NEHAZUGGY

A főnök büszke lesz rád, amiért ilyen meggyőzően forgatod a szemeidet

Jó reggelt! A magyar fideszes parlamenti demokrácia tegnapi ülésnapja után nem egyszerű megszólalni, de bármennyire is úgy tűnt, hogy a kemény büntetéseket lebegtető Kövér házmester a helyzet magaslatán állt, és bármennyire is úgy tesz a propagandaosztály, mintha ez az egyszerű technikai obstrukció, ez az ócska trükk, amit az ellenzék a rabszolgatörvényhez benyújtott több mint 2900 módosító indítvánnyal bevetett, szóra sem érdemes, meg a kormánypártok leszarják, nem is érdemes vele foglalkozni, hát hiszen csak a darabjaiban fetrengő ellenzék állapotáról állít ki bizonyítványt, a helyzet ennél picit súlyosabb. Szerintem az, hogy az ülés fütyülésbe, kiabálásba, majd az ellenzéki pártok egységes kivonulásába fulladt (legalább Németh Szilárd kedvére pöffeszkedhetett és kitölthette az üres teret) pontosan azt mutatja, hogy a fideszes önkény, a hétről hétre tapasztalható kétharmados cinizmus, a boldogkarácsonyozás, sorosozás, bagatellizáló személyeskedés semmi más lehetőséget nem hagyott az ellenzéknek arra, hogy a túlóratörvényhez hasonló, össztársadalmat érintő ügyekben bármiféle érdemi eredményt elérjen. Igaz, minden másra is ugyanez érvényes (lopakodva, sunyiban a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt is átviszik két ádventi bejgli között szerdán).  Tehát örülhetnek a fiúk, hogy mekkora nagy eszük volt nekik, amikor kitalálták, hogy egyetlen gombnyomással szavaztatják le az összes módosító indítványt, büszkék lehetnek magukra, hogy ezt is megcsinálták, de az, ahogyan tegnap eljártak az általuk semmibe vett ellenzékkel szemben, az baromira nem az ellenzékről szól (amely az újabb kétharmados eufória után talán először viselkedett úgy, ahogyan az elvárható a mindenkori ellenzéktől), hanem azokról, akiket érint. Az például, hogy a 400 órás önkéntesen kötelezővé tehető túlóráját majd 3 év múlva fizetik ki.

Hogy mennyire abszurd és vérlázító az, amit és ahogyan a Kósa Lajos okos fejétől bűzlő állampárt képvisel ebben az ügyben (is), az akkor válik méginkább nyilvánvalóvá, ha mellérakjuk a propagandaosztály által hetek óta gyalázott Emmanul Macron tegnap esti beszédét, amelyben a sárgamellényes tüntetőkhöz szólt. Ez az a 10 perces beszéd, ami soha nem fog elhangzani Magyarországon, ahol elképzelhetetlen, hogy a regnáló rezsim bocsánatot kérjen bármiért is. Az Orbán és alattvalói által tömött sorokban gyűlölt francia államelnök arra vetemedett, hogy elismerte: a kormány talán nem reagált elég gyorsan a demonstrációkra, és ezért részben ő is felelős. Sőt, azt is mondta, megérti a haragot, ami a tüntetőket vezeti, hiszen jobban és hamarabb figyelni kellett volna azokra, akik kétségbeesésükben végül az utcákra vonultak. Lehet Macront szeretni, gyűlölni, megvetni, köpködni, lehet kezet dörzsölve örömködni azon, ami Franciaországban történik, de belegondolni is borzasztó, hol állunk mi attól, hogy egy magát felelősnek tartó vezető Magyarországon (kezdve az Orbán névre hallgató embertől) kiálljon és beismerje, hogy tévedett. Persze ehhez az kellene, hogy az istenadta nép el is várja tőle ezt, ahogyan a franciák elvárják a saját vezetőjüktől. Hogy ne fogadják el, hogy elrohan a kamerák elől, hogy függöny mögé bújik, hogy átmeneti süketségre hivatkozik, amikor sorosozik, brüsszelezik, féknyúzozik, vagy éppen boldogkarácsonyozik (minden idők legbátrabb miniszterelnöki válasza éppen ma tölti az 1 évet) Semjén Zsolt szerelemtől megrészegült tekintete által kísérve. Soha semmi nem fog változni ebben az országban, ameddig a nép alattvalónak és szolgának képzeli magát és bálványként tekint arra az emberre, akinek szolgálnia kellene ahelyett, hogy Brüsszelre, az EU-ra, Sorosra, a buzikra, a senki által meg nem választott bürokratákra mutogatva harácsolná gennyesre magát.

Emlékeztetőül teszem ide, hogy a sajtó elől világbajnoki képességekkel futva menekülő utcai harcos júliusban, amikor már bőven zsebben volt az újabb kétharmad, azt bírta mondani, az év végén tart majd egy sajtótájékoztatót (ahonnan remélhetőleg nem fut el), ahol minden kérdésre válaszol. Tekintettel arra, hogy december 11-e van, és nemsokára beüt a keresztény karácsony, az RTL Klub megkérdezte a Havasi Bertalan névre hallgató sajtófőnököt, Orbán megtartja-e ígéretét, de nem kaptak választ. Nagyon nehéz eldöntendő kérdőmondat ez, valóban. Bár szerintem csak arról van szó, hogy garantálható-e, hogy ne dőljön el, mint fél disznó az ólban, és vajon érdemes-e vállalnia azt a kockázatot, hogy az előre le nem zsírozott kérdések hallatán esetleg elgurulnak a gyógyszerei és szénné ég a rivaldafényben.

Amúgy tudunk valamit a Gruevszki nevű köztörvényes bűnözőről, akit minden létező és nem létező formális és informális szabályt áthágva fogadott örökbe csak azért, mert a Soros-fóbiája és a korrupcióra való hajlama irigylésre méltó? Gyanítom, hogy nem hajléktalankodik valahol a Nyugati tér körül, és nem fenyegeti a fagyhalál sem. Igaz, azt a 23 magyar honfitársunkat sem fenyegeti már semmi, akik december 8-ig fagytak halálra. Ebből 16-an a hajléktalanszabályok megváltozása, a hajléktalanság alaptörvénybe fércelt büntethetősége, azaz október 15-e óta. Az adatot közlő Magyar Szociális Fórum azt követeli, hogy a kormány vonja vissza az utcán élést szabálysértésnek minősítő rendeletet, mert az nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Szinte látom is magam előtt, ahogy kéztördelve esedeznek bocsánatért. Ja, nem, viszont bármikor a liberálisokra lehet fogni: miattuk van az egész.

A tegnap Kövér által példás csatasorba állított országgyűlési őrség köszöni szépen, egyre jobban van, bár nemt tudom, hogy állnak a túlórázással. Az Átlátszó által kikért adatokból szépen látszik, hogy évről évre többet költenek utazásra. Kell is szerintem a környezetváltozás, a focitornákon és különböző kiállításokon való részvétel igen jót tesz az ember testi és lelkiállapotára. Míg 2013-ban 3 utazásra összesen 591 655 forintot költöttek, idén már 10 alkalommal repültek el ide meg oda, ez 14 629 223 forint. Ez hat év alatt már több mint 35 millió forint (és még Las Vegas is benne volt). Lássuk be, egészen röhejes az összeg: ha csak ennyit keresne egy nap alatt, a Lölö nevű univerzális nemstróman ki sem kelne az ágyból.

Elégedetten kell megállapítanom, hogy Novák Katalin családügyi princípium angol nyelvtudása igazán rendben van, pláne ha a főnöke hasonló nyekergéseihez hasonlítom. Az már nem olyan vicces, amit a szájával beszélt, midőn a France24 újságírója a kormánypárti médiumok és kiadók csilliárdos holdingba tömörüléséről kérdezte. Jó, ezt az ócska poént már Kovács nemzetközi megmondóember is lelőtte a minap, amikor a New York Times szerkesztőségével kapcsolatban méltatlankodott, Novák asszony nem akart lemaradni a sorban:

Ön nem beszél magyarul, ugye? Mert ha beszélne, tudná olvasni a magyar lapokat, internetes oldalakat…

… akkor kurvára láthatná, hogy Magyarországon virágzik a sajtó szabadsága, egy friss felmérés igazolja, hogy a médiumok többsége továbbra is balliberális, kormánykritikus. Jól van, Katalin, ügyes voltál, felmondtad a leckét, és még fel is háborodtál utólag. A főnök büszke lesz rád, amiért ilyen meggyőzően forgatod a szemeidet.

Majdnem akkor menőség ez, mint Kásler doktor megszólalása: az egyenlőség alapja nem a liberalizmusban, hanem a Bibiliában van. Nehéz erre bármit is reagálnom, megyek előkeresem az alufóliasisakot, vagy egy kicsit felkötöm magam, aztán később folytatódunk. Szép napot mindenkinek is!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább