzeti becsület sárbatiprójának nevezte Széll Kálmánt, Tiszát pedig a magyar nemzet sírásójának.

Így bizony. El kéne engedni Adyt, elvtársak! Ha már a korrupciót és az ország szétverését nem sikerül. Pedig lassan tényleg beleállunk fejjel a földbe. Például a munkanélküliség tekintetében is szétcsúszott az ország: minden negyedik munkanélküli tartósan az, holott 72 ezer be nem töltött állás van az országban. Miközben Győr-Sopron-Moson megyében a 3000-et sem éri el a munkanélküliek száma, Borsodban már 34 ezren vannak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Ausztriában több magyar dolgozik, mint Tolna megyében összesen, akkor messzemenően indokolt a jobban teljesítő állami propagandába milliárdokat invesztálni. Nem baj, mert Lázár János üzlettársa/vadásztársa, bizonyos Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg meg fosért-hugyért bérel önkormányzati lakást a puritán Várban. 117 négyzetméter = 71 ezer forint. Hát nem csodaország ez? De.

Már megint küzdök az idővel, de azért feltétlenül ajánlom a Gyurgyák János nevű emberrel, az Osiris készült interjút elolvasásra a Mandineren. Tudom, hogy azon kellene kajánkodnom, hogy már a csilliárdos  fideszes médiagólem bugyraiban is olvashatjuk, hogy Magyarországon autokrácia épül, csakhogy szerintem súlyosabb egy kicsit a dolog. Mármint az, hogy a független konzervatív értelmiségi hogyan tartja el a kisujját és tetszeleg a kritikus kívülálló szerepében. Szintén ajánlom megnézésre a Hitler hatalomra kerülése előtti Németországról szóló Babylon Berlin című filmsorozatot, abból való az alábbi részlet. Pattanok is, eredményes hetet mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.