Július 9,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A spontán forradalomhoz pénz kell

Mindenkit köszöntök ezen a szépnek ígérkező szombat reggelen! A forint tegnap csúcsot döntött, legalábbis a Matolcsy számrendszerben, ahol köztudottan a negatív növekedés is növekedés. A koronavírussal fertőzöttek száma sajnos nem negatív, hanem pozitív növekedést mutat, elképesztő sebességgel terjed. Mármint minden más országban, Magyarországon szerencsére nem.

Tegnapelőtt megjelent egy zseniális PR cikk a PestiSrácokon. A Szalonnázón megemlékeztünk a dologról, igyekeztünk kissé lecibálni a leplet, úgyhogy én most nem a háttérrel foglalkozom, hanem merő egy jószándékból, emberbarátilag megpróbálok segítő jobbot nyújtani az üldözött konzervatívoknak. Lusta szombat reggel van, éppen ráérek, ráadásul ingyen adom a tanácsokat.

Miután nem mindenki olvassa a Szalonnázót, néhány mondatban összefoglalom a lényeget: az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója, dr. Kovács István Gergely lassan két hónappal ezelőtt bejegyeztetett egy egyszemélyes Kft.-t Megafon Digitális Inkubátor Központ Nonprofit Kft. néven. A vállalkozás és Kovács úr célja egy platform: teret adni az üldözött, elhallgattatott, rettegő konzervatív emberek véleményének, biztosítani számukra egy olyan felületet, ahol ők is megnyilatkozhatnak, ha már a liberális véleményterrortól annyira el vannak nyomva, hogy kollektívan megkukultak. Ehhez a projekthez már gyűjtött pénzt is Kovács úr.

A Megafon tartóoszlopa a közösség ereje lesz, de négy lábon fogunk állni. A konzervatív hang felerősítése, a tartalomgyártás és a képzés mellett az önkéntes munka és segítés, valamint az anyagi támogatás is fontos lesz. Adományokat is gyűjteni fogunk, amelyeket a képzésre, a jobboldali tartalmak megerősítésére, elterjesztésére fogunk felhasználni.

Mivel egy alulról szerveződő közösségről van szó, egyetlen fillér közpénz sincs benne és nem is lesz. A honlap elkészítéséhez, a Facebook-hirdetésekhez szükség volt anyagi erőforrásra, amelyhez számos üzletembert kerestem meg. Olyanokat, akikről tudtam, hogy megtehetik, hogy anyagilag is támogatnak egy ilyen projektet, de nem akarják arccal és névvel felvállalni, hogy saját tőkéjüket fektették a projektbe. (PestiSrácok)

Én ugyan sem a honlapot, sem a Facebook profilt nem találtam sehol, a kolléga azonban meglelte az éjszaka. A Facebook oldalt három napja hozták létre, a honlapon tegnapi a legrégebbi bejegyzés. Én örömmel megosztom az elmúlt évek alatt felgyűlt tapasztalataimat az elnyomott konzervatívokkal. Teljesen ingyen, egy árva fillért nem kérek érte cserébe.

Mi annak idején úgy hoztuk létre a Szalonnát, hogy megismerkedett pár blogger és elhatároztuk, megpróbáljuk közösen. Nagyon hasonló volt (és ez azóta sem változott) az értékrendünk és persze volt bennünk egyfajta közlési kényszer. Ráadásul úgy éreztük (most is így érezzük, sőt), hogy valami rohadtul rossz irányba megy, ez egyre kevésbé hasonlít arra az országra, melyben élni szeretnénk és valahogy kötelességünknek éreztük (érezzük), hogy a magunk eszközeivel tegyünk a rombolás ellen, a változásért.

Fogtuk magunkat, és a kevéske megtakarított pénzünkből megbíztunk egy hozzáértő embert: csináljon nekünk egy olcsó, de jól működtethető honlapot. Olyan lett, amilyen lett, de működött. Csináltunk hozzá Facebookot, ez speciel ingyen van, aztán megfogtuk egymás kezét és nagy bátran ugrottunk a kútba. Nem volt Facebook kampány, sem PR cikk, a világon semmi nem volt, csak mi. A blogjaink olvasóit hívtuk – a mai napig ők jelentik a portál alapját -, írtuk a véleményünket és örömmel, olykor döbbenten láttuk, hogy egyre többen olvassák és osztják az írásainkat. Néhány hónap alatt eljutottunk a havi többszázezres olvasottságig.

Amikor úgy éreztük, ezt már csak teljes erőbedobással lehet csinálni, főállás mellett semmiképpen, akkor – a működésünk 3-4 hónapjában – kértük meg az olvasóinkat, hogy aki teheti, támogassa a munkánkat, mert máshogyan nem tudjuk fenntartani a portált. Az olvasók kicsi töredéke – tényleg, ezer olvasóból talán egy – esetenként vagy rendszeresen támogatott és a mai napig támogat minket. Talán ha naponta tolnánk az olvasók arcába a valóságot : éppen csak tudunk működni, bármikor, egy gyengén sikerült hónap után összedőlhet minden, segítsetek, támogassatok akár csak néhány száz forinttal, mert a portál léte múlik rajta, akkor lehet, hogy sikeresebb és főleg stabilabb lehetne a gazdálkodásunk.

Mi nem ezt választottuk, hanem azt a megoldást – hogy jó vagy rossz döntés volt, ma sem tudjuk -, hogy még többet fogunk dolgozni. A Szalonna mellé létrehoztuk a Szalonnázó nevű portált. Ez már előfizetéshez kötött. Abban bíztunk és bízunk ma is, hogy az adományok és az előfizetős portál bevétele képes lesz fenntartani ezt a platformot. A Szalonnát sikerült megtartani olyan ingyenes közösségi térként, amilyennek megálmodtuk. Itt nem csak a mi véleménycikkeink olvashatóak, hanem a tieitek is, teret adunk vendégcikkeknek, olvasói leveleknek, mindennek, ami megüt egy bizonyos mércét és amivel megtiszteltek minket, megtisztelitek egymást, amit el akartok mondani és amit máshol talán nem publikálnának.

Nem mondom, hogy könnyű és azt főleg nem mondom, hogy meg lehet gazdagodni belőle. Megélni sem nagyon. Mi is küzdünk minden nap, de nem adtuk fel a reményt, hogy növekedni fog az előfizetők száma és tudunk majd fejleszteni, fejlődni, cikkekért fizetni, bővülni. Addig pedig gürcölünk, mert változatlanul hiszünk abban, hogy fontos, amit csinálunk. És nincsenek üzletemberek a támogatóink között, akik komoly – vagy komolytalan – tőkével mögénk állnának, sem olyan állami forrás nincs, amit áthúznak előtte hat alapítványon, ameddig végleg elveszíti közpénz jellegét, nincs Matolcsy, de Soros sincs. Csak az olvasók adományai és előfizetései vannak, semmi más.

Szóval ha az elnyomott konzervatív oldal nekidurálja magát, mert őszintén hisz abban, amit csinál, ez is egy út ahhoz, hogy hallatni tudja a hangját. Igaz, rengeteg munkával jár, bizonytalan a holnap és sem kitüntetés, sem luxus, de még biztos megélhetés sem jár érte, de ha van valakinek egy célja, akkor nem a dicsőségért csinálja, hanem azért, mert az a meggyőződése. Nem? De.

Ha már ennyi energiát áldoztam arra, hogy segítő jobbot nyújtsak az elnyomott konzervatívoknak, önző paraszt leszek – hálából továbbra sem kunyerálunk naponta többször, minden cikk apropóján – és ide teszem, hol lehet támogatni a Szalonnát és hol lehet előfizetni a Szalonnázóra. Írásaitokat az [email protected] címre várjuk. Bármiről írhattok, nincs korlát. És segíthettek fenntartani ezt a fórumot. Néhány száz forint a túlélést jelenti a portáloknak, ha nem ezerből egy, hanem ezerből kettő, esetleg három olvasónk gondolja úgy, hogy fontos neki, amit itt kap. Az sem baj, ha nem fontos, a PestiSrácok és a többi biztosan megmarad, sőt, lesz majd sok új konzervatív portál. Arra biztosan lesz mindig forrás.

Kellemes ébredezést, szép hétvégét kívánok mindenkinek! Mindjárt folytatjuk egy beszólással.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.