Február 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A gaz lehúz, altat, befed

Jó reggelt, drága emberek! Nehéz lesz überelni az elmúlt napokat, meg sem próbálom. Erős heten vagyunk túl, most meg még nagyon vadhajnal van, és annyira nem forrt fel az agyamban a víz, hogy akár csak megkíséreljek a nyomába érni Róbert és Edgar kolléga hétvégi mulattatásának. Átmenetileg elpakoltam a csúnya szavaim szótárát is az egyik sufni mélyére, igyekszem viselkedni, túlságosan hétfő van ahhoz, hogy csak úgy szalonképtelenül káromkodjak bele az éterbe. Óvom, védem a mimózákat.

Szóvalhogy bármilyen pótolhatatlan mély űrt is hagyott kedves mindannyiunkban, hogy vége a Tusványoson felvonultatott NER-nehéztüzérség megannyi aranyköpettel és harcos szándéknyilatkozattal terhes parádézása, biztos vagyok benne, hogy a folytatásról is gondoskodtak. Mert hiszen csak most kezdődik a 15 éves harc az internacionalizmus, de pláne a liberalizmus ellen. Ha belerokkanunk is. De nem fogunk, mert ha nem sikerült 30 év alatt, 15 évet már igazán kibírunk lábujjhegyen is. Végül is annál semmi sem elkeserítőbb, hogy kibírjuk. Nem fogom utóelemezni a Tusványosra exportált, a hanyatló Nyugatnak megüzent, de főleg hazakiabált miheztartásokat. Mert egyrészt a kollégák már kimerítették ezt a kimeríthetetlen témát, másrészt mert vannak mások, akiknek megélhetésileg az a feladatuk, hogy szájbarágják a halleluját.

Lánczi Tamás fideszes politológus, a XXI. Század Intézet igazgatója például határozottan azt hallotta ki a miniszterelnöki eligazításból, hogy a keresztény szabadság nevű kreálmány védőszentjének az utóbbi években jelentősen nőtt a nemzetközi mozgástere, miközben a 68-as nemzedék viszont egyre kevésbé talál követőkre. Meg még azt is mondta, hogy az illiberális demokrácia említése ma már korántsem vált ki olyan nemzetközi ellenkezést, mint az első alkalommal, 2014-ben. Orbán Viktor tusványosi beszédeit nem csupán óriási érdeklődés kíséri, de az abban megfogalmazottakkal ma már egyre többen értenek egyet külföldön is. A visegrádi államok mellett például Olaszország is. Orbán politikájának lényege abban áll, hogy nem fogadja el „a liberálisok kártékony, előjogokat védő kompromisszumait”. Utóbbiak tagadják a tusnádfürdői beszédekben megfogalmazott értékeket, azt gondolván, hogy a történelem helyes irányát kizárólag ők ismerték fel. A szakértő szerint a 20. század diktatúráit idézi, ahogy a liberális elit kirekesztette a nyilvánosságból mindazokat, akik nem értettek velük egyet, és „egzisztenciálisan is igyekeztek ellehetetleníteni őket”. Politikai nyelvezetük, ízlésük, és „a kontinens hanyatlását okozó elveik” azonban a 68-asok „kiöregedésével” egyre jobban visszaszorulnak. (via MTI)

Áhá. Ez majdnem olyan szórakoztató, mint G. Fodor Gábor hites feleségének szívbemarkoló irománya, aki arra a következtetésre jutott, hogy Tusnádfürdőig kell elmenni ahhoz, hogy érezzük, mi a fontos. Mondjuk szerintem elég lenne berontani bármelyik kórházba az ország bármelyik pontján, ahol például a nyár szabadságolások miatt, ez idő tájt több szakrendelés is szünetel. Vagy meg lehetne tekinteni a végeken bármelyik zsákfalut, ahol se jelen, se jövő, csak a kiszámítható vegetálás jut, ahol az a napi kihívás, hogy túl kell élni valahogy. Ahol az egyélőisten nemzetközi mozgásterének növekedése fordítottan aránylik az emberhez méltó élethez. Ahol nem a liberálisok elleni küzdelem a tét, de ahol a napi háromszori étkezés is megoldhatatlan feladatnak tűnik. Ahol senkit nem érdekel, hogy ha az illiberális demokrácia olyan baszottul elfogadott Európában, akkor minek kell átnevezni valami teljesen másra, hogy szalonképesnek tűnjön. Fingom nincs, milyen retkes liberális előjogokról lamentált Lánczi, de engem már nem tegnap óta a 20. század diktatúráira emlékeztet, ahogy a kétharmados Fidesz hatalom boszorkányüldözi azokat, akik nem értenek velük egyet, és a hiénamédiáját rájuk uszítva karaktergyilkolnak mindenkit, aki nem ők. Persze át lehet írni az EP-választások eredményét és azt lehet hazudni, hogy a szélsőjobbos orbáni autokráciák és a hasonszőrű putyinista csürhék jelentik az új többség Európában, és mimagyarokat azért gyűlölnek, mert óvjuk a kereszténységet. Lehet azzal nyomulva mártírkodni, hogy gyűlölnek bennünket, mert mi gyűlöljük a migránsokat és egyet sem akarunk belőlük látni, de attól a lopás lopás marad, a zsarnokság zsarnokság marad. A legfontosabb viszont az, hogy be lehet bújni a kereszténység mögé, lehet kenegetni az ájtatos mázt a szélrózsa minden irányába, de attól még soha senki nem lett keresztény. Egy keresztény nem úgy beszél, mint a felcsúti futballista, hanem úgy, mint Beer Miklós például. Akit a keresztény szabadság nevében arra utasítottak, hogy fogja be a száját. Amit Orbán képvisel – Ady Endrével szólva – az a gaz, ami lehúz, altat, befed.

A gaz, igen. A propagandával és statisztikai kozmetikával kormányzó illiberális ámokfutás és elvetemültség, aminek a rohadt gyümölcseit már boldogan lehet szüretelni. 2010 óta az összes tetves kétharmados kormány azt tudja felmutatni, hogy miközben a slepp már megszámolni sem tudja a milliárdjait, a sportba és betonba öntött közpénzeket pedig már ép ésszel felfogni sem lehet, az ország hosszú távú versenyképességét meghatározó ágazatokon spóroltak. Úgy mint oktatás, egészségügy, környezetvédelem.

Míg 2010-ben a GDP 30,9 százalékát költötték e célra, jövőre az arány már csak 24,5 százalék. Ezzel együtt igaz az a fideszes beállítás is, hogy az összeg több ezermilliárddal – 8324 milliárdról 11938 milliárd forintra – nőtt. Ám ez a forint már nem ugyanaz a forint. (Népszava)

De hogy a nyugdíjasok is örüljenek. A GDP-arányos nyugdíjkadások mindeközben – a korhatáremelés, az infláció feletti nyugdíjemelés eltörlése, illetve a szolgálati nyugdíjak felszámolása miatt – 10,5 százalékról 7,3 százalékra mérséklődtek. Az állami bürokrácia kiadásai ezzel szemben az elmúlt tíz év során észrevehetően, a GDP 7,1 százalékáról nyolc százalékra nőttek. Ha mindeközben nem törvényesítették volna a lopást, és nem harácsolnának, mintha nem lenne holnap, ez akkor is mindent elmondana a további 15 év harcra készülő bandáról.

Sajnos nem volt idegrendszerem hozzá, de majd elolvasom a dekázó igazságügyminiszterrel, a kormány legújabb csatárával készített propagandainterjút a Nemzeti Sportban. Még nincs kivasalva, csak azért. Ha valakinek van gusztusa hozzá, ITT megtalálja. Jut eszembe a sportról a magyar úszók kiváló világbajnoki szereplése mellett a Kenderesi Tamást övező zaklatási botrány. Amiről pillanatnyilag semmi mondanivalóm nincs azt leszámítva, hogy egészen elborzasztónak találom a kéményen csüngő magyar emberek reakcióit. A kollektív lincseléstől az összeesküvés-elméletek szorgalmas gyártásáig. Egészen pofáraejtő, milyen mélyen vagyunk. Ez különben minden másra is érvényes. Nem mindig önmagában a történés a legsúlyosabb, hanem annak fogadtatása. Ezúttal az ártatlanság vélelmének pártján állok, és egyelőre nem filozófálok azon, hogy ha Kenderesi 10 napig nem hagyhatja el Dél-Koreát, akkor a Hableány katasztrófáját és igen sok ember halálát okozó szállodahajó miért hagyhatta el az országot azonnal.

A végére pedig egy egyszerű ténymegállapítás: öt városban és két budapesti kerületben rajzolták át a választókerületeket az önkormányzati választásra. Gondolom, mindenki sejti, hogy na vajon miért is. Ennyi fért a hétfő reggelbe, ez a nóta néha bekattan és akkor feltétlenül meghallgatom maximális hangerőn ötször egymás után, nem baj ha vótmá. Megyek, majd jövünk, jó hetet mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.