Jó reggelt kívánok minden kedves olvasónak, aki a vasárnappal dacolva, vadhajnalok hajnalán rákapcsolódott az internetre! Bízom benne, hogy mindenki kellőképpen kipihente magát az óraátállításnak köszönhetően, amiből kifolyólag ezúttal egy órával többet aludhattunk. Ez nem jelenti azt, hogy ma reggel kedvesebb leszek, mint általában, de szerencsére nem is ez a feladatom.
Tudom, hogy sokakat érdekel (engem se) az Eurovíziós Dalfesztivál és Magyarország kapcsolata, miután kiderült, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben, jövőre A Dal nem küld versenyzőt/nem a Dal küld versenyzőt az eseményre. A produkció közleményben tudatta, hogy jövőre az Eurovíziós indulás helyett közvetlenül a magyar könnyűzene tehetségeit segítik. Csudálatos ötlet. Biztosan van hozzáértő NER-oligarcha vagy -feleség (neveket hadd ne mondjak), aki le tudná menedzselni a dolgot jó sok pénzért. Mióta mindenki a saját lábára állt és a korábbi szorgos háziasszonyok és példás családanyák tömegesen üzletasszonnyá küzdötték fel magukat a velük született zsenialitásuknak, szorgalmuknak, kitartásuknak köszönhetően, nehogy már ehhez ne értene valamelyik. Ha Orbán Ráhel nem csak a turizmushoz, hanem a divathoz is ért, a zenei tehetségek felfedezéséhez miért is ne érthetne? Najó, elég a hülyeségből. Bár mióta a legnagyobb hülyeségek másnap valósággá válhatnak, nem adok több ötletet.
Mondjuk az Euróvízió mindig is kiemelkedően fontos terepe volt a dübörgő magyar sikereknek (nem!), de ez csak azért van, mert – mint sok egyéb területen – a büdöstahó világ ebben a dimenzióban sem érti a zsenialitásunkat. Bezzeg ha csípős kolbászt kellene zabálni, rögtön más lenne a helyzet. Kérdezzék meg Szijjártó Péter teremfocistából lett kocsmadiplomatát és minisztert, aki a 23. Békéscsabai Kolbászfesztiválon szónokolt az ő aranyszájával. Innen tudom én is (via MTI), hogy
a magyarokat világszerte három dologgal azonosítják: Puskás Ferenc labdarúgó nevét mindenki ismeri; azt mindenhol tudják, hogy a világ legkülönlegesebb itala a pálinka; és azt is tudják, hogy az igazi férfi a legcsípősebb kolbászt is meg tudja enni, a legcsípősebb pedig a csabai a világon.
Ezért aztán különösen nagyszerű hír, hogy Magyarország tavaly 18 ezer 900 tonna kolbászt exportált 45 országba, amivel a 12. lett a világon, ámazonban nem ártana még ennél is nagyobbat álmodni. Úgy értem, még ennél is több kolbászt kéne gyúrni, hogy jövőre benne legyünk az első tízben. Fogalmam nincs, mi lenne velünk, ha mondjuk egyéb területeken akarnánk az első tízben lenni. Gondolok itt bármire, ami mimagyarok társadalmi megbecsülését növelné. Ötletei mondjuk eddig is voltak unortodoxéknak, és ki is tűzték – miért ne lehetnénk mi? alapon – maguk elé, de hát mexikói közmondásokban és alufóliasisakokban közlekedő jegybankelnökkel nehéz lesz a következő hatszáz évben utolérni Ausztriát.
De ha már társadalmi megbecsültség, vagy legalábbis nem árokba rugdosás: szerintem az tök menő, hogy Pikó András leállítja a kilakoltatásokat Józsefvárosban. Ez az új polgármester első döntése az október 13-i választási győzelme után. Azért kellett várnia vele, mert fideszes ellenfele, Kocsis Máté Sára Botond kifogást nyújtott be az eredmény ellen, és bár ezt elutasították, jogerős döntéssel a háta mögött csak hétfőn foglalhatta el a hivatalát. Ráadásul a kilakoltatási moratórium hatályba lépéséhez bizottsági döntésre is szükség van, az immár ellenzéki többségű testület azonban csak november 7-én tud megalakulni. Emeljük ki, mert fontos és egyáltalán nem magától értetődő: a jogi megoldást a VIII. kerület távozó jegyzője találta meg, konstruktivitást ígért, és be is tartotta a szavát. Még mielőtt az emberi jogi handabandákat minden körülmények között megvető, az emberi bánásmódot liberális elhajlásnak és nettó idiotizmusnak minősítő fideszkeresztények felháborodnának: Pikó András azt is világossá tette, hogy a kilakoltatások leállítása nem azt jelenti, hogy többmilliós adóssággal bárki bármeddig lakhat az önkormányzati bérlakásban, egyszerűen arról van szó, hogy elhelyezés nélkül nem lakoltatnak ki senkit. Nem csak azért, mert embertelen, hanem mert észszerűtlen is.
Lehet, hogy ez Kocsis Máté és súlyos vereséget szenvedett jelöltje számára felfoghatatlan, majd hozzászoknak. Kocsis különben is azzal van elfoglalva ez idő tájt, hogy a lónak a faszán forgassa az ő ex-MIÉP-es szemeit. Ez itt nem a reklám helye, de ha valakinek gusztusa van hozzá, ma este feltétlenül nézze meg a Bayer Show nevű fergeteges produkciót, a Fidesz frakcióvezetője abban ad hangot elmondhatatlan felháborodásának, miszerint Hadházy Ákos parlamenti akciója, amellyel megzavarta Magyarország megválasztott miniszterelnökének beszédét, tiszteletlen volt, túlment minden határon és az a trágár kifejezés, amit a táblájára felírt, az ő beteges lelkületéről árulkodik.
Véget ért az a kor, amikor szótlanul és némán és tettek nélkül tűrjük azt, hogy a legdurvább gyalázkodások menjenek, a tettek alatt nem fizikai tetteket értek, azt állítom, hogy az országgyűlési törvény fegyelmi szabályaira vonatkozó passzusokat durván szigorítani kell, tehát mindennek van határa, tehát nincs olyan politikai vita, amikor trágár szavakat írok ki az országgyűlésben, és nincs olyan politikai vita, amikor a pulpituson szónokló, megválasztott magyar miniszterelnököt ilyen gusztustalan helyzetbe lehet hozni.
Tegnap reggel már leírtam, hogy mi volt a célja ennek a valóban semennyire nem szokványos és kultúrállamokban valószínűleg példátlan akciónak. Gondolom, Kocsis Máté nem azt akarta mondani, hogy nem minden embernek beteg a lelke, aki a szájára vette már a lónak a faszát káromkodás gyanánt. Ahelyett, hogy cizelláltan, eltartott kisujjal összevonta volna a szemöldökét. Azt hiszem, hogy ha valakit hazugnak és csalónak, esetleg tolvajnak nevezünk, az messze áll a gyalázkodástól, legfeljebb rágalomnak minősülhet, amennyiben nincsen neki semmilyen alapja. Lehet, hogy Kocsis Nembuzeráns Máté a tűzbe is beletenné a kezét, ha a minden körülmények között tisztességes, becsületes gazdája azt parancsolja neki, sokan mások azonban pontosan értik, hogy mi állt azon a táblán, nem tettetik magukat hülyének és nem törekednek arra, hogy valahogyan a mártír szerepét ezúttal is magukra vegyék. Pont Bayernek panaszkodni a trágárkodásról különösen szánalmas, de az végképp, hogy a Fideszben is kínosan kerülgetik a lényeget. Úgy azért elég röhögséges szemet forgatni, hogy a fideszes szolgamédia és a fideszes közpénzmédia totálisan elhallgatta a lopásról és hazudozásról szóló tábla tartalmát. Ha már annyira gusztustalan a helyzet, amibe szegény Orbánt hozták – aki nem mellesleg tizedik éve röhögi ki az ellenzéket a magyar parlamentben -, legalább annyi vér lenne a pucájukban, hogy nevén nevezik a problémát.
Bár mélységes undoromat és hányingeremet már tegnap sem volt könnyű palástolni, midőn tudomásul vettem minden idők legvisszataszítóbb térdreborulását és imádkozását, de visszafogtam magam. Viszont mint kiderült, a nyomasztásra sikerült még rádobni egy lapáttal mozgókép formájában is a felcsúti Facebook-császárnak. Az az ölelés, az a sufnipolitikai eligazítás (a kormányfői munka a gyakorlatban: gyorsnak lenni; az államfő feladata: lassúnak lenni), az a harsány röhögés… meg az egész fölé odabiggyesztett Higgy, remélj, szeress életvezetési tanácsadás annyira ocsmány egy ilyen embertől, hogy könyvet tudnék írni róla. De minek? A ráció, az észérvek, a józanság helyét úgy látszik, visszafordíthatatlanul átveszik ezek az érzelmi húrokat pengető, giccses szarok. Kinek hiányzik az őszinteség, az választók nagykorúként kezelése? Na, ugye.
Sajnos már nem fér bele, de odaát ezzel folytatom: nem adja vissza mandátumát a droggal a kezében lefilmezett, korrupciós ügyekről csacsogó kispesti MSZP-s képviselő. Hát ez így nem fog menni, tisztelt MSZP! Vagy ha igen, akkor nem értem, hogy mi a baj a Fidesszel és mi a baj Borkai meztelen és korrupt seggével. Mielőtt időnap előtt elásnák és lejáratnák az alig munkába állt összellenzéki politikusokat, ezzel kezdeni kell valamit, mert ocsmány vége lesz, pedig még el sem kezdődött. Itt a végem, minden jót, már csak kis ideig tart a langymeleg, használják ki okosan! Puszipacsi!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.