Április 2,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A katasztrófát nem az emberi hülyeség fogja megfékezni

Jó reggelt! Máris a hét második felét morzsolgatjuk, ami annyit jelent, hogy hamarosan itt a hétvége. Ma még túl kell élni minden fideszesek szülőanyjának az évadnyitó előadását – Kormányinfó a darab címe -, és máris itt a péntek, ami a szombat előszobája. A nyolcaskán annak örvendeznek, hogy Greta Thunberg most a szívéhez fog kapni, mert az ausztrál bozóttüzeket nem a klímaváltozás okozta, hanem gyújtogatók. Erre most jöttek rá a Fidesz szellemi nagytőkései, a mentális deficitesek… nem is, csak hirtelen nem jut eszembe a pontos megnevezésük. Megvan! Mentális fölényesek. Naszóval. Minden normális ember tisztában van vele, hogy nem öngyulladás miatt borult lángba a fél kontinens, hanem valami barmok felgyújtották. Szándékosan vagy véletlenül, az a végeredmény szempontjából szinte mindegy. Drága Mentális Fölények! Segítek, jó? A klímaváltozás ott jön a képbe, hogy folyamatosan, évről évre forróbbak a nyarak. Gyújtogató elmebetegek eddig is voltak, bozóttüzek és erdőtüzek is voltak. Azonban eddig ezeket meg lehetett fékezni, most pedig nem lehet. Remélem, sikerül megérteni az összefüggéseket. Ha mégsem, akkor azon már csak szakember segíthet. Célszerű lenne egy jó elmeorvoshoz fordulni idióta propagandaanyagok gyártása helyett, mert a klímakatasztrófát nem az emberi hülyeség fogja megfékezni. Sőt, az sem teszi élhetőbbé a bolygót, ha eltagadjuk a valóságot.

És most szeretnék visszatérni a tegnapi és tegnapelőtti jóreggelt poszt fő témájára, a cigány-nem cigány magyarok megoldatlan, átgondolatlan és kibeszéletlen kérdésére. Elég sok hozzászólás született, aminek  én nagyon örülök, mert fontos erről beszélni. Ha itt, akkor itt. Odáig sikerült eljutni, hogy nem feltétlenül azért él szegregációban és nyomorban valaki, mert úgy akar élni, hanem mert legtöbbször nincsen választása. Az egyik hozzászólás erősen elgondolkodtató. Az olvasó véleménye szerint sokszor akkor is a rossz utat választja valaki, ha segítséget kap a kitörésre. A környezetében volt olyan cigány fiatal, akit felkaroltak a pedagógusok, megtalálták azt is, miben tehetséges (tánc), segítették és támogatták. Ennek ellenére az iskola végeztével a lány hamarosan elkallódot, gyereket szült és segélyért állt sorban az önkormányzatnál az anyjával együtt.

Pedig neki lett volna esélye más utat választani, a hozzászóló véleménye szerint. Értem a gondolatmenetet és egyáltalán nem ítélem el. De nekem más a véleményem. Úgy gondolom, a legtöbben meg is állunk itt, hogy hiszen volt lehetősége a kitörésre, de nem élt vele. Gondoljuk tovább egy picit. Valóban volt lehetősége, vagy csak önmagunkat vesztegetjük meg ezzel a hazugsággal? Mert szerintem nincs választása a gyereknek. Ez csak egy illúzió, olyasmi, ami csakis onnan tűnik valóságosnak, ahonnan mi, szerencsések nézzük. Segítette a tanerő, járhatott táncszakkörbe. Csúnya dolgot fogok mondani, de véletlenül sem a hozzászólót és nem is a segítőkész pedagógusokat akarom bántani. Tudom, hogy mindenki jót akar és mindenki hisz a maga igazában. Azonban én úgy gondolom, annak a kislánynak sokkal több fájdalmat okozott a jó szándék, mint amennyit segített. Az iskolában töltött 5-6-8 óra után ő ugyanabba a környezetbe ment vissza, ahonnan  reggel eljött. Senki és semmi nem tudta megvédeni a saját valóságától. Látta, mert látni engedték, hogy máshogy is lehet élni. De hogyan is törhetne ki egy gyereklány abból a környezetből, amibe beleszületett? Hiszen az mindene, az a családja.

Azt gondolom, ez csupán látszat, önáltatás. Nem valódi esély. A valódi esélyhez sokkal, sokkal több kell. Kormányzati akarat, célzott támogatás, szakemberek és idő, türelem, kitartás. Nem csak a gyereket, a szülőket, akár a nagyszülőket is el kell érni. Utat kell hozzájuk találni, mert csak akkor van kiút a reménytelenségből, ha a környezet nem rántja vissza. És a környezet akkor nem fogja visszarántani, ha megérti és elfogadja a kinyújtott kezet. Ehhez kevés egy táncszakkör, minden jóindulat ellenére is.

Nem vagyok ostoba, én is látom, mi folyik itt, hiszen én is ebben az országban élek. Nem azt mondom, hogy a cigányság csupa áldozati bárányból áll, mert ez messze van az igazságtól. Azt gondolom, hogy bizony, el kell várni, meg kell követelni, szükség szerint ki kell kényszeríteni azt, hogy maguk is tegyenek a változásért. De azt is tudom, hogy egyedül sem kitörni nem tud senki, sem onnan kihúzni nem lehet senkit. Olyan ez, mintha egy kútba esett ember próbálna kikapaszkodni, fentről pedig megdobálnák virágcsokorral és erősen szurkolnának neki. Majd leengednek egy kötelet, félig kihúzzák, aztán onnan boldoguljon egyedül. Éppen úgy nem lesz eredménye, mint ahogy annak sem lenne, ha a lent fuldokló egy kiálló kőre kötné a kötelet és jót röhögne a segíteni igyekvők erőlködésén.

Mi már az összes variációt kipróbáltuk. Lent is, fent is. Ideje lenne lent megmarkolni a kötelet, fent összefogni és kihúzni a fuldoklót. Mert ha nem, ő ott döglik meg, mi meg a kút peremén. Vannak működő modellek, melyeket át lehetne venni, nem kell feltalálnunk a meleg vizet. De a társadalom a kormány akarata és segítsége nélkül nem fog boldogulni. Mi annyit tehetünk, hogy nem állunk meg a gondolkodásban egy számunkra kényelmes ponton, hanem végigmegyünk a valóságon. Akkor is, ha szar dolgokkal szembesülünk a végén.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.