NEHAZUGGY

A néma aláíró rácsodálkozik a gyászos magyar valóságra

Sok mindenre, a kormány bármelyik mozgósítható beszélő fejére számítottam, arra a legkevésbé sem, hogy a nem létező köztársaság elnöke fog igét hirdetni vasárnap reggel ugyanabban a közpénzszolgálati rádióban, ahol péntekenként a kollégiumi lábszagtársa celebrálja a nemzeti agymosási istentiszteletet.

Arra még kevésbé számítottam, hogy egészen pontosan mivel fogja meglepni a gyanútlan hallgatóságot, és bár azóta tele van vele a sajtó, mégis idekívánkozik a nyersanyag: alapítványt hoz létre Áder János közjogi méltatlanság köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita a koronavírus miatt árván maradt gyermekek megsegítésére. Az államfői megbízatása tiszteletére feketeöves környezetvédőnek állt mindentaláírógépezet rácsodálkozott a gyászos magyar valóságra – amely az év 365 napján kiszámíthatóan elkerüli a figyelmét -, ezért a felismerést követő hosszas töprengés után ma tájékoztatta a nemzetet arról, hogy mire jutott a kedves nejével.

– A koronavírus-járvány első és második hulláma alatt nem nagyon lehetett olyan híreket hallani, mint most, a harmadik hullám idején: fiatalok, kisgyermeket nevelő szülők halnak meg és gyermekek maradnak árván.

– „Hetek óta azon gondolkodtunk a feleségemmel, hogy hogyan lehetne ezen a helyzeten segíteni. Kíváncsi voltam, hogy hány családot és hány gyermeket érinthetett ez a járvány: több mint hatszáz gyermekről van szó, és több mint négyszáz családról”. Az érintett gyerekeket legalább a nagykorúvá válásukig vagy addig, amíg szakmát, esetleg diplomát szereznek, segíteni kell anyagilag.

– A jogi előkészítő munkálatok befejeződtek, elkészült az alapító okirat; „jogi értelemben” az alapító Áder János, a felesége pedig a kuratórium tagja, valamint felkérte Bagdi Emőke klinikai szakpszichológust és Ürge-Vorsatz Diána fizikust is, akik igent mondtak.

– Az alapítványt még nem jegyezték be – jövő héten indul a bírósági eljárás -, így egyelőre adományt nem fogadhatnak. Az alapítvány ötmillió forintból indul, ami a köztársasági elnök szerint a „saját megtakarításuk”. Abban bízik, hogy ismerősei köréből, akár még szélesebb körből is érkeznek majd támogatások.

– Az önkormányzatok, a polgármesterek és a jegyzők segítsége nélkül ez a programot nem lehet sikerre vinni, hiszen ők ismerik az érintett családokat, és azt is, hogy pontosan milyen anyagi támogatásra van szükség.

– Sokat gondolkodtak az alapítvány nevén, végül Regőczi István neve mellett döntöttek, mert a katolikus pap egész életében, már a második világháborút megelőzően is, árva gyerekekről gondoskodott. (via MTI)

Lehet, hogy velem van a baj, de akkor sem háborodott fel ennyire a gyomrom, amikor a közpénzből sokszázmilliárdos vagyont összeharácsoló gázszerelő a szállodáiból leselejtezett, azaz használt fürdőszobai kellékekkel segítette meg az egyszülős családokat, holott abban is benne volt minden, amit erről az országról tudni érdemes. Vagy ha az egész országról nem is, de a politikai hatalmat birtoklókról és a politikai hátszéllel szarrá zsírosodott, disznószerelői mentelitású bakelitoligarchákról mindenképpen.

De az, hogy a tizenegyedik éve a nemzet egységének megjelenítése helyett a Fidesz hatalmát védő, azaz minden magyar helyett minden fideszes védőszentjét alakító kesztyűbáb, akinek egy éven keresztül gyakorlatilag egyetlen szava nem volt a propagandával (félre)kezelt járványhoz; aki vagy végigpecázta, vagy végigaludta, vagy csak egyszerűen kifejezéstelen pofával végignézte, hogy a járvány örve alatt a haverjai

• hogyan mennek át úthengerként az országon,
• hogyan darálják le az önkormányzatokat,
• hogyan vádolják és rágalmazzák a járványügyi védekezésben szerepet vállaló helyi vezetőket (csak azért, mert ellenzékiek),
• hogyan hagyják az út szélén a rászorulókat,
• hogyan vergődnek azért, hogy sok árva gyereknek esélye ne legyen szerető családba kerülni,
• miként játsszák át ebben a pillanatban is a közvagyont a saját elvtársaiknak, hogyan ejtik foglyul a felsőoktatástól a kultúráig az országot

– miközben sikeres járványkezelésük már több mint 25 ezer halálos áldozatot és rengeteg tönkrement egzisztenciát eredményezett, a kedves nejével rádöbbent arra, hogy itt tényleg meghaltak emberek. Sokan. Fiatalok is. Akik gyerekeket hagytak maguk után.

Úgyhogy ők most eljátsszák a saját megtakarításaikból jótékonykodó jó embereket, akik legfeljebb bíznak abban, hogy a barátaik is beszállnak abba, ami az egyébként semmibe vett polgármesterek nélkül nem fog menni. Neírdalájános, aki lassan 11 éve mindent aláír, amit eléje raknak, aki tehetetlen, amikor emberek méltóságába gázolnak babérkoszorús elvetemültek, aki nem érzi magát kompetensnek abban, hogy az év legtöbb ünnep- és hétköznapján államelnökként viselkedjen, ráébredt arra, hogy több mint 600 gyermek árván maradt a koronavírus miatt. Úgyhogy ő most segít.

Ha véletlenül valaki félre akarná érteni, kérem, ne tegye. Ezek a gyerekek – hasonlóan az összes többi nehéz sorsú, kiszolgáltatott helyzetben láthatatlanul, csendben, Áder János aggodalma által messze elkerülve szenvedő gyerekhez -, minden segítséget, támogatást megérdemelnek, hiszen a szüleiket sajnos már senki nem hozza vissza. (Igen, az Iványi Gábor által gyámolítottak is megérdemelnének minden segítséget, akiknek a kormány általi boszorkányüldözését szintén halakat megszégyenítő némasággal nézte végig a nem létező köztársaság elnöke.)

Azt viszont senki nem érdemli meg, hogy a nem létező köztársaság elnöke ilyen módon álszenteskedjen a tragédia fölött anélkül, hogy kártékony államelnöki fennállása óta először venné a bátorságot és önkritikát gyakorolna. Mondjuk kiállhatna, és a nagy nyilvánosság előtt megkérdezhetné magától: vajon mit tehettem volna én, az állam elnöke azért, hogy ne ekkora legyen a veszteség? Vajon én, Áder János megtettem mindent azért, hogy ne ekkora legyen a veszteség? Egyáltalán én, Áder János tettem-e bármit, hogy ez ne így legyen?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább