Jó reggelt mindenkinek! A változatosság kedvéért csütörtök van, vagyis hétfő, és semmi újat nem tudok mondani. Egyszerűen az van, hogy én ezt már nem hiszem el, ami itt megy. Nem tudom, hogy meddig lehet feszíteni ezt a húrt, meddig lehet nyomatni ezt a bűzös szellemi kútmérgezést, ami itt folyik, de mindenhonnan fröccsen a sűrű, tömény, fojtogató elmehábor.
Például arra gondolok, hogy már nem csak az van, hogy Rogántól egy parlamenti képviselő hivatalosan, írásban megkérdezi, mennyi közpénzt égettek el a Soros-ellenes kampányra és érdemi válasz helyett beletolják az arcába, hogy Soros. De amikor a Magyar Posta és a Volánbusz is sorosozva válaszol egy egyszerű kérdésre, miszerint bevezetik-e a túlóratörvényt, vagy nem vezetik be a túlóratörvényt, ott már nemigen érdemes orbánozni sem. Ahhoz, hogy ez a ragacsos, hazug mocsok beegye magát a magyar társadalom agya helyére, sem egy Orbán, sem egy Finkelstein nem elég. Bár azt remélem, mindenki pontosan látja, hogy amióta a saját gyűlöletgyárosuk fecsegte el, hogyan csináltak egy emberből patás ördögöt, azóta még nagyobb hangerővel tolják Sorost. Emelni kell a dózist naponta, egyre abszurdabb faszságokat kell mondani ahhoz, hogy a megbetegített, leszedált társadalom megnyugodjon. Ehhez önmagában Orbán kevés lenne, ehhez kellett az emberi erőforrás. Az is, aki lelkiismeret furdalás nélkül beleáll és ordítja, az is, aki eltűri és asszisztál hozzá, meg az is, aki jóétvággyal zabálja, és szinte könyörög azért, hogy még, még, még.
Nem csak a Fidesz funkcióban lévő droidjai, a Hidvéghi Balázsok, Kovács Zoltánok és Rétvári Bencék (tegnap azt hiszem, ez utóbbi volt az egyik ügyeletes bullshitgenerátor, amin megnyomták a gombot), hanem az olyan a Fidesz által kicsinált, megbuktatott alakok is, akik miközben pontosan látják, hogy mi történik, és milyen mértékű már most is a kár, még mindig eltartják a kisujjukat: az ilyen mértékű sorosozás nem az ő ízlésük, de hát a polgári oldal mégiscsak az ő családjuk, akkor is, ha van benne részeges rokon, mind minden családban. Prőhle Gergelyt például ezennel ünnepélyesen is lehúzom arról a kurva rövid képzeletbeli listáról, amelyen a normalitást képviselő kormánypárti egyedek találhatók. Nem, olyan nincs, hogy aki ezekkel közösséget vállal, bármilyen közösséget, az a normalitást képviseli. Ez nem polgári oldal, ha egyáltalán valaha az volt, akkor sem.
Nem tudom, de gyanítom, hogy tegnap Orbán ismét győzött az Európai Parlamentben. Ezúttal úgy, hogy ott sem volt. A vitáról mit is mondhatnék? Azon kívül, hogy megtartották és semmiféle következményekkel nem jár. Igen, mindenki hozta a kötelezőt, azon a színvonalon, amelyet képvisel, Deutsch Tamástól Morvai Krisztináig Soros és bezzeg mások. Ami Európa felvilágosultabb, de ezzel együtt tehetetlen részét illeti: igen, látják, hogy Magyarországon a bűnözőket védi a rendszer, és igen, ha ma kellene dönteni arról, hogy Magyarország tagja legyen az Uniónak, akkor bizony egyértelműen kívül maradnánk. De körülbelül ennyi, minden megy tovább. Ha valaki megnézi a Fidesz szekerét toló, szélsőjobbos felületek egyikét-másikát, az élettől is elmegy a kedve. Például: Morvai Krisztina porig alázta a lángosképű Sargentinit. Tényleg az az érzésem, hogy egy őserdőben szocializálódott, agresszív, civilizálatlan büdöstahó hordává kezd átalakulni ez a nép, amelyik egyébként oly nagy előszeretettel szeret nemzetként gondolni magára. Nem az. Soha nem is volt.
Ennek ékes példája a Kárpátia nevű, állítólag nemzeti rockzenében utazó banda, amelyik elérkezettnek látta az időt, hogy a Jobbik mögül hivatalosan is beálljon a Fidesz rongyos köpönyege alá. Miután a Petrás János nevű rasszista, szélsőséges frontember 2013-ban állami kitüntetést kapott, 2017-ben Schmidt Mária Figyelő című faliújságjában döngölték bele a turulszarba a Kárpátiát, miszerint annak népies műrockja a zenei trash kategóriába tartozik. Az említett cikk szerint továbbá ezeket a pálinka-, kőbányaisör-indulókat a bányásznapi sátras búcsúk halálosztagra beampullázott férfihordái tesztoszteroninjekciójának. Innen volt szép győzni, mert mégiscsak van az a pénz. Kásler professzor egyik tavalyi pénzszórása alkalmával 5 millió forintot biztosított egy, a Kárpátia zenekarról szóló dokumentumfilm elkészítésére. Így jutottunk el a tegnapi napon közkinccsé tett az Egyszerűen senkik vagytok című remekbeszabott alkotásig, amelyben a semmilyen hatalommal nem bíró ellenzéket szapulják és szedik darabokra a kétharmados elnyomás nagyobb dicsőségére. Ez a nemzeti virtus, vagy mi a szent szarnak csúfolják ezek az ilyesmit. A rendkívül színvonalas mondanivalóból kiderül, hogy ezek az ellenzéki politikusok és közéleti szereplők Kálmán Olgával bezárólag: istentelen lusta csürhe, nem magyarnak való egy se, fattyúk ezek és tüskék a nemzet talpában. Nem hiszem, hogy ez már a véres legalja. Addig még hosszú az út, és göröngyös.
Az elvtársak elfelejtettek beszámolni a híveiknek, úgyhogy ghánai lapokból derült ki: 19,5 milliárd forinttal támogatja egy ghánai gázerőmű létesítését Magyarország. Az nem derül ki, hogy ebből mennyi az állami hozzájárulás, a kormány a beruházást ugyanis semmilyen fórumon nem kommunikálta, azokat helyi lapok beszámolói alapján írta meg a G7. Csak szólok a bálványokat imádó, mindenhez tapsikoló rajongóknak, hogy a projektben az állami tulajdonú Eximbank is részt vesz, nem furcsállják egyáltalán, hogy Orbánék miért nem kötötték a lelkesen adót fizető orrukra, hogy pontosan mekkora összeggel? Persze hogy nem, hát hiszen Soros.
Miközben a nemzeti kormány 19,5 milliárdos erős jelzést küld a ghánai népnek, még iderakom, hogy a minap nagy dérrel-dúrral , miniszterelnöki igehirdetéssel megnyitott, részeben orosz hitelből, másrészt állami milliárdokból megépített mélykúti vágóhíddal kapcsolatban a melldöngetésből kimaradt: a 350 új munkahely mellett 400 ember meg mehet az utcára. Siker? Siker. ITT a sztori, kiábrándító. Ennél jobban már nem tudok kiábrándulni, úgyhogy búcsúzom, elviselhető szép napot mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.