Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A gödör alja egyre távolodik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó, akkor kedd. Vidámszépjó reggelt kívánok mindenkinek! Vagyis izé. Tudom, hogy nem újdonság, de nincs a kibaszott gödörnek alja. Soha nincs. Vagy régebb nem viselt meg ennyire, vagy folyamatosan emelték a méregadagot és azért van ez, de egyre nagyon megpróbáltatásokkal jár naponta elmerülni a napos oldal mocsarában. 1-2 éve még röhögve végignéztem egy Sajtóklubot, vagy elolvastam raklapnyi lejáratócikket, ma már görcsbe rándult gyomorral teszem. Nem önsajnáltatásilag mondom, ez nem rólam szól, hanem arról a gátlástalanságról, ízléstelenségről, aminek nincs felső határa. És amiért nincs alja sem a gödörnek, de legalábbis egyre távolabbinak tűnik. Már tényleg csak kilövési célpontok mentén dübörög a propagandaújságírás, sehol egy érv, csak a megbélyegzés, címkézés, lesajnálás. Az alapsztori az, hogy a migráció miatt támadják Magyarországot, de a kormány nem enged. Erről szól az életünk évek óta, erre épül rá a nemzeti árokásás, ezért nincs szó szakpolitikákról, valóban fontos nemzetgazdasági problémákról, ezért nem kell az oktatásról és az egésszégügyről beszélni, ezért nem téma Mészáros Lőrnic és Orbán plebejus rongyrázása, ezért nincs válasz semmire, mert így is működik. Csak a varázsszavakat kell nyomatni minden fronton: a balliberálisok, a Soros-hálózat, a genderfasiszták, a haladók, a civilek, a világról mást gondolók, a kommunisták, a hazaárulók, Macron, Merkel, az ellenzék, a független féknyúzgyár, azok ott, mindenki, aki nem ők.

Mielőtt rátérnék a lényegre, idepakolok két példát arra, amiről beszélek. Kétharmaduk van, minden az övék, és közben mégis ilyen meg ilyen cikkeket írnak. Amikor éppen nem azon csámcsognak, hogy egy 101 éves néni Macron feleségének nézte Merkelt. Ha nem Verhofstadt vagy Sargentini van a terítéken a kinézete miatt, ha nem Bródy Jánossal vagy Alföldi Róberttel  (most éppen ők jutottak eszembe, de holnapig sorolhatnám a neveket) mossák fel a NER kultúrszaros padlóját, akkor ilyesmiken heherésznek mélykeresztény konzervatívék.

Amúgy ha valaki nem tudná: a tegnap esti Elios-ügy kapcsán szervezett tüntetésen Soros György fizetett emberei vettek részt. Pont. És innentől kezdve nincs miről beszélni. Mindenki, aki utcára vonul, vagy bármilyen formában tiltakozik az ellen, hogy ebben az országban minden jogi és erkölcsi gátat átszakított a kormányon lévők feneketlen hataloméhsége, az megkapja a bélyeget, a szekértábor meg ökölbe szorulva tapsol, vinnyog, hüledezik, ünnepel, attól függ, hogy éppen mi a teendő.

Mindeközben tegnap a Polt nevű Péternek a Parlamentben volt jelenése, ahol a Párbeszéd képviselője bohócorrot ajándékozott volna neki annak a fantasztikus munkának az elismeréséül, amit legfőbb ügyészi minőségében végez, és ami egészen biztosan történelemkönyvek lapjaira kívánkozik majd. Az elsikálóművész láthatóan megsértődött, és felvette a nyúlcipőt, ahogy a főnökétől tanulta. Az a biztos, ha elkullog a balfenéken:

Faszt érdekel a jogállam, amikor a nyugdíjprémium már meg is érkezett némelyeknek, amikor van migránskártya összeesküvés-elmélet (tegnap Hende MásikRomeó Csaba volt a soros, hogy előadja a habonyista halandzsát), és családi kamukonzultációs kábítószer, amivel egyidejűleg az Európai Unió és az ENSZ ellen is lehet hergelni. Mit számít, hogy a miniszterelnök szűkebb és tágabb pereputtya milliárdonként tolja a közpénzt a magánvagyonába (mint tudjuk, elvesztette közpénz-jellegét), amikor Judith Sargentini egyszemélyben támadt rá a bevándorláspárti erők képviseletében Mária országára. De legalább a holland zöldpárti elvetemült ellen olyan jól sikerült a hergelés, hogy nem is jön Magyarországra, tőle is megvédték a hont.

Csak az a baj – és emiatt még mindig nem lehet hátradőlni az elvtársaknak -, hogy folyamatosan terjednek az álhírek, mert még mindig van független sajtó, amit pedig akár ki is nyírhatnának, és utána teli tüdőből ordíthatják, hogy a sajtó szabadságával és függetlenségével kapcsolatos aggodalmak valójában a bevándorláspárti erők bosszúja azért, mert Orbán Viktor demokratikus kétharmaddal szorongathatja az ország nyakát. Szóval azt terjeszti a nem kormánypárti álhírgyár – természetesen a kormány lejáratása okán -, hogy miközben a Honvédkórház szeptemberre összeomlás szélére került sürgősségi betegellátó centrumában lassan talán normalizálódik a helyzet (az SBC sürgősségi és szakorvosai múlt héten megkapták végre a lassan egy éve beígért béremelésüket), a kórház II.-es számú, Podmaniczky utcai telephelyén csak a szerencsén múlt, hogy még nem lett tragédia az orvoshiányból. Itt az a helyzet állt elő ugyanis, hogy a kétnaponta sebészeti ügyeletet adó intézményből szeptember 1-jén távozott az utolsó radiológus is. Értjük? A sürgősségi felvételi hely úgy működik lassan két és fél hónaja, hogy nincs egyetlen radiológus sem. Semmi gáz, a távleletezés bevált módszer Európa több más országában is, csakhogy főként az ütemezett és nem a sürgősségi vizsgálatoknál  sokszor több órát is várni kell azokra a leletekre, amelyek nélkül az ügyeletes orvos nem tud dönteni a beteg további sorsáról, az adott esetben szükséges – akár életmentő – beavatkozásról. Gond egy szál sem, majd nemsokára érkezik a cáfolatnak csúfolt tagadás az illetékesek részéről: nem igaz, hogy a szakorvos lelet híján a megérzéseire támaszkodhat, amikor dönt egy-egy beteg sorsáról, valójában egymás lábára taposnak a radiológusok a Honvédkórházban. És az sem igaz, hogy mintegy 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyarországi kórházakból. Jól van akkor.

Erről jut eszembe Kövér László, akit valószínűleg már hazaevett a fene dél-amerikai turnéjáról, aki szerint az Orbán-kormány egyetlen tagjának sem tartozik a feladatai közé a sajtóhírekre való reflektálás. Ezt arra fel préselte ki magából a portás úr, hogy Mesterházy Attila MSZP-s képviselő arról kérdezte az állatorvosképzésért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumát:

mit tesz a kormány az állatorvosi felsőoktatás javítása érdekében, hogy Vajna Tímeának, Andy Vajna kormánybiztos feleségének ne kelljen magángéppel vinnie a macskáját gyógyíttatni az Egyesült Államokba.

Mivel Rétvári nem érezte magát kompetensnek egy ilyen horderejű kérdés megválaszolásában, átpasszolta a kellemetlenkedést Kövérnek. Akinek volt pofája azzal előállni, hogy a miniszterek feladat- és hatáskörét, amelyben válaszadási kötelezettségük van, a jogszabályok jelölik ki, nem pedig „különböző médiafelületeken megjelenő bulvárcikkek”.

Hát ahhoz képest, hogy a magyar kormány a Magyar Idők-Origo tengelyen megjelenő habonyista rémhírek és mocsárbulvár hírek alapján kommunikál (lásd csak a legutóbbi migránskártyás hisztéria, amit a munkanélküli vitrines szlovén médiájából vettek át és kezeltek tényként és nem bírják elengedni; de másik jó példa erre a Hadházy Ákos elleni karaktergyilok is, amit a TV2 fertőjéből halásztak ki és csócsáltak szanaszét), szép is ez, Kövér kartárs! Az is igaz, hogy miután tegnap kiderült, hogy Lázár János a bírósági ítélet ismerete nélkül (Szeviép-ügy) lebegteti, hogy nemsokára olyan információk kerülnek napvilágra, melyek szerint Botka László a szervezett baloldali bűnözői körök polgármestere, tökmindegy mit beszél a szájával Kövér.

Bár a nyomás egyre elviselhetetlenebb, és bár a gödörnek egyre távolodik az alja, elviselhető szép napot kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.