NEHAZUGGY

A kipcsakok már a Centrális Előtérben vannak

Gyönyörű, későnyári jó reggelt! A budapesti kerületi polgármesterek még nem heverték ki a vereséget, de az élet lassan visszatér a megszokhatatlan kerékvágásba. Borkai és a Fidesz kiléptek egymásból, Áder János vízkatasztrófális-drámaelőadást tartott, Orbán Erdogan megbuktatásán fáradozik. Már amennyiben bejön a papírforma, és folytatódik az a szép széria, hogy akit őfelcsútisága megszeretget, az hamarosan megbukik. Mutatok valamit:

MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher

Rájöttem, miért törleszkedik Trotty Gaty a Türk Tanácshoz. Hát mert nemhogy nem ő a legalacsonyabb, hanem kifejezetten a középmezőnyben van. Nem tudom, van-e Pigmeus Tanács, de érdemes lenne kideríteni. Egyébként csinosak az urak. A fotós is nagyon ott volt a szeren, türelemmel kivárta, mikor áll mindenki a lehető legidétlenebbül, az ideálljálparaszt jelzőcetli is jól fest a lábuk között, de a leginkább az érdekel, hogy vajon egy kárpitoshoz járnak öltönyt varratni? Mert innen úgy fest. Igaz, én nem értek az úri divathoz.  Jó, tudom. Geci vagyok. Soha nem állítottam, hogy ne lennék az.

Két nappal a Nagy NER Pofáraesés után már legalább tizenöt elemzést olvastam arról, hogy mi történt itt tulajdonképpen, ki vagy mi tehet arról, hogy ilyen eredmény született. Természetesen ezek az elemzések nyomokban sem fedik egymást, ami nem baj, csak nem elemzésnek, hanem véleménynek kellene nevezni őket. Szerintem. Engem speciel az is érdekel – sőt, az érdekel csak igazán -, hogy ezután mi lesz. Nem is elsősorban az izgat, hogy mit lép erre a Centrális Előtér, hanem az, hogy miként reagál a társadalom. Ha mondjuk Őfénytelensége megpróbálja kivéreztetni bosszúból Budapestet vagy a többi „áruló” települést, akkor mi lesz. Az agyhalottak valószínűleg örömmel nyugtáznák a nemes bosszút, de mi van azokkal, akik rendeltetésszerűen használják az agyukat? Mert mint kiderült, többen vannak ilyenek, mint amiben a Fidesz reménykedett.

Nade. Miközben hősünk Bakuban vakítja a parasztot, itthon is zajlik az izé. Élet.

Tegnap este akkorát röhögtem, hogy majdnem kiköptem a félig gyulladt tüdejemet. A Centrális Előtér még a választások előtt megszervezett egy konferenciát a csillivilliben és dínomdánomban. Eredetileg bizonyára melldöngetés volt műsoron, de közbeszólt a párhuzamos valóságok ütközése vasárnap. Úgyhogy a mármegintkurvajókvoltunk helyett most nem az ellenzéket sajnálták le, hanem önmagukat sajnálták meg. Nem is akármilyen szakértők tárták fel a jövőbe vezető ösvényt.

Facebook/Alapjogokért Központ

Cuki Feró cipője. Mindjárt eszembe is jutott egy másik kalucsni, még abból az időből, amikor nem a kurvakeménymagyargyerek időszakát élte. Amikor még úgy gondolta, a discóban több pénz van. Nini (bocsánatot kérek az érzékenyebb lelkű olvasóktól):

No. Diszkópatkányból nemzeti csótány lett. Miközben egyfeszt lázadónak gondolja magát, ki sem látszik a hatalom valagából. És még csak észre sem veszi. Az meg már egészen parádés, hogy ez a tehetségesnek nem nevezhető, de legelább nem is feltűnően intelligens művész a Fidesz konferenciáján osztja azt, amiből ő sincs túlzottan eleresztve. Nem, nem Feróval van bajom. Kimondottan tehetségesnek tartom onnan nézve, hogy bármiféle zenészi képesség, előadótehetség, hang, sőt, különösebb intellektus nélkül képes volt megélni a magyar piacon. Azt tartom meglehetősen siralmasnak, hogy a nagypolitika fénylő csillagává kapaszkodott fel ezekkel az adottságokkal. Azon sem fogok meglepődni, ha kulturális államtitkár lesz holnapután. És még csak ki sem lógna a Fidesz egyenletes színvonalat nyújtó szakpolitikusainak sorából. Igaz, már most sem lóg ki sehonnan.

Egy pillanatra kanyarodjunk vissza a kőbányász fiához. Én nem tudom, hogy ezt már akkor mondta, amikor evett szépen, bevette a gyógyszereit, elegendő alkoholmentes folyadékot is fogyasztott, pihengetett. Mert ha igen, akkor ideje lenne szakember kezére adni, mielőtt még eszébe jutna a kipcsakok élén lovasrohamot vezényelni a Budai várból, hogy kiverje a fővárosból a baloldali hordákat.

De most teljesen komolyan kérdezem, hogy másnak nincsen olyan érzése, hogy mindjárt atomjaira hullik Macaristan törzsi képviselője? Isten bizony lelki és szellemi egészségre vall, hogy valaki 2019. végén törzsi tanácsokba járkál Európa közepéből és tövig benyal Belső-Ázsia diktátorainak? És azok a törzsfőnökök ott nem hallottak még arról, hogy kicsi barátjuk, akit odaengedtek a tábortűz köré, arra építette fel a hatalmát, hogy az ő országaikban elterjedt vallást pusztító veszélynek állítja be a saját kipcsakjai előtt?

Jó, kicsit elszabadult a fantáziám. A békemenet lehet a kipcsak törzsi gyűlés? Vagy az a kormányülés? Juj, annyira izgi, el sem tudom képzelni, meddig fajul még Macaristan állapota. Hamarosan törpelovakon fogunk száguldozni, faekével szántunk, miközben hátrafelé nyilazunk. Ódeszéplesz! Bár most úgy fest, mégsem fog az olyan zökkenőmentesen sikeredni, ahogy a törzsfőnök elképzelte a barlangjában, miközben körbeülte a tábortüzet, pacalcsontot szopogatott és arról az időről álmodozott, amikor az egész kontinens kötelezően röhögni fog a hülye viccein.

Hú, nagyon elragadtattam magam, már biztosan unalmas a hosszú szöveg. Be is fejezem. Ébredezzetek, mi hamarosan jövünk vissza.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább