Május 17,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék


A sunyiságuk kiveri az ember szemét

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,159,984 forint, még hiányzik 1,840,016 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kíváncsi voltam, hogy miközben tovább szivárog a még létező demokratikus nyilvánosságban a Völner-Schadl-ügy 1734 oldalas nyomozati anyaga (és éppen arról szólnak a hírek, hogy Schadl György, a végrehajtók letartóztatott atyaúristene az Igazságügyi Minisztérium közelében hogyan adta át a lóvét Kenőpénzes Pálnak) mit influenszerkedik össze Völner Pál egykori főnöke, Varga Judit. Aki úgy tudja, hogy azon túl, hogy a tárcája kiadott egy semmitmondó közleményt december elején arról, hogy az államtitkár lemondott és remélik a legjobbakat, nincs további tennivalója, felelőssége az ügyben. Akkor beszéljük meg ezt röviden:

Lehet, hogy én megint más filmet nézek, de mintha egy kicsit másképp emlékeznék szerény történelmi ismereteim alapján arra, hogy mi történt 1946. január 19-én. Tudom, hogy ez egy örök politikai-ideológiai mocsárba lerántott vita – és ameddig Schmidt Mária történész kottájából hajlítja saját érdekei szerint a történelmi tényeket a rezsim, ez aligha fog megváltozni -, de én az elhurcolás helyett (Ungváry Krisztián nyomán) az elűzés szót használnám.

Igaz, ha Varga Judit is ezt a szót használná a magyarországi német kisebbség kapcsán, akkor a 76 évvel ezelőtti mimagyarok felelősségét nem lehetne elsikálni, de legalábbis árnyalni kellene. Azt semmiképpen nem lehetne kihozni belőle, hogy eleinket semmilyen felelősség nem terheli ebben a történetben. Kicsit sem helytálló elhurcolást emlegetni, miután a magyarországi németeket 1946-ban arról a földről távolították el erőszakkal, amelyet ők elsődleges hazájuknak tartottak.

Senki nem állítja, hogy a magyarság egésze – csecsemőtől aggastyánig – felelős volna a németek elűzéséért, az viszont nagy kár, hogy a történelmi tényeket a korrupcióhoz hasonlóan igen nagyvonalúan kezelő állampárt soha sehova nem írta le expressis verbis, hogy a német nemzetiségű polgárok elűzéséért a nagyhatalmak mellett a magyar kormányt is felelősség terheli. Nemcsak a győztes nagyhatalmakat, nemcsak a náci Németországot, nemcsak a magyarországi németek azon részét, amelyik a náci ideológia és Hitler kiszolgálójává vált, hanem a második világháború utáni magyar kormányokat is (lásd még az Ungváry által hivatkozott Marchut Réka Töréspontok című, 2014-ben megjelent monográfiáját).

És még valami: ma már rettenetesen viccesnek, de lehet, hogy inkább tragikomikusnak tűnik, hogy a ma már teljes mellszélességgel az orbánizmust szolgáló Szili Katalin, aki korábban a semennyire nem tisztelt ház szocialista elnöke volt, 2007-ben legalább bocsánatot kért a németek kitelepítéséért, ami valójában elűzés volt. Azzal együtt is, hogy Ungváryval messzemenően egyetértek abban is, hogy a bocsánatkérés értéktelen bűnbánat nélkül, bűnbánatot viszont nem lehet gyakorolni olyan ügyben, amelyet valaki el sem követett, az azért vicces, hogy 2022-ből visszatekintve még ez a nagyon szimbolikus, de mégis valamiféle önkritikát tükröző gesztus is mennyire inkompatibilis a NER lényegével. Szili Katalin ma már biztosan nem vetemedne ilyesmire, nem azért tartja a főnöke.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy bár Varga Juditot sem azért tartja a főnöke, hogy a NER emlékezetpolitikájából kibeszéljen, figyelemre méltó, ahogy mindennel foglalkozik, csak a kényes-kínos ügyekkel ne kelljen, és igen: a történelmi reflexiói ennek megfelelően pont olyan minőségűek, mint a sértett, sértődött jogászkodásai. A sunyiságuk kiveri az ember szemét.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!