Szeptember 24,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A három harmad becsülete

Szép reggelt kívánok! Úgy hallottam, hogy a változatosságnak van olykor némi gyönyörködtető hatása, ezért Bálint kolléga kivételesen felmentést kapott a ma reggeli szellemi tornaóra alól. Fájó és betölthetetlen hiánya ellenére nekem is van néhány gondolatnyi mondanivalóm arról, ami a tegnapi napon elvitte a show-t, és ami ma még inkább el fogja vinni.

Végignéztem a vitát, különös tekintettel Orbán Viktor mártírkodó védőbeszédére, amelynél talán csak a testbeszéde és a – diplomáciai mértékkel mérve igencsak könnyűsúlyú – kísérete testbeszéde volt sokatmondóbb. Az Európa részét képező ezeréves magyar keresztény gyökérséghez gyökerekhez való visszatéréstől, a magyar nép legendás szabadságszeretetén és a kommunizmussal szembeni véres ellenállásán (két nappal ezelőtt parádézott a Vietnami Kommunista Párt főtitkárával, csak mondom), valamint a kétharmados teljhatalmát a három harmad becsületére hivatkozó védelmezésén át egészen addig, hogy ők soha nem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azokat, akik nem értenek egyet velük, minden belefért abba a koncepciós 7 percbe, amitől az ember kínosan és kellemetlenül érezhette magát.

Mármint az embereknek az a része, amelyik pontosan tudja, hogy ez a provinciális, színvonaltalan, az Origótól a nyolcasig terjedő olvasó- és szavazótábornak szóló, kappanhangon előadott háborús-hergelő-felcsúti retorika valami napról-napra egyre sötétebb valóságshow része. Igen, egy gyáva troll üvöltő mellébeszélését hallhattuk, aki olykor lesajnálóan, gúnyosan, a mellette ülő Gulyással, és a háta mögött feszítő Szijjártó-Rogán párossal gúnyosan összeröffentve tett úgy, mintha nem is értené, miről beszélnek ezek az emberek. (Hogy Guy Verhofstadt beszéde alatt harsányan nyerítettek? Hát ilyen ez a tisztelet. Zsákutcás.) Aki a hőn szeretett veje és egész kormánya korruptságát nehezményező felvetésekre zavartan, kényszeres mozdulatai által kísérve mélyedt a papírjaiba és vágta a pofákat, és aki aztán a 68 oldalas Sargentini-jelentésre válaszként összegányolt 108 oldalas kisokost Soros-tervként lobogtatva takarózott a magyar nép, azaz a három harmad becsületével. A magyar nép becsületét Rogán Letelepédésikötvényes-Bűnöző Antal társaságában védeni… ez ám az erkölcsi diadal.

Helmuth Kohl önjelölt szellemi örököse ezúttal is csak azt adta, ami lényege, de talán nem véletlen, hogy minden korábbinál vehemensebben borult össze körülötte a propaganda manipuláló gépezete és vicsorogva, fröcsögve magyarázza előre-hátra, hogyan mosta fel a padlót Európával a bálványuk, és hazaárulóznak mindenkit, aki nem ők. A Fidesz apraja-nagyja a központi eligazítás szerint osztogatja Orbán háborús szakzsargonba fulladt beszédét a közösségi oldalakon, ők már megint győztek, a magyarokat már megint megvédte az ügyeletes szabadságharcos. Ez annyiban valóban igaz – mármint nem a megvédés, hanem a hurráoptimizmus -, hogy a mai voksolásnak legfeljebb szimbolikus-lélektani jelentősége lehet, már ha egyáltalán lehet neki bármilyen. Orbán akkor is elhörögheti, hogy győzött, ha kétharmados többséggel átmegy a jelentés, és akkor is, ha nem.

Bár sokan arra számítanak, hogy Manfred Weber tegnap esti nyilatkozata – miszerint ő megszavazza a jelentést – azt jelenti, hogy alakul a kétharmados többség Orbán felelősségre vonása mellett, úgy vélem, nem feltétlenül érdemes hiú ábrándokat kergetni. Akkor sem, ha az Európai Uniónak (jövő évi választás ide, vagy oda), benne a legnagyobb pártcsaláddal ez az utolsó utáni lehetősége eldönteni, hogy számukra valójában merre van az arra. El kell dönteni, hogy belefér a konzervatív-jobboldali frakcióba egy habzó szájú, szélsőséges, az uniós polgárok pénzén vagyonosodó megélhetési illiberális, akinek Nigel Farage a legnagyobb rajongója és támogatója, vagy ideje elválasztani a szart a májtól és a család tagjait rákényszeríteni arra, hogy ha már a konyhapénzből kocsmáznak és dőzsölnek, legalább ne okádjanak rá a megterített asztalra. Különben valóban Bayerzsolt-típusú harsány-öblös röhögés által kísért szánalomba fullad ez az egész összeráncolt homlokú aggodalom a jogállamiság és a demokrácia iránt. Röviden: hamarosan kiderül, hogy az Európai Néppárt képviselőinek milyen a lelkiismerete. És tekintve, hogy nyílt (roll-call) szavazás lesz, vagyis nagyon is tudni lehet, ki melyik oldalra áll, nem lesz lehetőség elsunnyogni a dolgot.

Ameddig valamikor délutánra kiderül, hogy mennyi az annyi, kollégám jó szokásához híven, ajánlok egy több mint érdekes olvasmányt, amely az Ungár Péter által tulajdonolt azonnali.hu-n jelent meg. Az írás címe önmagában is többet mond könyvtárnyi szakirodalomnál: Sargentini vajon Sorosnak, vagy a Fidesznek dolgozik? Nem kommentálom, ez valóban nem szorul rá. Azt azonban remélem, hogy Szél Bernadett nem csodálkozik olyan nagyon, amiért az LMP nem szavazza meg a jelentést annak ellenére sem, hogy ő megszavazná.

Hogy közben arról se feledkezzünk meg, miről szól az élet ott, ahol a kétharmadra hivatkozva lehet demokráciát üvölteni és bármit is meg lehet tenni, mert hiszen a magyar nép erre adott felhatalmazást (mondjuk, kíváncsi lennék, hányan adtak arra felhatalmazást, amikor a Fideszre szavaztak, hogy Orbán leszármazottai hetedíziglen is Gucciban meg Louis Vuitton-ban nyomuljanak), beszéljünk például az MTA-ról. A CEU-ról azért ne beszéljünk, mert az amerikai nagykövet úr megmondta, mi a helyzet e tekintetben:

A CEU jelenleg nyitva van, holnap is nyitva lesz és azt remélem, és szeretném, hogy ez így maradjon hosszú évekig. És úgy érzem, hogy ez így is lesz.

Végül is, ennyi nekünk bőven elég. A kormány mindig is kiszámíthatóan, nyílt lapokkal játszott eddig is, valóban nincs okunk kételkedni a nagykövet úr megérzéseiben.

Tehát az MTA: miután Palkovics László pártkatona és miniszter több mint két hétig válaszra sem méltatta a legnagyobb tekintélyű magyar intézményt, úgy döntöttek, megszakítják a tárgyalásokat az Innovációs és Technológiai Minisztériummal. A botrány tárgya: az Orbán-kormány az ITM-re bízná az MTA kutatásra szánt állami támogatásának a felügyeletét. Nos, Lovász László MTA-elnök augusztus 23-án küldte el javaslatait a miniszternek, aki mai napig nem kapott ezekre választ. Választ nem, de egy munkaanyagot kapott az MTA, amelynek lényege, hogy szinte teljes egészében elvennék az MTA-tól a kutatóintézeteket, és vagy egyetemi fenntartásba adnák őket, vagy megszüntetnék azokat. Ebből is látszik, hogy a Sargentini-jelentés nettó hazugságok gyűjteménye.

Ehhez sem fűznék kommentárt, mert megáll a saját lábán: Schmidt Mária Figyelőjének legszebb hagyományaihoz csatlakozva, a Bencsik András nevével fémjelzett Demokrata is nekiállt a listázásnak. Sokan mások mellett azt a svéd újságírót is pellengérre állították, aki könyvet írt Orbán félelemmel és undorral kísért illiberalizmusáról. A közpénzért is meg kell dolgozni, Bencsikéknek ennyire futja.

A végére egy jó hír, hogy teljesértékű jó napunk legyen: bérnővérekkel és visszahívott nyugdíjasokkal oltják a tüzet az ajkai kórházban – írja a 24.hu. Székesfehérvárról és Budapestről ingáznak ápolók, hogy pótolják az ajkai kórház intenzív osztályán a felmondott nővérek műszakjait. Székesfehérvár nagyjából 80, Budapest 150 kilométerre van Ajkától. A szülészeti és sürgősségi osztályról is irányít át dolgozókat a kórház.

Úgy vélem, mindent megbeszéltünk, ami ebbe a reggeli posztba beleférhetett, sok másról később. Harcoktól és ökölbeszorulásoktól mentes szép napot mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.