Arról a kérdésről egyébiránt – mármint hogy megszületett a nemzetvezető második unokája, Johanna – nem siettünk feltétlenül hírt adni és hosszasan mesélgetni, pedig biztosan jó sok kattintást hozott volna. Ellenben azt meg kell állapítanom, hogy a hahófacebookosok tömött sorokban, tízezres nagyságrendben siettek a nyilvánosság elé (a Fidesz összes létező csatornáján meglebegtetett) teregetett magánügynek szívből örülni. Nagyon helyes, egy gyermek születése mindig öröm, és Orbán Viktornak szíve joga ezt a legmélyebb magánügyet jelentő eseményt is saját politikai céljaira felhasználni. Bár Orbánról van szó, és nekem elég kiforrott véleményem van az ő politikusi és emberi nagyságáról, nem díjazom az ilyenkor előkerülő népi rosszindulatot, pláne, hogy az a csecsemő a világon semmiről nem tehet. Arra viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor az ember kiteregeti a senkire nem tartozó magánéleti líráját a saját maga által naponta hergelt nagy nyilvánosság elé, akkor utána elég szánalmas azzal takarózni, hogy báncsák az embert, pedig senkinek semmi köze a családjához. Erről ennyi a mondanivalóm, sok egészséget kívánok Johannának, akinek sok mindent lehetősége lesz megválogatni az életben, ez a családjára és szerető nagypapájára azonban nem vonatkozik.

Ennél fontosabb kérdéseket feszeget Spanyolország legnagyobb napilapja, az El País. Csak a lényeget mondom. A katalán elszakadási kísérlet kapcsán kialakult patthelyzettől a szerző eljut az Európai Unió saját problémáihoz. Az európai reformok szükségességével egyetért, azonban Orbánnal és lengyel kollégájával, Mateusz Morawieckivel az a problémája, hogy az ő javaslatuk a kirekesztés Európája, nem pedig a befogadásé. Írását a publicista azzal zárja, Európa egykor politikai, jogi, filozófiai és kereskedelmi eszmény volt, de ma egy olyan hely, amely tele van elveszett bürokratákkal, akiknek nincs válaszuk Magyarország, Lengyelország és Katalónia problémájára. És legkevésbé a saját problémájukra. Mélységesen egyetértek. Az az érzésem – és ennek többször is hangot adtam -, hogy a karba tett kézzel értetlenkedő, hümmögő, ejnyebejnyéző Európa ebben az eszmei pillanatban sem érti, hogy mit kellene kezdenie Orbánnal. Ez pedig azért van így, mert valójában azt sem fogták fel, milyen hosszútávú veszélyeket és milyen már most is helyrehozhatatlan károkat okoz az ő hatalmi pávatánca, amit Európa ellenében folytat. Persze kicsit álszentség elmarasztalni őket ezért, hiszen a saját népe sem érti, hogy mi történik vele, körülötte és hova vezet az, ha egy országot a feneketlen gyűlölet moslékával zabáltatnak hosszú éveken keresztül.

És természetesen ez csak az egyik vonatkozás, bár kétségtelenül a súlyosabb. A másik sem kutya. ITT olvasható egy tanulságos cikk arról, hogy kockázat nélkül nyúlhatók le az uniós támogatások. Ízelítőül: még mindig nincs gyanúsítottja annak az évek óta tartó nyomozásnak, amely a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal különböző pályázatain elnyert állami támogatások jogosulatlan, illetve céloktól eltérő felhasználása miatt indult. Pedig a hivatalos iratok szerint az ügy nem túl bonyolult. A gyanúval érintett társaságok időközben sorra bedőltek, a főszereplő pedig – mintha mi sem történt volna – már új cégeket irányít. Ez nem egy vélemény, ezek tények, de majd az ügyeletes NER-társ, vagy NER-társnő biztosan elmagyarázza, hogy a balos sajtó hazudozik unalmában. Mondjuk ahhoz képest, hogy a világ rajtunk röhög, amiért a közpénztelevízió viccoldalak muszlimofób szatíráit tekinti hiteles hírforrásnak és ezzel zsibbasztja a nagyérdeműt, én nem nagyon pattognék az ügyeletesek helyében.

Azt nem tudom megmondani, hogy miért került kétéves mélypontra a forint, de hogy közel a 320 euróárfolyam, az hétszentség. Biztosan a jobban teljesítés része ez is, meg kicsire amúgy sem adunk, a nagy célok mindenek előtt. Példának okáért: nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősítette a kormány a felcsúti iskolaépítést. Úgyhogy 304 millió forintból épül iskola Felcsúton, az előkészítő fázis lezárásáig 2018. június 30-ig adott határidőt a kormány. Nahát. Szerintem is tök jó hír ez, még akkor is, ha ebben az országban rengeteg olyan település van, amit nem Felcsútnak hívnak, amelyek kiemelt jelentéktelenségbe fulladva küzdenek az életben maradásért. Na és?

És akkor a végére egy kis bulvár: miután kiderült, hogy Lölö kartárs 2rule nevű sportmárkájával azonos nevű márka már évek óta működik Nigériában, a reneszánsz csilliárdos megüzente a lakájmédiában valamelyik alattvalójával: hogy brühühü, az ellenzék támadja az új márkát. Úgyhogy:

Visszautasítjuk azokat a valótlan feltételezéseket, amelyekkel a szigorú szakmai szempontok szerint készülő magyar márkát támadják, miközben annak hátterében a munkahelyteremtés szándéka, továbbá a sportban megtestesülő nemzeti érték becsülete áll.

A nigériai márkával kapcsolatban Lölö alattvalója azt hazudta: évekkel ezelőtt megszűnt az említett vállalkozás, hat éve semmilyen forgalmat nem bonyolítanak az afrikai országban, nemzetközi értékesítést pedig soha nem folytattak. Ehhez képest  a nigériai cég, köszöni jól van. Hát erről ennyit: ezek még a sportban megtestesülő nemzeti értéket is csak úgy tudják megbecsülni, hogy lopnak.

Ennyit egyelőre, később jövünk!