Csókoltatom a drága olvasókat (kézcsók mondjuk ma sem lesz, azt meghagyom a kívül-belül hanyag eleganciájú felcsúti Donhuánnak)! Nézzük, mit találtam a NER-Mikulás puttyonyában ezen a közönséges, Mikulás utáni pénteki napon, ha már ilyen szépen összegyűltem magammal.
Először is lendüljünk túl az antiszemitizmus iránti zéró tolerancia, a sajtószabadság melletti vehemens kiállás és a mások elhallgattatására soha nem vetemedés élharcosának tegnapi nyílt válaszlevelén, amelyet Ronald S. Laudernek, a Zsidó Világkongresszus elnökének címzett, és amelyet Havasi Bertalan postás bontott ki félúton, hogy az MTI se maradjon le róla. Lauder néhány napja arra szólította fel Orbánt, hogy nyilvános ítélje el a Schmidt Történelemhamisító Máriához köthető Figyelő (az önkéntes médiaösszebútorozás után ez immár múlt idő) címlapján megjelent, szerinte antiszemita képet. A szóban forgó képen sötét háttér előtt, pénzesőben ábrázolják Heisler Andrást, a MAZSIHISZ elnökét, miközben a szövegben pénzügyi visszaélésekre utalgatnak. És igen, az őscinizmus és a mocsári aljasság szellemében, egy nappal azután, miután kiderült, hogy közérdekből nemzetgazdasági jelentőségűvé nyilváníttatta egyszemélyben az évek alatt összeharácsolt, 30 milliárdosra hízott fideszes médiamammutot, volt bőr a felcsúti pofáján, hogy Lauder kérését a sajtószabadság korlátozásának nevezze. Az abszolút vérgeciség definíciója ez a nagy dobra vert, álcsodálkozó stratégiai nyílt levél:
Meglepetéssel olvasom, hogy Ön a szólás- és a sajtószabadság korlátozását kéri tőlem. Az Ön iránt érzett minden tiszteletem ellenére sem áll módomban az efféle kéréseket teljesíteni. Ezt a levelet is csak a személyes ismeretségünk és az Ön iránt érzett tisztelet indokolta. Csodálkozásomat fejezem ki azért is, mert mintha az Ön tolla csak akkor találna papírt, ha zsidó származású baloldali közéleti szereplő kerül egy vita középpontjába. Ám még sosem kaptam Öntől levelet, amikor a kormányzattal együttműködő vagy jobboldali érzelmű zsidó származású állampolgár került hasonló helyzetbe. Ennek beszédes példáit mellékelten küldöm – írta Orbán Viktor, aki sajtófőnöke tájékoztatása szerint a HVG hetilap és a Magyar Narancs egy-egy korábbi számának címlapját mellékelte leveléhez. Innen, Budapestről nehéz megérteni az Ön magyar közéletben mutatott egyértelmű baloldali-liberális elfogultságát. Magam is bizonytalan vagyok, hogy levelét politikai iratnak vagy a magyarországi zsidóság melletti kiállásként értelmezzem. Ha utóbbról van szó, akkor köszönet érte. Még ha okafogyott is.
Az a baj, hogy én se meglepődve nem vagyok, se nem csodálkozom, és semmiféle bizonytalanság nincs bennem azzal kapcsolatban, hogy ki ez az ember, sőt: aki miniszterelnökként ilyen beteg módon baloldalizik és liberálisozik és bezzegezik az még annál is nagyobb aljadék. Hogy egy Vajna András filmügyi befolyását, vagy Köves Slomó kormánybarát zsidó szervezetének állami támogatását taglaló cikk hogy jön ide, és mi benne az antiszemita, azt meg sem próbálom megfejteni. De ha az említett címlapok esetleg antiszemiták, akkor Schmidték műve nem az? Ha az elmúltnyócévben loptak, akkor most ezerszer annyit kell lopni? Vágom.
A tegnapi nap másik hőse természetesen Palkovics László innovációs és technológia miniszter, akinek volt pofája nem elmenni az MTA rendkívüli közgyűlésére, amelyre meghívót kapott (mert szerinte a testület elé olyan anyagok kerültek, amelyek méltatlanok az MTA közgyűléséhez), viszont tartott egy sajtótájékoztatót erről, ahol benyögte, hogy a kormány a kutatók mellett áll, értsd:
A kormány fontosnak tartja, hogy a hazai kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer átalakításakor az átmeneti időszakban is lehetővé tegye a Magyar Tudományos Akadémia zavartalan működését, hiszen alapelvünk, hogy érték nem veszhet el.
Ehhez képest (miközben Bécsben felsírt a CEU leendő székhelye) ténykérdés: olyan kurvára és baromira a kutatók mellett áll a kormány, olyan nagyon fontosak számukra az értékek, hogy konkrétan elvonják az MTA költségvetésének egy részét. 2019 első negyedévében nem kívánják finanszírozni az érintett kutatóintézetek működését, csak a kutatók fizetését hajlandóak kifizetni. Csak megemlítem, hogy közben a Vasas 5150 fős stadionja, amit októberben kellett volna átadni, az eredeti 6,98 milliárdról 8,1 milliárdra drágult tegnap, az áremelkedésről szóló határozatot nem indokolják, de Döbrögi látta el kézjegyével. Tökéletes diagnózisa ez a gumicsizmás, műveletlen suttyók uralmának. A kutatóintézetek működésére nincs pénz, csilliárdos geci stadionra akármikor, indoklás nélkül is.
Novák Katalin szaporodásügyi női princípium Párizsban osztotta tegnap az észt az Institut Thomas More francia kutatóintézet által szervezett fórumon, ahol olyan épületes megállapításokat tett, hogy az egész hanyatló nyugat elsírta magát. Soha nem gondoltam volna, de Novák világosságot gyújtott a fejemben: a gyermekvállalás segítése lehet a kiút a népesedési válságból. Aztakurva. Hitték volna, gondolták volna? Sose. Miközben körbedöngette a mellét a regnáló kormány elmúlt években elért világbajnok családbarát intézkedéseivel, hangúlyozta:
… bár egyetért azzal, hogy a családpolitika nem európai uniós hatáskörben szabályozott kérdés, ezzel együtt érdemes kicserélni a tapasztalatokat és azonosítani magát a problémát, hogy Európa népesedési válsággal küzd, amelyre megoldást kell találni.
Nocsak. Ennyi ésszel, amennyi ennek a szorgalmas végrahajtónak van, nem is vállalkozhatna kevesebbre, mint hogy megoldja Európa demográfiai problémáit. Közben Döbrögi már elkezdett dörmögni a Kossuth rádióban annak kapcsán, hogy Patai Mihály, Matolcsy elszállásolási haverja, mellékállásban a Magyar Bankszövetség elnöke odáig fajult, hogy azt állította: Trianon óta nem fordult elő az, ami most van. Ennél jobb állapotban még soha nem volt a magyar gazdaság. A Kossuth nevű közpénzrádió stúdiójában olyan kurva sűrű a tömjénfüst, hogy alig látni a mikrofonállványt.
Majdnem elfelejtettem: az azért mekkora flash lehetett, amikor a CEU hivatalos elüldözésének akárhányadnapján Orbán becaplat a budapesti amerikai nagykövetségre és az ott megnyitott részvétnyilvánító könyvbe belefirkant, úgy értem lerója kegyeletét George H.W. Bush amerikai elnök emléke előtt. Mekkora pillanat lehetett az, hogy a felcsútit David Cornstein, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete fogadta a bejáratnál, majd a kondoleálás után megbeszélést folytattak, miután a csávót az önjelölt messiás korábban nem is volt hajlandó fogadni a CEU körüli vita kapcsán. (Basszus, már vagy 10 perce pofázik őkelme és még egyszer sem migránsozott, a nemzeti konzultáció nagyszerű vívmányáról hadovál, kell is, mert az a 773 ezer visszaküldött kérdőív picsafüst ahhoz képest, hogy hány milliárdot lopnak el megint a háttérben.)
Az megvan, hogy tegnap Kásler Miklós kiszólt az alufóliasisak alól? Arról nem beszélt, hogy a TASZ helyette és a kormány helyett végezte el a munkát, amiből kiderül, hogy miként tizedelte tavaly a populációt a kórházi fertőzés nevű intézmény. (No, megérkeztünk: már a brüsszeli bürokrácián röhög.) Szóval Kásler:
Magyarország rengeteget áldoz arra, ami az emberek életét jobbá teszi, mind a kultúra, mind az egészségügy és a sport területén. Magyarországon elképesztő, eddig soha nem látott fejlesztések zajlanak, az egészségügy területén 500 milliárd forintból felépült a vidéki kórházi rendszer, 700 milliárd forintból elindult a budapesti fejlesztések sorozata, a kultúra területén olyan támogatások vannak, beruházások zajlanak, amelyek sem Mátyás király uralkodása alatt, sem a kiegyezés után nem történtek meg.
Najó, akkor ezt beszéljék meg szépen Patai kollégával, hogy akkor kötelezően Mátyás királyig vagy elég Trianonig visszamenni ahhoz, hogy az egészséges nemzeti melldöngetés alaphangja meglegyen. (Helyben vagyunk: megtámadtak bennünket, védekezünk, visszatámadunk, támadunk. Aki belénk harap, annak erős fogsorral kell rendelkeznie, mert mi visszatámadunk. Verhofstadt úr dehonesztálóan megtámadta a miniszterelnök urat, hát akkor tessék, megkapta, ha támadnak visszatámadunk, harcra fel, elvtársak!)
Akkor a végére: nem tudom, mit gondoljak arról a sztoriról, hogy egy kiszivárgott orbanisztánozó levél miatt törölték Spiró György előadását a Párizsi Magyar Intézetben. Én személyesen nem nagyon szeretem ezt az orbanisztánozást, és én a levélíró helyében nem biztos, hogy fontosnak tartottam volna, hogy megírjam és szétküldjem. Azt most hagyjuk, hogy Havasi János, az intézet vezetője az azonos nevű Bertalan apja, mert nem szép dolog az apákfiúkozás. Ettől függetlenül kínos és nyomasztó ez az egész, úgy ahogy van. Igen, normális körülmények között fel sem merülhetne egy ilyen, de ez itt mind beteg és rothad. Úgyhogy várom a mocsári médiagóliát legújabb sirámait annak kapcsán, hogy már George Clooney felesége, emberi jogi ügyvéd is támaggya szép hazánkat, amennyiben Észak-Koreához hasonlította Magyarországot.
További jó szórakozást a diliházban, legalább ezen a héten nincs több hétfő!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.