NEHAZUGGY

A galádok éve itt soha nem érhet véget

Jó reggelt, drága véreim! Tök menő, hogy ma reggel is itt lehetek és magammal kezdhetem a napot. Végtelenül megtisztelő, szeretettel üdvözlök mindenkit is. A szombati nap hatalmas nagy eseménye volt – ámbár nem csodálkozom, hogy egyik kollégának sem volt gyomra részletesebben elmélyülni a moslékban – az az interjú, amelyet Szájer József alaptörvény-fércművész az utolsó napjait élő, hamarosan Magyar Nemzetté keresztelődő, de legalább lopott pénzből kitartott Magyar Időknek adott.

Csak semmi pánik, én sem fogok Edgarnál sokkal több szót pazarolni erre a rosszarcú alakra, bármennyire is idegállapotba jöttem tőle. Az indokolatlanul hosszú, nettó hazugságoktól, csúsztatásoktól, és abszurdumoktól hemzsegő ömlengését olvasva azonban annyit mégis kénytelen voltam sokadszorra megállapítani, hogy senki nem tud olyan szenvtelen hidegvérrel hazudni, mint ez a jogászokból álló bűnszervezethez hasonló alakulat. Én aludni se tudnék, ha az életem egy rohadt nagy hazugságból állna, ezeknek meg a szemük sem rebben.

Ámazonban ha elvonatkoztatunk ettől a konkrét szájeri gyalázattól (hogy itt nincs cenzúra, bezzeg Nyugaton, meg különben is hamarosan legyőzzük a migránsokat és eltakarítjuk Európából a migránspárti geciket, hogy azt mondja ez a szakállas jogi istencsapása: konzervatív, mérsékelt, reális álláspontot képviselő, nem kirekesztő nézeteket valló pártokkal kellene szövetségre lépnie a Néppártnak, mint például a jelenlegi lengyel kormánypárttal, a PIS-szel, vagy az olasz Matteo Salvini Ligájával, höhö), Orwell agyonhasznált, de sajnos örökérvényű megállapítását kell idecitálnom:

A politika nyelve úgy épül fel, hogy a hazugság igaznak, a bűn pedig tiszteletre méltónak tűnjön.

Ha visszatekintünk az elmúlt súlyos évekre, akkor semmi nem igazabb annál, mint hogy a szótár átírásával kezdték, és valóban egy új nyelvet gányoltak össze. Úgyhogy valahányszor nem értjük, hogy oly sokan miért tapsolnak a pofájukba vágott korrupciónak, vagy legalábbis miért tűrik szó nélkül, vagy miért hagyja hidegen őket, hát ezért: mert megtanulták ezt a nyelvet, amin reggeltől estig beszél hozzájuk a hatalom és bizonygatja, hogy lopni, csalni, hazudni tiszteletre méltó. Tudom, hogy a bölcsek szerint ki kell ezeket röhögni, hát jó. Tessék:

Zárójel: nagyon remélem, hogy a Sargentini ellen csápoló, a holland politikust minősíthetetlen stílusban gyalázó pöcegödörmédia megnyugszik, miután kiderült: gazdáik nem hajlandóak fogadni a holland parlament delegációját, akik a saját szemükkel szerettek volna meggyőződni arról, hogy a zöldpárti Sargentini sokat ócsárolt jelentése milyen viszonyban áll a valósággal, és mi a pálya úgy egyáltalán a magyar jogállamisággal és demokráciával. Érdekes, hogy ezzel a találkozóval nem üvöltötték tele az ég alját is (nem úgy, mint az amerikai külügyminiszter állítólagos látogatásával, amiről kiderült, hogy csak éppen Pompeo nem tud róla), ezzel szemben a holland delegáció és a magyar parlament Európai Ügyek Bizottságának találkozási időpontja már le volt szögezve, ebből hátráltak ki gyáva gecik módjára az elvtársak. Így is kell. Aztán meg magas hangon kell óbégatni, hogy az európai migránspárti többség bosszút akar állni Magyarországon, és gyűlöletből támadják Orbánt. Ennyivel még Lengyelország is előttünk jár: Varsóban semmi akadálya nincs annak, hogy a hágai törvényhozás tagjai személyesen tájékozódjanak, hogy lengyel képviselőkkel, szakértőkkel, civil szervezetekkel és a kormány képviselőivel beszéljenek.

Tudom, hogy a bölcsek szerint ki kell ezeket röhögni, de én például azon sem tudok önfeledten szórakozni, hogy miközben a világ leglehetetlenebb pontjain milliárdokat szórnak el józan ésszel teljesen megmagyarázhatatlan ökörségekre (nem tudom, a közel 20 milliárdos befektetés abba a bizonyos ghánai gázerőműbe ugyanolyan kacsa volt-e, mint minden más, amit zsigerből letagadnak, mert a hülye népnek így is jó lesz, majd elfelejtik), például az anyáknak a beteg gyermekeik mellett a földön kell aludniuk a kórházakban. Mert arra már nem fussa az üldözött keresztények megsegítésének lázas igyekezetéből. Ezért aztán megint a civilek végzik a Kásler-féle elvetemültek munkáját: Orosvári Zoltán az Anyák az Anyákért Alapítvánnyal összefogva immár 300 darab tábori ágyat vett és osztott szét budapesti és vidéki kórházakban. Miközben az Emmi nevű szörnyszülött nulla forinttal és egy táblázattal járult hozzá az embertelen helyzet felszámolásához, amely táblázatban  összefoglalták, hogy Magyarországon hány kórháznak hány tábori ágyra van szüksége. Így, ahogy írom. A galádok éve itt soha nem érhet véget.

Mint ahogy Mészáros Lölö – vagyis Orbánnak az az énje, amelyik üzleti ügyekkel foglalkozik – eszelős harácsolása sem (naponta derülnek ki részletek arról, hogy megint vett valamit, amiről korábban is sejteni lehetett, hogy köze van hozzá), de erről kurvára nem lehet olvasni egyetlen árva szót sem a 30 milliárdos állampárti sakálmédiában. Ellenben például megütközve siránkoznak a Borstól az Origóig, hogy megjelentek a tolvajok Vajna sírjánál. Azt írják, hogy míg pár napja több tucat kubai szivar hevert Andy Vajna fényképe előtt, melyeket a barátok, tisztelők hagytak ott, tegnap már alig harminc volt ott. A drágább darabok eltűntek, értékük szerény számítás szerint is félmillió forint. Nahát, bazmeg, tényleg? Lopnak a pórnépek is? Amikor kamionszámra viszi a regnáló hatalom a közpénzt, akkor kussoltok, az nem bűncselekmény, az hazafias kötelesség. Amikor Vajna sírjáról elviszik a kubai szivart, akkor világvége van. És nem, egyik sem normális, mindkettő gyalázat, csak hát efelé halad az ország. Amikor az elitnek nevezett politikai bűnbanda szalonképessé teszi a lopást, akkor előbb-utóbb ez lesz a minta, a követendő példa. Nem csak a verbális erőszak terjed, mint a pestis, hanem ez az erkölcstelenség is sikk lesz és menő. Legalább kussolnátok. 

Közben erkölcstelenék és gátlástalanék trancsírozzák felfele az ellenzéket Sneider Tamástól és a Jobbikra kiszabott milliárdos büntetéstől a Momentum könyveléséig, minden napra jut valami kiszivárogtatás, valami megbotránkoztatónak szánt történés, amivel az állampárt történelemkönyvekbe illő példákat statuál arra, hogy mi mindent lehet kezdeni a kétharmaddal. Például ezt: a független állami hatóságokkal és a milliárdos propagandagépezettel láncfűrészként hadonászva kinyírni az ellenzéket. Amelyik persze sehol nincs, darabjaibra van hullva, mégis brutális erőket és energiákat mozgatnak meg a lejáratásukért. Az ellenzéki pártok összesen nem foglalkoznak annyit magukkal, mint amennyit a besározásukba invesztál az állampárt. Miért, tessenek mondani? Mert azt látjuk, hogy a migránsok, Soros és a hazaáruló ellenzék ekézése mellett kormányozni nem sok idő marad, és kurva lassan, de szivárognak a védhetetlen gazemberségek. Tudom, hogy itt soha semmi nem lesz, de azért mégis: a nem nyilvános számok vajon nem úgy állnak, ahogy kellene?

Jó, tudom, a számok libsi faszságok, de mert a plakátokon dübörög a jobban teljesítés, ímhol az el nem hajlított valóság egyik szeletkéje: a magyar minimálbér még mindig az egyik legalacsonyabb az EU-ban. A bolgárokat, a letteket és a románokat azért leköröztük, a V4-eket azonban sehogy sem sikerül, hogy lesz ebből Ausztria? Sehogy. Nem baj, legalább a köztörvényes Gruevszkinek bejött az élet Budapesten és már úgy felbátorodott, hogy interjúkat is ad. Képzeljék, meg akarták gyilkolni őt a böriben, muszáj volt meglógnia. Meg kell a szívnek szakadni, már itt sem vagyok, csókpuszi!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább