NEHAZUGGY

A tenyérjóslás, az ezotéria és a kincstári optimizmus egy dolog, a valóság pedig egy másik dolog

Friss levegőt és jó reggelt kívánok mindenkinek! Jó, hát nem fellendülés, hanem visszaesés, nem 7, nem is 10, nem is 10,7, hanem. A nyers adatok szerint a 13,6 a varázsszám (százalékban), amellyel a magyar gazdaság teljesítményének szabadesése leírható. Nem én hazudok, a KSH első becslése ez, amelyet tegnap tettek közzé. Ha szezonálisan és a naptárhatással kiigazítjuk és kiegyensúlyozzuk az adatokat, akkor is 13,5 százalékkal csökkent a GDP az előző év azonos időszakához képest. Vagyis van ennek egy olyan olvasata, hogy nem mi előzünk a kanyarban, hanem a recesszió. Pláne, ha nem az előző év azonos időszakához, hanem az első negyedévhez viszonyítjuk az unortodox dübörgést, mert akkor a magyar gazdaság visszaesése 14,5%-ot mutat. Nálam okosabbak szerint ez azt is jelenti, hogy az eddig jósolt 5,1 százalékos éves GDP-visszaesést kurvára el kell engedni, és 5,5-7,5 százalék közé kell módosítani.

Mit tegyünk? Ez van, ha a tehetség, a szakértelem és a tisztesség utat tör magának. A tenyérjóslás, az ezotéria, a kipcsak eredetű mexikói közmondások, valamint a félhülye kincstári optimizmus egy dolog, a valóság pedig egy másik dolog. Tündérországban ez nem probléma. Majd a NER tervező és nagyot álmodó asztala mellett a Matolcsyk és Vargák újratervezik, újramagyarázzák, kiszínezik, meghajlítják, és jó lesz. Ha nem lesz jó, akkor is jó lesz. Sőt, már most is jó. A lényeg abban rejlik, hogy a megfelelő irányból kell nézni. Így is van. Ha a napos oldalról nézik ugyanazt, akkor természetesen fasza minden:

Ez igen nagyon szórakoztató lenne, ha nem volna módfelett tragikus. Azt nem tudom, hogy a 13,5%-os földbeállás jóval kisebb-e, mint a 14,4%-os, én csak annyit látok, hogy 1%-on belül van az eltérés. Ami abban a kontextusban érdekes, hogy március 10-én, a NER gazdasági évnyitóján, amikor egyebek mellett azon ment a lamentálás, hogy idén vajon hány százalékot sikerül ráverni gazdasági növekedésben a hanyatló uniós országokra, akkor Varga 2, Matolcsy 3 százalékos növekedési előnyről beszélt. Nem tudjuk, mennyi lesz a vége, és kinek lesz igaza, mindenestre minden futballista sufnijogászok leghíresebb közgazdásza is azt állította, hogy nem az az érdekes, hogy hány százalék lesz a növekedés a magyar gazdaságban, hanem az, hogy a többiekhez, a tudjukkikhez képest mi lesz a helyzet. Arról is jópofizott egy egészségeset, hogy Matolcsy Rómeótól azt tanulta meg 2000-2001 táján, amikor az unortodox látnok még miniszter volt, hogy

akinek nincsenek céljai a lehetetlenben, az nem éri el a céljait a lehetséges világában sem. (…) úgyhogy a 3 százalékos célkitűzés nem rossz ötlet, csak jó, ha előre megbeszéljük, hogy a 2 százalék már nagyon jó lesz, ha azt majd sikerül teljesíteni. 

Az tény, hogy a lehetetlen, a képtelen, az abszurd és a szürreális ostromlásában nem szenvednek hiányt ezek a derék figurák. Szerintem viszont ha a nagyotmondási versenyfutás helyett a tényeket nézzük, és azt hogy ebből a kétjegyű visszaesésből hogyan lehet kilábalás, visszapattanás, fellendülés, akkor a kilátások eléggé siralmasak. Merthogy a visszapattanáshoz értelmesen kellene égetni felhasználni a közpénzt. Ez alatt értendő, hogy a bajba jutott cégek és emberek támogatása fontosabb lenne már vagy egy fél éve, mint a Mészáros-klán zsírosítása, és olyan ágazati beruházások finanszírozása, amelyekben a NER-hez és a miniszterelnöki pereputtyhoz köthető nemstrómanok érdekeltek. Normális helyeken azért nem a sleppet tömik az kéményen dolgozó kisemberek kárára, azért nem pofáznak ingyenpénzről a munkanélküliségi ellátások kapcsán, mert tudják, hogy ha a munkavállalók nem gatyásodnak le és nem kerülnek padlóra, abból a gazdaság profitálni fog. Hogy úgy mondjam, megtérülnek azok a támogatások, amelyeket rájuk fordítanak. Itt viszont, a bérből, fizetésből élők zöme, akik legfeljebb 2-3 hónapot képesek túlélni a megtakarításaikból, egyfelől azt hallgatják hónapok óta, hogy nehogy már a semmire pénzt adjanak nekik. Másfelől azt látják, hogy miközben nekik európai összehasonlításban a legalacsonyabb és legrövidebb ideig nyújtott munkanélküliségi ellátás jut, öt kézilabdacsarnok építése/felújítása zajlik, folynak a csilliárdok a soha meg nem térülő Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésére, az egyházak elvtársi hűségének megvásárására, nem utolsó sorban a NER által megszállt turizmus különféle luxusfejlesztéseire.

Ez szerintem akkor is drámai lenne, ha a legnagyobb tenyérjósok nem nézték volna be már eddig is gazdasági trendeket. Mert ami még igen fontos: ugyan 7 darab uniós tagországban csak később készülnek el a második negyedévi becslések, de az Eurostat szintén tegnapi, a tagállamok gazdasági teljesítményéről szóló beszámolója alapján az a helyzet, hogy az Egyesült Királyság és Spanyolország után a legrosszabb adatot Magyarország produkálta ezzel a 14,5%-os mélyrepüléssel. Tudom, hogy ez nem számít, hát hiszen majd az éves teljesítményt érdemes megnézni, és akkor pofázni, csakhogy abba azért nem szívesen gondolok bele, hogy mi lett volna, ha Magyarországot úgy érinti a járvány első hulláma, ahogyan azokat az országokat, amelyeket valóban érintette, és térdre is kényszerítette. Ha az el nem hajlított valóság így is hazavágta a legborúlátóbb elképzeléseket is, mi lett volna, ha Müller Cecília nem veri agyon kalapáccsal a járványgörbét? Na mindegy, csak jelzésértékkel rakom ide: Olaszország 12,4, Németország 10,1, Románia 12,3, Szlovákia 11, Lengyelország 8,9, Csehország 8,4, Ausztria pedig 10,7 százalékos GDP-csökkenés. Azért engem akkor is érdekelne, hogy ha ezekhez az adatokhoz képest annyira elégedettek magukkal az elvtársak, hogy van arcuk plakátra tenni, akkor mennyivel kellett volna bezuhannia a gazdaságnak ahhoz, hogy már ne legyen arcuk sikerpropagandát gyártani belőle.

Jó, felejtsük el, csak magamban beszélek. Nézzük a felemelő oldalát az egyenletnek, amelynek nincs felemelő oldala. A hipózott tojások nagyasszonyának vitán felül jár a államalapító Szent István-emlékérem és -díj kitüntetés, akinek a munkája „joggal váltott ki elismerést az egész magyar társadalomban”. Hát hiszen „emberi helytállása, keresztény hitvallása, szakmai tudása és áldozatos tevékenysége” egyaránt méltóvá teszi a plecsnire. Szerintem is. Szerintem is joggal nem kérdezték meg az egész magyar társadalmat, annak nem lett volna túl jó vége.

Továbbá ameddig kiderül, hogy miután az EU külügyminiszterei megállapodtak a Fehéroroszággal szembeni szankciók előkészítésében, és akkor ennek fényében mi a magyar  kormány hivatalos, hangos és érthető álláspontja az ügyben (ezt a kormány kussolása miatt, illetve a Reuters hírügynökség ellentmondó tudósításai miatt nem világos), örüljünk annak is, hogy akkor a januárban belengetett kórház kimázolási akcióterv elvileg sínen van. A Magyar Közlöny pénteki számában megjelent az a kormányhatározat, ami 60 milliárd forintot szán az Egészséges Budapest Programban érintett 17 fővárosi állami kórház fertőtlenítési célú felújítására. Kásler doktorminiszter feladata megvizsgálni, hogy a 60 milliárdos költségtervből minél többet fedezzen európai uniós, azaz brüsszeli forrás. Ez tuti egy újabb sikertörténet lesz, tekintve, hogy Brüsszeltől valójában egy vasat sem kapunk. Vagy akkor kapunk? Teljesen össze vagyok zavarodva. Nem baj. Amit egyszer Káslerre rábíznak, az rá van bízva.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább