NEHAZUGGY

A hazug ember sebzett igazságérzete

Jó reggelt kívánok az önmaguk elcseszett paródiájává züllött, jól fésült, ámde kórosan szereptévesztett miniszterek országában! Időm sem volt kétségbeesni afölött, hogy mi lesz velünk Pálffy Választási Ilonka néni nélkül, aki egy augusztus végi napon hirtelen rádöbbent arra, hogy elég volt a jóból, és hogy a csúcson kell abbahagyni, úgyhogy átadja a helyét az orbánista utánpótlásnak. Lassan időszerű azt a büdös közhelyet is kiirtani a szótárunkból, hogy már a látszatra sem adnak. Hát ja. Mert mi van, ha a 2022-ben lejáró 9 éves mandátuma idején esetleg az állampárt nem lesz abban a helyzetben, hogy Orbán Viktor javaslatára Áder Jánossal kineveztessen egy megbízható kádert az örök fideszes kormányzás számára stratégiai jelentőségű Nemzeti Választási Iroda élére? Szerény véleményem szerint – és bizonyára mindenki szerint, aki csak egy kicsit is közel engedi magához a narancsködön átszűrődő valóságot – ezért fáradt bele felsőbb utasításra idejekorán a kétoldali sztahanovizmusba Választási Ilonka néni. Merthogy 2022+9=2031. És mint tudjuk, Európa páratlan életúttal rendelkező illiberális vezénylő tábornokának még további hosszú évekre tervei vannak magával, a megkaparintott hatalmával, nem utolsó sorban a magántulajdonává züllesztett országgal, és e tekintetben nagyon nem lenne jó ötlet egy megbízható pártkatona helyett a vak véletlenre bízni a választási szoftverek csúcsidős lerohadását és egyéb, a nettó választási csalással rokoni viszonyban álló szükséges ügyködéseket. Úgyhogy boldog nyugdíjas éveket kívánok Ilonka néninek, a főnöke örök hálája kísérje minden lépését! Megérdemli a kényelmet, békét és nyugalmat, hiszen az ő közbenjárása is elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ez a büszke ország mára azzá váljon, amivé vált.

Hoppá. Elkanyarodtam az önmaguk elcseszett paródiáját alakító szereptévesztett miniszterektől, akik egy fideszbeszél-kipcsak nyelven nem csak páratlan napokon hazudozó, de legalább gyáva miniszterelnök foszlott erkölcseinek kottájából óbégatnak, akárcsak az egész udvartartás. Nehezemre esik nem újra szóbahozni az utóbbi hét legnagyobb szégyenfoltját hősét, akitől nem csak a diplomatákhoz méltó viselkedés idegen, mint elefántnak a porcelánbolt (egy nem létező problémán műfelháborodva bekéreted a nagykövetet, te meg elhúzol Kínába, és közlöd, hogy majd a cselédség intézi a felmosást), de a tisztesség dolgában is vehetne jónéhány erkölcsi zongoraleckét. Már ha lenne kitől. Azokban a körökben, ahol ő mozgolódik, ahol cinizmussal, pofátlansággal és impertinenciával öblögetnek minden fogmosás után is, alighanem nincs ember, aki nyakon vághatná egy emeletes luxusjacht alakú korrupciós ügy kellős közepén a meghibásodott hasbeszélőt imitáló kocsmadiplomatát. Aki miután/mielőtt/miközben hetedmagával átadta a 471. számú főút Debrecen-Hajdúsámson közötti, négysávosított szakaszát (ez tudomásom szerint egy kevesebb mint 14 kilométeres útszakasz, kicsit keveslem a mindössze hét darab kirendelt szalegelvágót), 6 perc erejéig mantrázta az ő magánéletének szentségét és sérthetetlenségét. Amelynek láttán szerintem Rogán Bűnöző Antal teljesen jogosan szégyellhette el magát (már ha egyáltalán képes erre az életérzésre), amiért neki ekkora bravúrt nem sikerült produkálnia annak idején, amikor még Cecília hites uraként a sokoldalúan tehetséges és sikeres neje szoknyája mögé bújhatott. Mondván, hogy e drága asszony becsületesen megkeresett pénzébű futotta helikopteres rongyrázásra.

Szijjártó Péter mintegy 6 perces, elborzasztó sajtó- és politikatörténeti ripacskodásának leirata alapján így néz ki az arrogáns, gyomorforgató, szereptévesztett mellébeszélés mérlege: 19-szer hagyta el a száját a magánélet, egyszer a magánügy szó, legalább 17 újságírói kérdésre/felvetésre pontosan ugyanennyiszer nem válaszolt, ellenben 7-szer hivatkozott a munkájára, és kétszer arra, hogy ő (mennyit) dolgozik. Hatszor emlegette a családját, háromszor külön a gyerekeit, kétszer a feleségét. Az egyedüli dolog, ami miatt nem futamodott meg az ellenséges, még ki nem nyírt fake news média elől, szerintem az volt, hogy elmondhassa: a korrupció öblös gyanúját felvető luxushetyegéséről megjelent írások NÉMIKÉPPEN SÉRTETTÉK AZ IGAZSÁGÉRZETÉT, hiszen a magánélet védelméhez fűződő jog őt is és a pereputtyát is megilleti.

Akkor beszéljünk néhány szót a magánélet védelméhez fűződő jogról, egyúttal újra leszögezve: Szijjártó Péter egyetlen nyomorult kérdésre nem válaszolt, helyette felböfögte azt, amit előre betanult, és rányomott a repeat gombra. Igen, még egy külügyminisztert is megillet a magánélet védelme. Mondjuk éppen Hadházy Ákost is megilletné, akinek a kertjébe (magántulajdon) csak úgy becsörtet alkalomadtán a revolvermédia, vagy az újságírót is, akinek a személyes adatait teregetik a párttévében, vagy akinél becsönget egy másik propagandista csorda, hogy akkor lesz szíves nyilatkozni most azonnal. Igen, Szijjártó Pétert és a famíliáját és a haverjait és teremfutballista udvartartása minden tagját is megilleti a magánélet védelméhez való jog. Kivételt képez a jelen eset: amikor a magánügy azért magánügy, mert magánügy orrfacsaróan ocsmány módon közügyekkel keveredik. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy külügyminiszter magánéletének része lehetne egy normális országban, hogy egy olyan oligarcha csilliárdos jachtján nyaral, aki több mint 200 milliárdosra becsült vagyona tetemes részét 2010 után szerezte, olyan állami megrendelések, közbeszerzések révén, amelyekről az a fideszes pártállam döntött, amelynek Szijjártó Péter oszlopos tagja. Miután Szijjártó Péternek (értsd: Magyarország 8. legbefolyásosabb embere) a bevallott jövedelme és a piaci árak alapján tuti, hogy nem futotta erre a csilliárdos luxusjachtozásra, ebből az következik, hogy a családi vakációt ajiba kaphatta attól az oligarchától, aki a milliárdos vagyonát a Szijjártó-féle kormány regnálása alatt kalapálta össze. És aki cserébe ezért bármikor bármit kérhet szülei szeme fénye Petikétől.

Vagyis ez így a korrupció tankönyvi példája, és arról nem is beszéltünk, hogy mivel a lebukás után kikapcsoltatta a navigációs rendszert, ezzel nem egyszerűen mások biztonságát sodorta veszélybe, de ez úgy, ahogy van, bűncselekmény. Tehát miközben a bérből-fizetésből, egyik napról a másikra élő mezei állampolgárt arcpirítóan piszlicsáré ügyek miatt orrba-szájba szopatja a NAV, Szijjártó Péter a megsebzett igazságérzetéről pofázik. Miután egy olyan embernek a luxusjachtján fotózták le, ahol semmi keresnivalója nem lehetett volna. Annak a Szíjj Lászlónak a luxusjachtján (amely lassan a NER krémjének pártüdülőjeként is felfogható), aki Mészáros Lőrinc másik böszme nagy sikertörténettel karöltve csak az építőipari cégeik révén (egyedül, illetve másokkal, esetenként közösen) 2071 milliárd forintnyi közpénzt lapátoltak össze 2010 szeptembere és 2019 novembere között. Ez felfoghatatlan mennyiségű pénz (elég baj az, hogy szó szerint nem is fogják fel sokan), és közpénz az utolsó fillérig (ez meg legalább akkora baj). Szíjj NER-társ Duna Aszfaltjához a közel 2100 milliárd forintból 1275,6 milliárd forintnyi közbeszerzés jutott az említett időszakban. És azt még nem tudjuk, hogy azóta mennyit harácsoltak össze. És nem is kell tudnunk. De hogy ezek után jön Szijjártó Péter az igazságérzetével, és ő van megsértődve, ő az áldozat, ő a mártír, akinek a családját lefotózzák?.

Nos, én azt javaslom a túlmozgásos propagandistáknak – akik valószínűleg szorgosan gyártják a lejárató tartalmakat azokról, akik szóvá teszik, hogy ennél kevesebbért hullottak már fejek -, hogy tegyék fel maguknak azt az egyszerű kérdést: van-e a lenézett, hanyatló, a Szijjártó főnöke szemében a vonzerejét elveszített Nyugat-Európában még egy külügyminiszter, aki egy közpénzből gennyesre hízott kormánybarát vállalkozó sokmilliárdos jachtján családi vakációzik, miközben arról posztolgat a közösségi oldalán, hogy az irodájában szakad bele a munkába? És azt is kérdezzék már meg maguktól, mielőtt kiokádják az epéjüket az irigy prolibernyákok fölötti utálatukban, hogy van-e a lenézett, döglődő, Szijjártó főnöke szemében a vonzerejét elveszített Nyugat-Európában még egy olyan ország, ahol egy ilyen produkció után a bűzlő korrupció gyanújába keveredett külügyminiszter a helyén van, és még neki áll feljebb? Ha ez sem segít, akkor meg helyettesítsék be nyugodtan a főszereplő nevét azoknak a haza ellenségeinek a nevével, akiket a legvéresebb cikkeikben gyalázni szoktak, és kérdezzék meg maguktól, hogy akkor is így védenék a védhetetlent, ha most nem Szijjártó lenne a sáros?

A megsebzett igazságérzetű külügyminiszter két nappal ezelőtti diplomáciai ámokfutása is egy kisebb tragédia, de e rongyrázó, undorító családi vakációzásánál csak egyetlen dolog súlyosabb: hogy volt arca kiállni, és előadni ezt a szégyenletes produkciót. Nem az én fejemre szart rá, hanem a kiskorú, hülyének nézett, akként is kezelt fideszes alattvalók fejére. Mert ez még rájuk nézve is példátlanul vérlázító.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább