December 28,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


A pénz akkor mégis fontosabb, mint a keresztény kultúra védelme?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Micsodakilátásokban gazdag jóreggelt kívánok! De legalább már péntek van. Hogy nem azonosak a kilátásaink azokkal, akik a Karmelita teraszán – ahogy Iványi Gábor fogalmazott – a dőzsölés szimbólumában élik az életüket, az egészen biztos. Nem is irigyelek különösebben senkit, aki bebocsáttatást nyer abba a bizonyos panorámás, ki tudja hány csillagos luxusrezindenciába. Méltóztattam volna megélhetésileg miniszterelnöknek születni, akkor most nem sírna a pofám.

Bár mindenki azzal fotózkodik, parolázik, akivel jólesik neki (ugyanez érvényes a dörgölőzésre is), számomra akkor is nehezen érthető, hogy egy elismert, népszerű, köztiszteletben álló sportembernek, aki önerőből, tehetségből, saját jogon, kőkemény munkával, szopás-nyalás-gombot varrás nélkül küzdötte fel magát a világ tetejére, mi szüksége van olyan kétes múltú és jelenű alakok mellől üzengetni, hogy de fasza innen fentről lenézni rátok, akikről mindez nem mondható el. Mielőtt kitörne a forradalom, csak egy egyszerű kérdés volt, hátha segít valaki megérteni.

Még akkor is, ha egyáltalán nem ettől a megértéstől függ az élet itt a hanyatló Nyugat sivatagában oázis szerepet betöltő Duna-parti paradicsomban. Az élet, amely lentről egészen másként néz ki, mint onnan fentről, arról a kisajátított erkélyről, ahol micsoda kilátás(ok) van(nak). A kilátásokról mibenlétéről olyan emberek tudnak igazán hitelesen beszélni – már, ha egyáltalán számít az is, ami lent van – akik minden egyes nap azért dolgoznak, azért próbálnak tenni, hogy azoknak, akik a legmélyebben vannak, egy kicsit jobb és elviselhetőbb legyen a nyomorúságuk. Hogy a melldöngető keresztények is értsék: egy kicsit könnyebb legyen a keresztjük.

Az egyik ilyen ember Iványi Gábor, aki a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) alapító lelkésze. Németh Sándor bizniszegyházával ellentétben a MET helyzetét, szerepét és társadalmi szerepvállalását nem garantálja semjénül szólva emberöltőkre, méltányosan, részletekbe menően, jogilag és anyagilag semmilyen kormánnyal kötött szerződés. Pedig ha van a társadalmi szerepvállalásnak elismerésre méltó és követendő példája, akkor a MET feltétlenül az. Iványi Gábor, a NER által boszorkányüldözött, a NER médiája által előszeretettel köpködött Iványi úgy látja, hogy miközben van egy ember, aki a mindennapjait a dőzsölés luxusrezidencia alakú szimbólumában tölti, látható tömegek éheznek úgy, hogy ez az ember egyszerűen nem akar róluk tudomást venni.

Ez ugyanolyan képmutatás, mint az, hogy kereszténydemokráciának hívja, amiben élünk. (…) Félek attól, hogy elvész Magyarország jövője, mert átalusszuk azt, ami most történik, és képtelenek leszünk felkelni és a saját lábunkra állni. Ezzel a félelemmel és keserűséggel fogom tenni továbbra is a dolgom, amíg élek.  

Nem sűrűn ráznak meg szavak, mondatok, gondolatok vagy történések (ezt némiképp cáfolja, hogy pontosan egy hete nagyon is megráztak az Index szerkesztőségében készült fotók), de ez a több mint szemléletes átalvásos kép rendesen vesén rúgott. Mert hát ez történik szó szerint. Egy tömény, folyamatos képmutatásról szóló, minden elemében hazug jelenben él egy ország (amelynek az a része, amelyikre ez nem igaz, ezúttal se vegye magára). Úgy él, hogy alszik. Ez egy ránézésre egészen furcsa jelenség: minél tovább alszik, annál távolabb kerül a felébredéshez. Miközben a kereszténységükkel házaló képmutatóék a saját lábukra álltak, az öröknek tűnő álmát alvó nép nem találja a sajátját, amire ráállhatna. Aki meg nem alszik, hanem ébren közlekedik az alvajárók között, az egyre keserűbben és egyre fáradtabban teszi a dolgát, és szerintem néha már nem is hiszi el, hogy ez valaha is megváltozhat.

Elcseszett egy keresztény ország az, ahol a bibliai parancsolatok csak pont azokra nem vonatkoznak, akik életvitelszerűen, megélhetésileg takaróznak a keresztény gyökereikkel, akik kinevezték magukat a keresztény gyökerek kizárólagos védelmezőinek, és akik politikai termékként árulják azt, ami jóérzésű, valóban keresztény embereknek a legmélyebb magánügye. Akik naphosszat óbégatnak a kereszténység üldözött mivoltáról, akik külön államtitkárságot is gründoltak az üldözött keresztények megsegítésének, de egyrészt tagadják a saját maguk által üldözött keresztények létezését, másrészt most éppen aktuálisan az európai szövetségeseikkel való állandó felmosás közepette a Hagia Sophia Erdogan szultán általi mecsetté alakítását nem találják akkora problémának, hogy bátran kiálljanak és elítéljék.

Azbej Tristan nevű, keresztényüldözésileg illetékes államtitkár magyarázkodott erről a Spirit FM-en, ahol sokadszor is megdöbbent és megrökönyödött azon, hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallási kisebbség a világon, hogy 260 millió ember szenved a hite miatt, és hogy ehhez képest mekkora történelmi bűn, hogy sem az ENSZ, sem az Európai Unió, sem emberi jogi szervezetek nem foglalkoznak velük, bezzeg a magyar állam már 70 ezer embernek segített. Szerintem az idők során többször kifejtettük és tényekkel alá is támasztottuk, hogy micsoda ordas hazugság az, hogy senki más nem segít ezeken az embereken, kizárólag az Orbán-kormány. Ezért most azt jegyezzük meg, hogy a világ legkeresztényebb és legharcosabb kormánya hogyan érvel saját gyávasága mellett: a magyar-török diplomáciai kapcsolatok nem egymás sértegetéséről szólnak, hiszen az ellentétes lenne Magyarország érdekével, hanem a tiszteletteljes párbeszéd kapcsolatán, ezért nem fogják nyilvánosan elítélni a török partnert. De majd diplomáciai csatornákon jól szóvá teszik. Mert igaz ugyan, hogy az ügy szimbolikussága történelmi távlatokban is hatalmas, ám praktikus jelentősége csekély.

Röviden: a pénz akkor mégiscsak fontosabb, mint a keresztény kultúra védelme? A török üzletemberek ingatlanberuházásainak VIP-státusza mégiscsak felülírja ezt a képmutató, álságos vallási révületet? Hatalmas meglepetés. Szóvá tenni és elítélni az agresszív Erdogan-féle kultúrharcot, az sértegetésnek számít? Akkor már csak azt kéne tudni, hogy eme csavarintos kipcsak logika alapján a magyar-európai uniós kapcsolatok lezüllesztése a libernyákozás véres legaljáig ezek szerint kimondottan Magyarország érdekeit szolgálják? Másképp nekem nem áll össze a kép. Valószínűleg a hányingerre emlékeztető émelygés miatt homályosodott el a tudatom. Ez a képmutatás az, amitől köpni kell. A merjünk nagyon kicsik lenni, ha véreskezű diktátorokról van szó, és merjünk felfuvalkodott őstahók lenni, ha európai szövetségeinkről van szó című tragikomédiának remek alapanyagot szolgáltat ez a sztori. Vagy az, amit Kínával kapcsolatban művelnek. Brüsszelben megszavazzák azt az állásfoglalást, miszerint minden Kínával kötött szerződésben ki kell térni az emberi jogi kérdésekre is, majd közlik, hogy ez a Budapest-Belgrád vasútvonal szerződését nem érinti, ahhoz nem nyúlnak. Mert ők kizárólag Mészáros érdekét a magyar érdeket tartják szem előtt.

Ha minden jól megy, Orbán Viktor zsebének ennek a bizonyos vasútépítő Mészárosnak lesz osztrák futballcsapata is, mert az még nem volt neki. Nem biztos, de az osztrák sajtó szerint a világ egyetlen Forbes-listás milliárdos konvektorpucolója már ajánlatot is tett az SV Mattersburg futballcsapatra. Remélem, összejön az üzlet, mert feltétlenül kell még egy kanális, ahol ki lehet lapátolni a jellegétől megszabadított közpénzt. A komplett magyar könnyűzeneipar meg majd testvériesen megosztozik az elmaradó zenés-táncos rendezvények helyére ültetett összesen 5,3 milliárd forintos kormányzati támogatáson. Amit világ szégyenére az Orbán Ráhelhez eléggé direkt módon köthető nemzeti turisztikai ügynökség fog szétosztani. Azt hiszem, borítékolható, hogy mekkora sikertörténet lesz ez. Is.

A saját zsebének gazdája közben menetrend szerint igét hirdet a rádiójában. Ha sikerül neki a libernyákozás alá süllyednie, majd szólok. Addig minden jót!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.