Július 9,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A legvégén mindenki egyedül fog ott állni

Napsugaras szép estét! Vagy nem is tudom hirtelen, micsodát. Megzavarja az agyamat, ha át kell költöznöm a reggelből az estébe, plánehogy egy napon belül. És akkor még nem is meséltem, milyen kedves emailt tojt a postaládánkba a nyuszika. Mutatom:

Nem derült ki pontosan, konkrétan melyik írásunk nem tetszett a művelt olvasónak, esetleg úgy általában fejezte-e ki a véleményét. Én a magam részéről jelzem: két hónapja temettem el anyámat. Ő nem volt libsi, a szó jelentését sem ismerte. Ahogy valószínűleg az önmagánál értelmesebb telefonról üzengető illető sem ismeri, egyszerűen csak szeret gyűlölni. Akkor is, ha történetesen egy olyan közösségről beszél, mely közösség tagjai maguk tartják el azt a portált, melyet kedvelnek és melyhez ragaszkodnak. Az adózott jövedelmükből támogatják vagy fizetnek elő, nem a máséból, nem közpénzből. Tehát a megoldás: rohadjunk meg. Miért is?

A baj egészen pontosan itt van akkor, amikor reggeltől estig ömlik a propagandamédiából, a kormánypárt tagjaiból, a rajongókból – Kövér Lászlótól Szikora Róbertig (csak hogy a legutóbbit említsem) – a gyűlöletkeltés. Ráadásul úgy, hogy egy részük valószínűleg fel sem fogja igazán, hogy mi a különbség a politikai nézetkülönbség, az ellenvélemény, a vita, a harag és az általuk képviselt gyűlölködés között. Pontosan ez.

Az rendben van, hogy például én nagyon haragszom mindazért, amit a kormánypárt képvisel. De soha nem jutna eszembe egyetlen kormánypárti portálnak, politikusnak, bárki emberfiának ilyesmit írni. Elmondom a kifogásaimat, sokszor indulatosan, egyáltalán nem ritka, hogy nem éppen irodalmi stílusban, de sem én, sem egyetlen munkatársam, sőt, egyetlen normális ember sem vetemedne arra, hogy valakit személyében gyűlöljön. Ez az ember pedig ezt teszi. Valószínűleg alapvetően ilyen. Frusztrált, maga sem tudja igazán, hogy miért forr benne a düh, egyszerűen ki akarja okádni valakire. A baj az ezzel, hogy ettől nem fog elmúlni, nem tisztul meg, nem lesz jobb semmi. A változáshoz megfelelő szakember kellene, magától nem oldódik meg a baj.

Aki habzó szájjal üvölti bele a világba a beteg ideológiáját, azt, hogy a liberálisokat, a baloldaliakat, a melegeket, a transzneműeket, a romákat, a más bőrszínű, más vallású embereket nem csupán indokolt, hanem hazafias kötelesség is gyűlölni, mert ők a haza, a nemzet, a magyarok ellenségei, az semmi mást nem tesz, mint az email küldőjéhez hasonló, segítségre szoruló, beteg embereket uszítja rá másokra. Saját céljai elérése érdekében.

Ez most csak egy ártatlan email, de ugyanaz a gyökere, mint a fizikai erőszaknak vagy – szélsőséges esetben – a gyilkosságnak. Hiszen ha valaki azt látja, hallja, olvassa napról napra, hogy a célkeresztbe került csoport tagjaival szemben bármilyen eszköz megengedett, sőt, aki szereti a hazáját, annak számára kötelező is, egy idő után azok a gátak megszűnnek, melyek az ember viselkedését elválasztják az ösztönlények viselkedésétől. A medve, a farkas, az oroszlán nem moralizál. Ha veszélyben érzi önmagát vagy a kölykeit, akkor öl.

Csakhogy mi itt emberek volnánk, nincs háború, egy véleményportál, de egy politikai párt sem jelent veszélyt senki életére. Az érzés azonban bizonyos esetekben felkelthető, vannak olyanok, akik eléggé manipulálhatóak ahhoz, hogy nem csupán a hecc kedvéért trollkodnak egy nyilvános felületen vagy éppen írnak ilyen üzenetet, hanem alkalom adtán valóban képesek lennének akár ölni is, és még csak nem is értenék meg, hogy mi ezzel a baj. Hiszen a liberálisok – ebben a konkrét esetben a liberálisok – nem emberek valójában. Nem bűn irtani őket. A zsidók sem voltak emberek, a cigányok, a szlávok, a négerek, az indiánok sem. Aki megölte őket, az a saját fajtáját (családját, kölykét) védte, tehát joggal tette, jár a felmentés.

Számtalan hasonló üzenetet kaptunk már, és biztos vagyok abban, hogy nem csak mi, nagyon sokan azok közül, akik kiállnak valamilyen módon a véleményükkel a nyilvánosság elé. A pártoknak, az újságíróknak, a közszereplőknek komoly felelősségük van abban, hogy az adott közösség tagjai pontosan értsék: soha nem egy ember vagy embercsoport az ellenség, hanem egy eszme. Ha ember, ha politikus, ha bárki más, akkor a szavai, a tettei azok, melyekkel harcba lehet szállni, nem az illető fizikai megsemmisítése a megoldás.

A kormánypárt hosszú évek óta szórja a gyűlölet magvait és ebben nem maradtak magukra, ki pénzért, ki más jutalomért, de sokan beszállnak a küzdelembe. Csakhogy ez nem küzdelem, hanem egyre inkább kézzel fogható fizikai fenyegetés. Aki járt iskolába, az emlékezhet arra, hogy hova vezet ez. Aki csak egy kicsit is képes gondolkodni, annak azt is tudnia kell, hogy a végén mindenkinek vállalnia kell a felelősséget. A végén mindig egyedül marad az ember, egyedül kell szembenéznie a következményekkel és a legvégén senkit, soha nem érdekel, hogy parancsra tette vagy éppen nem tudta, mit cselekszik. Igaz ez mindenkire. Arra is, aki tudatosan szítja ezeket a beteg indulatokat és arra is, aki kiengedi a lelkéből a sötét démonokat, mert úgy hiszi, felhatalmazást kapott rá.

Pedig nem, erre, ilyesmire senki nem kapott, nem is kaphatott felhatalmazást. Soha.

Mai cikkeink:

Bele kellene ezt költeni valamelyik tündérkés, négyvezéres, csodálkozószarvasos, szivárványos, natos tankönyvbe

Az életükre, és ne a halálukra emlékezzünk

Az élet nem számít, ha győz a csapat

Az európai védelem jövője

Nem milliárdok kellenének, mégis gondba kerültek

Rendületlenül harcolnak a valósággal

Halálra untatni a szavazót

Apámtól, anyámtól jövén

Már a bort se veszik

A felelősség nem átruházható

Kommentek:

A szépség, bár egy része szubjektív, alapvetően mégis ideológiáktól független. Tudósok kikutatták már, hogy az arányos, szimmetrikus és harmonikus pontosan hogyan áll össze, amitől szépnek érezzük, ami miatt szépek a görög szobrok, Mozart zenéje, Radnóti verse vagy épp a madarak éneke, az eső után a szivárvány. A többség csodálja az alkotókat, alkotásokat, örömét leli benne. Az irigy erre nem képes, inkább elpusztítja. Erről a kultúrharcról két filmes párhuzam jut az eszembe. Az első, ami mindig bevillan, az Amadeus, Salieri megőrülése, Mozart elleni dühe, a középszerűségről szóló mondatai. A másik pedig a Star Warsban a jelenet, amikor Leia hercegnő szembefordul Darth Vaderrel a Halálcsillagon: “Minél jobban összeszorítják a markukat, annál több csillagrendszer fog kicsúszni az ujjaik közül.” (Prózaibb megközelítésben ott a példázat az üvegbe szorult kezű majomról.) (Madárlátta)

Ökörségekre költik az adóforintjainkat, stadionokat építenek, a határon túliaknak hatalmas pénzeket osztogatnak, itthon pedig a szociális hálót egyre rövidebbre szabják. Vérlázító, hogy az embereknek kell sok esetben összeadni a pénzt , mikor a kormánynak lenne kötelessége a segítség, főleg a vírus elleni védekezés anyagi hátrányai miatt. (Mariann)

A nap kommentje Lászlótól:

Azt gondolom, hogy nem a csámcsogás, vagy a politikai tőke kovácsolása miatt, de egy kormányzatnak őszintén ki kellene értékelnie az elkerülhető halálesetek tanulságait. Ha ezt nem teszik meg, akkor az ellenzéknek engedték át a terepet, amit itt minden – nem megérdemelt – nagyvonalúsag ellenére ki kell használni!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.