Augusztus 5,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

KLASSZIKUSOK


A halál apródja

Egyszer nagyon fájt már az élet.
Fájtak a szeplős féregarcok.
Fájtak a csókok s fájt nem tudnom:
Minek kínlódni ezt a harcot.

Ha még harc lenne! Mell a mellnek!
De kis kenyérért sántikálva,
Éhes férgekhez dörgölődzni…
Kéjjel gondoltam a halálra.

Menni, csak menni gyorsan! gyorsan!
Itthagyni minden kis cókmókot…
S lelkem a halál apródjával,
Egy kis golyóval sugdolódzott.

Te nyitod hát ki, ó te áldott,
A szent kaput a végtelenbe!
– Bohó, magad lásd, hova vágyol…
S ráütött rögtön a szivemre.

…Friss deszkaszag áradt köröttem
És zizegett a tömő forgács…
És sötét lett, s a nagy sötétben
Kezdődött furcsa sürgés-forgás.

Gyors szú őrölte már a deszkát
És kuncogtak kis éhes férgek…
Amiktől ott fenn undorodtam,
Most lakomázni hozzám értek…

– Megcsaltál, vén csont. Azt igérted,
Hogy tenálad valahogy szebb lesz.
Hittem, bolond, és idevágytam
A férgektől – az új férgekhez.

Csúf, csúf ott fenn és fáj az élet.
Fáj a csók és jaj, fáj az álom,
És mégis szép és mégis élet,
Nem baj, csak fájjon, soká fájjon!

…Kacagott a halál apródja
És elsuhant a szívem mellett…
S az orvos szólt kezét dörzsölve:
Két hét mulva már föl is kelhet!

Gyóni Géza

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!