Ha már az összes létező és nem létező fórumon a Curtis-Majka szappanopera fut exkluzív és kevésbé exkluzív szenzációként csomagolva, és mivel már a témában legilletékesebb Deutsch Tamás is megszólamlott, úgy döntöttem: kihagyom a nagyszerű lehetőséget, hogy megforgassam az összes szememet ezen a minőségi és pláne közérdeklődésre számot tartó sztorin, úgyhogy jól nem fogok erről írni róla vak hangot sem. Bocsánat. Viszont madárcsiripelésben, mókában, kacagásban, pálinkában, szalonnában gazdag szombat reggelt kívánok mindenkinek, aki hozzám hasonlóan az aranyat lelés szellemében kelt ma vadhajnalban. Arany az nincs, az álmosság töretlen.
Kezdjük hát szó szerint is mókával a napot:
A diktatúrák soha többé nem térhetnek vissza (felkiáltójel), tetszik érteni? Ezt magyarázza Schmidt Mária, NER- és Orbán-ideológus, aki az összes tehetségével azon van, hogy napról napra egy kicsit kevesebb legyen a levegő ebben az országban, hogy egyre több magyar állampolgárról készüljenek megalázó-hazug listák, aki múltat hamisít, és valóságot hajlít, belegyalogol halott emberek emlékébe és sértegeti az élőket, és aki hosszú évek óta építi Orbán illiberális paradicsomát, ahol az emberi jogok handabandáknak minősülnek. Valójában nem vicces ez, inkább arcot pirító.
Ha valakinek fontos információ, hogy Orbán mikor találkozik Putyinnal, akkor végre meg lehet nyugodni. Kiszivárgott az információ: szeptember 18-án. Igaz, hogy júliusban már találkoztak, midőn a felcsúti üstökös a futball vébétől nem bírta távol tartani magát. Meg az is igaz, hogy a szeptember eleji 3. Nomád Világjátékokon is lesz szerencséjük parolázni Kirgizisztánban, de ez más. Ez az összeröffenés a hagyományos, minden évben február környékén aktuális, menetrend szerinti találkozót fogja pótolni, amely a választási kampányra való tekintettel idén elmaradt. Szerintem sem indokolt a diktátorozás, a világ két nagyhatalmának vezetője fog újfent egymás kebelére borulni, az egész világot érintő súlyos kérdések megoldásának szándékával. (Ja, nem.)
Közben Lölö mesternek fogyatkozik megfele a tulajdona. Aligha véletlenül. Miután két napja a Tiborcz nevű miniszterelnöki vővel való üzleti összebútorozás következtében a mangalicaszerelő közpénzből hízott vagyonának egy része hivatalosan is az Orbán-família tulajdonába került, most kiderült: egy ismeretlen nevű és hátterű cég vette meg Orbán haverjától az MKB Bank 10 százalékát. A Portfolio.hu szerint az Eirene Private Capital Fund 10%-os részesedést szerzett az MKB Bankban, ezzel a Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó Konzum által kezelt Metis részesedése 45 százalékról 35 százalékra csökken. A 2014-ben a németektől a magyar állam által megvásárolt bankban a legnagyobb góré Lölö mellett Matolcsy rokona, Szemerey Tamás és az ő érdekeltsége. Persze aggodalomra semmi ok, hiszen a Mészáros és Szemerey érdekeltségébe tartozó vállalatok összesített tulajdona így is 68% marad az MKB-ban, de azért engem érdekelne, vajon kik állnak a totálisan ismeretlen cég hátterében. Ahogy elnézem az elvtársak feneketlen étvágyát és azt, hogy minden ilyen típusú tranzakció mögött Orbán holdudvara sejlik föl, nem hiszem, hogy nagyon meg fogok lepődni.
Mint ahogy azon sem sikerült kiakadnom, hogy egyszerűen köddé váltak Lázárék vadászkastélyának tulajdonosai. Ezt csak azért pakolom ide, mert annyiban feltétlenül rímel a fenti jó hírre, hogy a köddé válással párhuzamosan új, a nyilvánosság elől rejtőzködő tulajdonosok jelentek meg abban a részvénytársaságban, amely azt a fényűző vadászkastélyt birtokolja, amelyet Lázár János volt Miniszterelnökséget vezető miniszter és családja földjei vesznek körbe, és amihez az ex-miniszter úrnak nyilván semmi köze, csak a véletlenek hozták így. Ja, de. Júniusban bevallotta, hogy 8 százalékos tulajdonrészt szerzett a Grosswiese Zrt.-ben. Amely Grosswiese Zrt. és vele együtt a Hódmezővásárhelyhez tartozó batidai tanyavilágban felépített luxusingatlan azután került ismeretlen személyekhez, hogy a társaság főtulajdonosa, Kulik Jenő ügyvéd a közelmúltban megvált részvényeinek többségétől. Mozgolódnak az urak, adják-veszik a részvényeket, tologatják innen oda a milliárdokat, a büszke magyar nép pedig örül, hogy jól megvédték saját magától is.
Miközben az európai egyetemek a genderképzés tervezett megszüntetése ellen tiltakoznak, a téma elsőszámú szakértője, a munkaerőpiaci igények kiváló ismerője, Rétvári Bence felért a csúcsra. Az LMP-s Szabó Szabolcs írásbeli kérdésben érdeklődött a kormánynál arról, hogy tervezik-e a társadalmi nemek tanulmánya mesterképzés szak megszüntetését. A KDNP ájtatos papagája beletett apait-anyait a válaszba:
A kormány világos álláspontja az, hogy az ember férfinak vagy nőnek születik, így társadalmi nemekről nem beszélhetünk. Ugyanakkor mindenki olyan életet él, amilyet kíván. (…) A gender szakra rendkívül kevés a jelentkezők száma, így ez már önmagában érv a megszüntetés mellett. A társadalmi nemek tanulmánya mesterszakon végzettek iránti igény a magyar munkaerőpiacon nem mutatható ki. A szak gazdasági szempontból nem racionális, így joggal feltételezhetjük, hogy nem a munkaerőpiac igényeire reagálva hozták létre, és nem azért, hogy gyorsan és közvetlenül hasznosítható tudást kapjanak a hallgatók.
Ezt már ismerjük, a kolléga tegnap eléggé logikusan felvázolta, miért nem tekinthető érvnek az, amit a munkaerőpiaccal semmilyen közvetlen kapcsolatot nem ápoló Semjén-Rétvári tengelyen a nemzet vérét szívó félműveltek rendre felhoznak az agybajuk igazolására. Tehát még egyszer: az, hogy Rétvári szerint miről beszélhetünk és nem beszélhetünk, az teljesen irreleváns. Az, hogy a kormány (külön Novák Katalin) az elmúlt években számos olyan intézkedést mutatott be nagy büszkén a nyilvánosságnak, amely éppen a genderkutatásokra épült, csak hab a tortán. A lényeg az, hogy ahol egyetemi szakokat ideológiai alapon tiltanak be – figyel, Schmidt asszony? – ott a diktatúrák hűvös lehelete mindannyiunk tarkóját nyalogatja. Ahol szaros 28 milliárd fölött izmoznak a tudomány függetlenségével, ott nem a 28 milliárd a kérdés, hanem a hatalmi téboly. Az, hogy mindenkinek igazodnia kell. Az, hogy ne legyen senki, aki ki tudja mondani: a király meztelen.
Nos, akinek viszketegsége támad a gender szótól is (jellemzően azok, akiknek fingjuk nincs, miről beszélnek), azoknak ennyit kéne szem előtt tartani: ha a sörhablehúzó, vagy cipőtalpkészítő szakot tiltanák be, mert csak, akkor is a betiltáson lenne a hangsúly, és sokkal kevésbé azon, hogy mit tiltanak be éppen. A szemforgatás és tudatlan fröcsögés, meg a Rétváriéhoz hasonló primitívségek hangoztatása helyett erre érdemes koncentrálni: ahol bármit betiltanak, amihez embereknek köze van, ott azok is szívni fognak, akiknek semmi közük hozzá.
Ha lennének tömegek, akik felfognák, vagy akiknek fontos lenne, joggal, okkal és teljesen indokoltan éghetne a pofánk attól, hogy a 80-10 milliárdos közpénzmédia hírhamisításaitól hangos a német sajtó. Persze szóra sem érdemes az egész, megint a nagytudású Schmidt Máriát vagyok kénytelen megidézni, aki rendszeresen írja le, hogy Németországban megszűnt a sajtószabadság, a cenzúra mindent felzabál, miközben Magyarországon bárki szabadon leírhat bármit. Azt hiszem, durván elbeszélünk egymás mellett, durván kettészakadt ez az egész, és felrobbantották a szakadék fölötti keskeny pallót is, ami reményt adott arra, hogy lesz itt közös nevező valaha is. Nem lesz.
A végére pedig egy kis bulvárhírt tartogattam. A minap én is említettem, hogy miután Morvai Krisztina exjobbikos Fidesz-rajongó már mindentől is megvédte a hont a hanyatló Brüsszelben, ahol senyvedni kénytelen évek óta, úgy gondolta, hogy Pilisszentlélek lakóit is megvédi az RTL Klub terrorjától meg a szerinte silány, primitív A mi kis falunk néven futó sorozattól. Önjelölt emberjogi harcosként fel is nyomta a csatornát minden lehetséges fórumon, amiért a forgatásaikkal élhetetlenné tették a település lakóinak életét. Szép munka volt a szemkilövetőzésből élő hős honleánytól, de sajnos a település lakói nem is értik, miről beszél Morvai asszony. ITT a bizonyíték. A feltűnési viszketegséggel párosuló túlmozgásos szorgalom hevében olykor szénné égeti magát az ember (és ez nem csak fent nevezett hölgyre érvényes). Sebaj, jöhet a következő hazafias cselekedet. Szurkoljunk együtt Morvai asszonynak, hogy találja meg végre a lelki békéjét, mert nagyon szar lehet így élni, ahogy ő.
Ennyi volt a jóreggelt poszt, később folytatjuk! Jó hétvégét mindenkinek!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.