Július 12,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A nekünk szóló üzenet egy betűje

Szép reggelt innen, a sivatagból. Mert felénk egy kicsi eső sem esett, pedig már Kovács Kati világhírű dalát is lejátszottam a felhőknek, bármilyen eredmény nélkül. Megfogadtam magamnak, hogy nem fogok írni Dzsudzsák Balázsról, ha a fene fenét eszik, akkor sem. Meg is álltam idáig, pedig már akkor is felforrt az agyvizem, amikor hazacipelték Dubajból, ahol véletlenül sem ottragadt szerencsétlen turista volt – jelzem, szeretnék én olyan szerencsétlen lenni, aki megengedhet magának egy nyaralást ott, de ez most mellékes -, nem is a tornádó fújta oda, még csak nem is kurvának állt a drága ember. Oda szólt a szerződése, ott kapta a fizetését. Kit érdekel, hogy vergődik haza? Miért nem töltötte ki a szerződéses idejét, aztán miért nem vett repülőjegyet, és miért nem utazgatott a saját költségén?

Nem különösebben érdekel, ki mennyit keres – amennyiben nem közpénzből keresi és találja -, de gyanítom, bőven honorálták a tudományát, bármi legyen is az. Belefért volna a várakozás, ameddig helyreáll a világ rendje, ahogy belefért volna a repülőjegy is. Az már kicsit – nagyon – felbaszta az agyamat, hogy diplomataútlevele van ennek a drága embernek. Nem az irigység könyökölt ki a szemem sarkában akkor sem, hanem az a kétségtelen tény, hogy amikor a magyar kormány bármelyik reménybeli zacskóragasztó elvtársa kiad ilyen útlevelet, azzal az én nevemben is jár el, adott esetben – mint most is – engem aláz meg, engem tesz nevetségessé. Azt már kérdezni sem merem, hogy minden falábú sztárnak jár, vagy csak az ilyen kivételesen jóvágásúaknak?

Azon azonban végleg elsültek az agytekervényeim, hogy valamelyik párt – talán a Jobbik, ha még ma reggel is van ilyen – felszólította Szijjártó Pétert, haladéktalanul mondjon le, mert bement a fasztudja milyen stadionba, a fasztudja milyen meccsre a gyerekeivel, maszk nélkül, ámde Dzsudzsák haverjával az oldalán. Sőt, még fotót is feltolt az eseményről. Ha jól emlékszem, ugyanez a kurvatehetséges focista szerepelt Orbán Viktor Facebook oldalán is, amint iszogat egy étterem teraszán akkor, amikor még karanténban kellett volna lennie.

És én most azt kérdem a Jobbiktól – valamint az összes parlamenti ellenzéki párttól, a komplett ellenzéktől és minden szavazópolgártól, igen, önmagamtól is -, hogy ezt komolyan csináljuk? Felszólítjuk, hogy mondjon le? Már mi a büdös francért mondana le? Hiszen pontosan ugyanezt tolják a pofánkba tizedik éve. Hogy ők mindent megtehetnek, mindent meg is tesznek, ívesen szarnak szabályokra, törvényekre, szavazókra, mindenkire. Kérem, ez az ország pontosan erről szól, de nem egy hete szól erről, legalább tíz éve szól erről. Erre vagyunk trenírozva. Ha Orbán milliárdossá akarja tenni a vejét, akkor milliárdossá teszi. Ahogy milliárdossá tette Simicskát, aztán eltaposta. Ha Orbán a félhülye gázszerelőjében bízik meg, akkor Simicska vagyonát, az ország vagyonát, az uniós forrásokat, a mi keservesen megkeresett adónkat, mindent oda ad neki. Hogy mindenki tudja: Mészáros Lölö egy stróman? És? Teszünk ellene? Csinálunk bármit, hogy ne fosszanak ki röhögve ezek a cinikus szemétládák? Semmit a világon. Lehet. Ha pedig lehet, akkor lehet kicsi Ráhelnek az ország legbefolyásosabb asszonyaként, titkos vállakozózseniként fosos pelenkát dobálni, lehet pénzért letelepedési engedélyt árulni, lehet lopni, csalni, rabolni, hazudni, lehet kifosztani az országot, minden idióta lakójával együtt, lehet nyomorult focistával villogni, mert ez semmi másról nem szól, mint arról, hogy ezt is megtehetik. Bizony, ezek megtehetik, a senkiházi takony külügyminiszter is megteheti, mehet a Dzsudzsival zárt meccsre, vigyoroghatnak a kamerába, kiposztolhatják, röhöghetnek az egész idióta országon. Ők az uraink, a gazdáink, a Dzsudzsival díszített Petikék. Aha, ez van. Ha nem tetszik, kurvára nem felszólítgatni kell ezeket, hanem elzavarni a picsába. Bíróság elé állítani. Az Orbánokat, a Szijjártókat, Rogánokat, Simicskákat, Mészárosokat, Tiborczokat. Ameddig ez meg nem történik, ez lesz. A pofánkba fognak röhögni. Mert megtehetik.

Ilyen Dzsudzsákok mindig lesznek. Ákosok, Szikora Robik, Pataki Attilák, Nagy Ferók mindig lesznek. Ők olyan használati tárgyak a hatalom számára, mint egy mosogatószivacs, vagy vécékefe. Többnyire az eszük is annyi. Ha egy csipetnyivel több lenne, akkor az agyonsztárolt és túlfizetett focista azt mondaná: köszi, nem fogadom el a diplomatavízumot, hiába vagyunk puszipajtási viszonyban Petihuszárral, nem kérem, mert nem vagyok diplomata, még csak nem is az ország ügyeiben járok, kizárólag csak a saját ügyeimben, a magam pénze érdekében, semmi másért. De nem mondja, valószínűleg nem is érti, mi a gond ezzel. A többit sem érti, miért ne jöhetne ki korábban a karanténból, mint mások, miért ne mehetne meccsre, amikor mások nem, miért kellene maszkot hordania, mint másoknak. Hiszen ő a Dzsudzsák, nem olyan, mint mások, neki több jár. Miközben másokat százezrekre bírságol a rendőrség azért, mert nem tartották be a szabályokat – például dudáltak az autóikkal -, addig neki bármit meg lehet tenni, senki nem fogja megbírságolni, sem felelősségre vonni.

Ez vagy elmúlik idővel, és megérti, nem jobb, nem több, vagy úgy éli le az életét, hogy nem fogja érteni, már miért nem jár neki egy csomó extra, amit addig megkapott. Nincs jelentősége, nem fontos. Az fontos, aminek érdekében a hatalomban lévők használják. Eszköz, üzenőfal. A nekünk szóló üzenet egy betűje. A hatalmi arrogancia, a cinikus pofátlanság, az országlakók totális lenézésének, a hatalmi korlátlanság szimbóluma. A mi megalázásunknak, tehetetlenségünknek a szimbóluma. Eközben saját akarattal, a döntés lehetőségével rendelkező ember, nem magatehetetlen báb. Ahogy mi is azok vagyunk. Egy olyan valaki, aki felelősséggel tartozik a tetteiért. Ahogy mi is felelősséggel tartozunk. Egymásnak is, önmagunknak is. Már csak meg kellene érteni, és fel kellene vállalni ezt a felelősséget. Mert anélkül éppen olyan felhasználható, kihasználható, eldobható, lecserélhető senkik maradunk, mint ez a szerencsétlen focista.

Jó ébredezést!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.