Mint nyájas anya, ha letelt a nap,
ágyba vezeti apró gyermekét,
ki menne már, de ellenkezne még,
tört játéka a padlón ott maradt,
az ajtón át is arra nézne csak;
csillapító vigasznak nem elég
ha bátorítják: lesz helyette ép –
szebb lesz talán, de több gyönyört
nem ad.
Így bán velünk a természet, keze
játékainkat sorba elszedi,
s pihenni úgy kísér, oly kedvesen,
menjünk, maradjunk,
nem tudjuk mi se;
elménk se érti, álommal teli,
hogy nő fölé a messzi rejtelem.
Henry Longfellow
Fodor András fordítása
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.