Ki vágtat a szélben, az éjen át?
Egy apa az, ő viszi kisfiát.
Karjában tartja gyermekét,
átadja teste melegét.
– Fiam, mért bújsz az ölembe, ki bánt?
– Apám, nem látod a rémkirályt?
Koronája fehérlik, uszálya suhan.
– A köd gomolyog, csak a köd, fiam.
„Jöjj hát velem, édes gyermekem!
Játszhatsz gyönyörűen énvelem,
mutatok majd tarka virágokat,
s anyám arany ruhákat ad.”
– Apám, jaj, apám, mondd, hallod-e már,
mit igér suttogva a rémkirály?
– Fiam, csak csitt, ne mozogj, ne beszélj:
a száraz avart zizzenti a szél.
„Most, szép fiu, jó fiu, jössz-e velem?
A leányaim ápolnak szeliden.
Már járják éjjeli táncaikat,
dalaiktól az álom majd befogad.”
– Apám, jaj, apám, nézd, ők azok,
a rém-királykisasszonyok!
– Látom, fiam, ott fehérlenek
a sűrü sötétben a vén füzek.
„Szeretlek, a szépség ingerel:
eljössz, vagy erővel viszlek el.”
– Apám, most bántott, jaj, de fáj!
Megfog, nem ereszt a rémkirály!
Borzongva az apja üget tovább,
karolja nyöszörgő kisfiát,
a ház kapuján bajjal bedobog:
karjában a gyermek már halott.
Johann Wolfgang von Goethe
Fordította: Vas István
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.